Nyilatkozatok kategória bejegyzései

A KUTATÓI ÉLETPÁLYAMODELL HALÁLA

A TDDSZ és az ADF KÖZÖS KÖZLEMÉNYE

Mivel sem az MTA-tól elvett kutatóhálózat fenntartója (az ELKH), sem az illetékes Minisztérium nem konzultál a kutatóközpontok és intézetek dolgozóival a közalkalmazotti jogviszony elvételéről, az Akadémiai Dolgozók Fóruma és a kutatóhálózatban reprezentatív szakszervezet, a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete közös felmérést szervezett. Az online kérdőívet több mint 800 dolgozó töltötte ki.

Előző felmérésünkben a válaszadó kutatóhálózati dolgozók 78%-a utasította el a közalkalmazotti jogviszony elvételét. A törvény szakmai hiányosságaira pedig korábban már szintén rámutattunk. Az elfogadott és a Magyar Közlönyben 2020. november 20-án megjelent törvény számos kérdést nem szabályoz. Ezekről kérdeztük 2020. november második felében kollégáinkat.

A közalkalmazotti jogviszony elvesztése miatt az előmeneteli rendszerre 2021-től nem vonatkozik már semmilyen jogszabály. Veszélybe kerülnek az évek, évtizedek munkájával megszerzett tudományos beosztások, és ezzel a teljes kutatói életpályamodell. A dolgozók 86%-a szerint a tudományos előmeneteli rendszer alapjait, így pl. az alapvető képesítési feltételeket továbbra is jogszabályban kellene rögzíteni. A sok éve gyakorlatilag változatlan alapbérek, az ún. közalkalmazotti bértábla befagyasztása miatt a kutatói bérek fokozatosan elértéktelenedtek az elmúlt években, és a versenyszférában tapasztalható bérnövekedés miatt még nagyobb szakadék keletkezett a közalkalmazotti bérek és a versenyszférában kapható fizetések között. Ezt a dolgozók 96%-a utasítja el azzal a határozott véleménnyel, hogy magasabb alapbéreket kellene megállapítani.

Még az alacsony, viszont mindeddig törvényben rögzített alapbérek garantálása is elvész a közalkalmazotti jogviszonytól való megfosztás miatt. A kutatóhálózatba újonnan belépők számára 2021 januárjától nem biztosítja jogszabály, hogy legalább ezeket a béreket megkapják. Ezt a tényt a dolgozók 95%-a elutasítja, és törvényben meghatározott alapbéreket tart szükségesnek.

Az ELKH létrejötte óta folyamatosan csak ígéri a béremelést, honlapján pedig jelenleg is azt állítja, hogy 2020. novembertől kezdődően megemelt béreket kapnak a kutatóhálózatban dolgozók. Ez a béremelés a többség számára valójában azonban mindeddig nem valósult meg. Az intézethálózat dolgozóinak zöme csak egyszeri illetménykiegészítéseket kapott néhány hónapra visszamenőleg az év végén. Ezek az egyszeri kiegészítések a hírek szerint a dolgozók elsöprő többségénél nem épülnek be 2021-től a munkabérekbe. Az új munkaszerződéseinkre vonatkozó munkáltatói ajánlatokat ugyan még nem láttuk, de béreinket az elfogadott jogszabály nem emeli meg. A megígért béremelés jogszabályban történő rögzítését ugyanakkor a dolgozók 88%-a támogatná.

A kutatóhálózat presztízsét az ott dolgozók felkészültsége, munkájuk minősége, az intézmény jó hírneve garantálja. A presztízst a 200 éves MTA-tól való elszakítás jócskán megtépázta. További veszély, hogy az új fenntartó nyomásgyakorlásával nem a tudományos minőség, hanem esetleg a megfelelő ideológiai beágyazottság vagy a jelentkezők kapcsolatai  fognak dönteni arról, hogy ki kerüljön kutatóként, illetve vezetőként a kutatóhálózatba. A nyilvános pályázás az ilyen folyamatok megakadályozásának egyik szükséges (de nem elégséges) feltétele. A nyilvánosan meghirdetett pályázatok általi állásbetöltés követelménye is eltűnik a közalkalmazotti jogviszony elvesztése miatt. Ezt a dolgozók 91%-a elutasítja, és továbbra is a nyilvános álláspályázatok rendszerét tartaná helyesnek.

A tudományos életpályamodell a jelenlegi törvényi keretek között halálra van ítélve. A kérdőívünkre adott válaszokban kifogásolt súlyosan hiányos szabályozás miatt a dolgozók több mint kétharmada támogatna valamilyen tiltakozó akciót.

Súlyos hibák a kutatóintézetek dolgozóira vonatkozó törvényben

Az Országgyűlés 2020. november 17-én  elfogadta Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózatnál foglalkoztatottak jogállásváltozásához szükséges egyes törvények módosításáról szóló törvényt, melyet a házelnök T/13476/10 számon megküldött a köztársasági elnöknek aláírásra. A kormánytöbbség által megszavazott szöveg olyan súlyos szakmai hibákat tartalmaz, amelyek miatt azt a köztársasági elnöknek nem volna szabad aláírnia. A törvény céljával és egyes rendelkezéseivel, a tudomány elleni támadással kapcsolatban az Akadémiai Dolgozók Fóruma már kifejtette véleményét az Orbán Viktor miniszterelnöknek írt nyílt levélben, valamint abban az állásfoglalásban, amely a törvény általános vitájában elhangzott. Itt most a további súlyos ellentmondásokra kívánjuk felhívni a figyelmet.

Az Innovációs és Technológiai Minisztérium által előkészített jogszabály szakmai színvonala rendkívül alacsony, ellentmond önmagának és más törvényeknek, továbbá értelmezhetetlen rendelkezéseket is tartalmaz.

A törvénynek a Nemzeti Tudománypolitikai Tanácsra vonatkozó pontjai teljesen értelmetlenek, a hatályba léptető rendelkezések ellentétesek A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvénnyel, illetve az új jogszabály megszünteti a kutatók besorolási rendszerét, ez pedig veszélyezteti a kutatói teljesítmények objektív értékelését.

1. A törvény szövege szerint „A tudományos kutatásról, fejlesztésről és innovációról szóló 2014. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: KFItv.) 10/A. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: »(2) Az NTT 12 tagból áll. Az NTT elnöke a tudománypolitika koordinációjáért felelős miniszter […] egy tagot pedig az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat tagjai közül kell kinevezni.«”

A Magyar Tudományos Akadémiával szemben az Eötvös Loránd Kutatási Hálózatnak tagjai, különösen természetes személy tagjai nincsenek, tehát ezek egyike sem nevezhető ki az NTT tagjának. A rendelkezés értelmezhetetlen. Nem derül ki belőle, hogy a tag alatt az Eötvös Loránd Kutatási Hálózattal milyen jogviszonyban álló személyt kell érteni. A 2014. évi LXXVI. törvény a tudományos kutatásról, fejlesztésről és innovációról szintén nem említi sehol, hogy kik lennének az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat tagjai. Így aztán egyetlen jogszabályból sem derül ki, hogy kik közül és milyen alapon kell kiválasztani ezt a tagot.

2. A törvényjavaslat tárgyalása során a parlament az eredeti december 31-i hatálybalépést november 30-ra módosította. Ez nemcsak azért aggályos, mert más ágazatokkal szemben diszkriminatív módon több hónap helyett a kihirdetés napjától számítva a hatálybalépésig nagyjából egy hét áll rendelkezésre a közalkalmazotti státusz elvételére való felkészüléshez, hanem azért is, mert a módosítás indoka az volt, hogy csak így alkalmazhatóak az 1992. évi XXXIII. törvény rendelkezései a jogállásváltozás vonatkozásában.   

Valójában azonban a törvényes határidőket a november 30-i hatálybalépéssel is lehetetlen tartani.

A módosítás által alkalmazni rendelt 1992. évi XXXIII. törvény  25§/A pontja szerint „(2) Az átadó és az átvevő munkáltató legkésőbb az átadást megelőzően harminc nappal korábban köteles tájékoztatni a közalkalmazottat, a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezetet és a közalkalmazotti tanácsot (közalkalmazotti képviselőt) az átadás a) időpontjáról, b) okáról és c) közalkalmazottakat érintő jogi, gazdasági és szociális következményeiről, továbbá köteles a szakszervezettel és a közalkalmazotti tanáccsal (közalkalmazotti képviselővel) konzultációt kezdeményezni a közalkalmazottakat érintő tervbe vett egyéb intézkedésekről. A konzultációnak ki kell terjednie az intézkedések elveire, a hátrányos következmények elkerülésének módjára, eszközére, továbbá a következmények enyhítését célzó eszközökre. (3) A (2) bekezdésben meghatározott tájékoztatással egyidejűleg az átadó és az átvevő munkáltató köteles írásban tájékoztatni a közalkalmazottat arról, hogy az átadást követően a közalkalmazott foglalkoztatását az átvevő biztosítja. A tájékoztatásnak tartalmaznia kell a további foglalkoztatást biztosító munkaszerződés tartalmi elemeire vonatkozó ajánlatot. Az ajánlatot a 25/B. § rendelkezéseire figyelemmel kell megtenni. A tájékoztatásnak tartalmaznia kell azokat a kötelezettségeket is, amelyeknek a közalkalmazott a jogviszony létesítését követően a jogviszonya fenntartása érdekében köteles eleget tenni.”

A törvény szövege a munkáltatók kötelezettségeiről beszél, ezek pedig a törvény hatálybalépésével állnak be, ami november 30. Ennél korábban a törvényből jogok és követelések nem keletkeznek. A munkáltatónak ekkortól kellene megállapítania a részletszabályokat, egyeztetve ezeket a munkavállalói érdekképviseletekkel, hogy a tájékoztatást már minderre figyelemmel tudja megküldeni a munkavállalóknak is. Ehhez az szükséges, hogy ha az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Titkársága valamilyen egységes szabályt kíván alkalmazni, akkor ezt legkorábban november 30-án szintén meghozza, és erről a munkáltatókat (azaz az összes kutatóközpontot és önálló intézetet) értesítse. Még ha valamilyen csoda folytán mindez már november 30-án az összes munkáltató esetében megvalósulna, a tájékoztatók megküldése minden munkavállaló részére hosszabb időt venne igénybe, így az 1992. évi XXXIII. törvényben írt 30 napos határidőt képtelenség betartani. Itt tehát nemcsak arról van szó, hogy a törvénymódosítás nem hagy elegendő időt a felkészülésre (bár önmagában ez is felháborító, különösen más ágazatokkal összehasonlítva), hanem arról is, hogy a törvény szövege mind önmagának, mind más törvényeknek ellentmond, és betarthatatlan eljárást irányoz elő.

Annak következményeit pedig, hogy a rendkívül alacsony színvonalú jogszabályalkotásból eredően ilyen helyzet állt elő, nem lehet a jogkövető állampolgárokra és szervezetekre terhelni.

3. A kutatók előmeneteli rendszerét korábban a „84/2011. (V. 26.) Korm. rendelet a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvénynek a Magyar Tudományos Akadémia irányítása alá tartozó költségvetési szerveknél, illetve más kutató- és kutatást kiegészítő intézeteknél történő végrehajtásáról” szabályozta. A rendelet hatálya kiterjedt a költségvetési szervként működő kutatóközpontokban, kutatóintézetekben tudományos kutatói munkakörökben foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyára is. Az új törvény erre nézve semmilyen rendelkezést nem tartalmaz, olyan felhatalmazást sem, ami alapján a kormánynak a jogállásváltás előtt a kérdést rendeletben kellene szabályoznia.  A törvényjavaslatot azzal az ürüggyel terjesztették be, hogy szükséges a hálózat teljesítményének növelése, noha azt maga az előadó Bódis József államtitkár is elismerte, hogy a kutatóhálózat járul hozzá a legnagyobb mértékben a magyar kutatási eredményekhez. Az előmeneteli rendszer eltörlése azonban a kutatók adott esetben több évtizedes karrierjét teszi tönkre, semmilyen alternatív életpályamodellt nem kínálva. A segédmunkatársi, munkatársi, főmunkatársi, tudományos tanácsadói és kutatóprofesszori kategóriákból felépülő előmeneteli rendszer, amely a kutatóhálózattól független, külső minősítési elemeket, fokozatokat és címeket is figyelembe vesz, eddig eredményesen biztosította a teljesítmény objektív értékelését. Az új törvény hatálybalépésével ez elvész, ami nemcsak az így kialakuló bizonytalanság, hanem a szerzett jogok tekintetében is problematikus.

Minderre tekintettel az Akadémiai Dolgozók Fóruma tiltakozik az ellen, hogy ezt a rendkívül alacsony szakmai színvonalú és jogsértő szöveget a köztársasági elnök aláírja, és a magyar törvények közé emelje, és kész megindítani a szükséges eljárásokat minden illetékes hazai és nemzetközi fórum előtt, hogy azok a felsorolt jogsértéseket orvosolják.

Budapest, 2020.11.18.

Akadémiai Dolgozók Fóruma

Nyílt levél

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

A magyarok egy nemrég nyilvánosságra hozott kutatás szerint leginkább az orvosokban, a kutatókban és a tudósokban bíznak a járványhelyzettel kapcsolatban. Éppen ezért érthetetlen, hogy ön és kormánya miért támadja folyamatosan és teljes erővel ezeket a szektorokat. Olyan szakmákat tart bizonytalanságban, amelyekre most a legnagyobb szükség van. Az orvosi kamara tagjaihoz hasonlóan a kutatóintézeti hálózat dolgozói is egyértelműen mondtak nemet az újfajta jogviszonyra, az Innovációs és Technológiai Minisztérium államtitkára, Bódis József azonban, a reprezentatív szakszervezet megkérdezése nélkül, mégis benyújtotta a törvényjavaslatot, amely a kutatókat megfosztja közalkalmazotti státuszuktól. A kutatóintézeti hálózatot a Magyar Tudományos Akadémiától annak akarata és tiltakozása ellenére vették el, megsértve nemcsak a kutatás szabadságát, de az Akadémia tulajdonhoz való jogát is.  A kutatóintézeti hálózat azonban központi költségvetési szervek összességeként továbbra is közfeladatot lát el, így nehezen magyarázható, miért nem jogosultak a dolgozók a közalkalmazotti státuszra. A ma tárgyalandó, és holnap, 2020. november 17-én szavazásra bocsátott törvénytervezetnek azonban nemcsak a céljai, de az eszközei is méltánytalanok.

Sajnos az Innovációs és Technológiai Minisztérium, valamint személyesen Palkovics László miniszter nem először tesz tanúbizonyságot súlyos inkompetenciájáról a törvényalkotás terén. A benyújtott törvényjavaslat alapvető kérdéseket nem szabályoz, és más intézményekkel szemben, ahol több hónap állt rendelkezésre a státuszváltás előkészítésére, a most benyújtott törvény legfeljebb csak egy hónapot ad arra, hogy a felek minden kérdést rendezzenek.

Ez az eljárás sajnos újabb része annak a támadássorozatnak, amely a kultúrát, az oktatást és a tudományt az ön miniszterelnöksége alatt éri. Az elmúlt tíz évben önök a kétszáz éves Magyar Tudományos Akadémiával azonos rangra emelték az akkor húsz éves Magyar Művészeti Akadémiát, a kancellári rendszerrel korlátozták az egyetemi autonómiát, gyakorlatilag felszámolták a műemlékvédelmet, számos szektorban megvonták a közalkalmazotti státuszt, beleértve a közgyűjteményeket, költöztetési terveikkel bizonytalan, kiszolgáltatott helyzetbe kényszerítik a legjelentősebb magyar intézményeket, így például az Országos Széchényi Könyvtárat vagy a Természettudományi Múzeumot, az egyetemeket magánalapítványokba privatizálják a megfelelő források biztosítása nélkül csak azért, hogy a kuratóriumokba saját embereiket ültethessék. Az egyetemi grémiumok döntése ellenére, megfelelő fokozat nélkül osztogatnak egyetemi címeket és pozíciókat. A rektori konferencia társelnöki székébe például kedvenc kézilabdaedzőjüket ültették. Egyetemi szakokat tiltottak be. Kormányzati kutatóintézeteket hoznak létre és látnak el bőségesen közpénzzel anélkül, hogy ott megfelelő minőségellenőrzési rendszert működtetnének. A nagy múltú kutatási pályázati rendszerből saját munkatársaikat fizetik ki, egy minden szakmai konszenzust nélkülöző értékelési rendszerre hivatkozva, amit utólag vezettek be. Elüldözték Magyarország egyik legjobban teljesítő egyetemét. A kultúrában saját elvbarátaikat tömték ki pénzzel, akik még így is képtelenek voltak beváltani a hozzájuk fűzött reményeiket. Ellehetetlenítették az önöknek nem tetsző kulturális intézményeket és fórumokat. Azoknál az intézményeknél, amelyeket kísérleti alapon kényszerítettek alapítványi formába és vonták meg az ott dolgozóktól a közalkalmazotti státuszt, semmilyen pozitív visszacsatolás vagy kiugró teljesítménybeli növekedés nem tapasztalható.       

Miniszterelnök Úr! Annak bizonyítására, hogy a parlament továbbra is működőképes, ön többek között kutatókat rendszabályoz meg, és alaptörvény-módosítással betonozza be a privatizált állami egyetemek kormányhű kuratóriumait, olyan illegitim kuratóriumokat, amelyeket az egyetem polgárai, az autonómia valódi letéteményesei nem ismernek el. Kihasználva azt, hogy az ellenállás lehetőségei a járványhelyzet miatt korlátozottak, folytatja a kultúra, az oktatás és a kutatás ellen irányuló harcot.

Önnek rossz szokása a problémás kérdéseket Palkovics miniszterhez továbbítani elintézésre. Ez a rossz szokás olyannyira elhatalmasodott, hogy már nem teljesen világos, ki kormányozza ezt az országot. Hiába próbál azonban kibújni alóla, azért a rombolásért és pusztításért, amelynek az elmúlt tíz évben a magyar kultúra és tudomány áldozatul esett, egyedül önt terheli a történelmi felelősség.

Budapest, 2020.11.16.

Akadémiai Dolgozók Fóruma

A többség nemet mond a közalkalmazotti jogviszony elvételére

Az Akadémiai Dolgozók Fóruma (ADF) és a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (TDDSZ) közösen felmérést szervezett a volt akadémiai kutatóhálózatban, mivel a dolgozókat eddig senki nem kérdezte meg, hogyan vélekednek közalkalmazotti jogviszonyuk kilátásba helyezett megszüntetéséről.A kérdőívet 828 kutatóhálózati dolgozó válaszolta meg, elsöprő többségük, 78 százalék mondott nemet a jogviszony megszüntetésére.

A dolgozók 70%-a leginkább azért ragaszkodik a közalkalmazotti jogviszony megtartásához, mert úgy gondolja, egy államháztartás alá tartozó kutatóintézet alkalmazottjaként természetes, hogy közalkalmazotti státuszt tölt be. Ugyancsak fontos érv a dolgozók körülbelül fele számára, hogy közszolgálatként tekintenek munkájukra, valamint az, hogy a közalkalmazottakat nehezebben lehet elbocsátani. A dolgozók körülbelül harmada szerint fontos a nyugdíjazási prémium és az egyéb törvény szerinti jutalom, a magasabb végkielégítés, a törvényben rögzített előmeneteli rendszer és a pótszabadság nagyobb mértéke. Több mint száz válaszadó az előnyösebb lakáshitel-felvételt is fontosnak tartotta.

A közalkalmazotti jogviszony megvonásának egyértelmű elutasítása mellett a kutatóhálózat dolgozóiban nagyfokú a bizonytalanság: arra kérdésre, hogy a közalkalmazotti státusz elvétele esetén megfontolnák-e, hogy a kutatóhálózaton kívüli állásra váltsanak, a válaszadók 25%-a igennel válaszolt, 35%-uk pedig a „nem tudom” választ jelölte meg.

Az ADF és a TDDSZ határozottan kiáll a kutatóhálózat dolgozóinak közalkalmazotti státuszáért, és elvárja az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) vezetőjétől, Maróth Miklóstól is, hogy ezt a kormány és az országgyűlés előtt képviselje.

Az ADF pályázatértékelési összefoglalója

A 2020. szeptember 19-én megjelent hírek szerint Palkovics miniszter arról tárgyalna, többek között az MTA vezetőivel, hogy milyen legyen az NKFIH-pályázatok értékelési rendszere. Az általa az ELKH-ba kiszervezett kutatóhálózat képviselőit a sajtóhírek szerint nem kérdezte meg, noha ez a hálózat a legnagyobb alapkutatást végző szervezet Magyarországon. Mi mégis megosztanánk vele és a többi érdeklődővel, hogy mi (többek között: fizikusok, kémikusok, társadalomkutatók, bölcsészek) mit gondolunk a javaslatáról.

1. Minden ország maga dönti el, hogy milyen arányban támogat tematikus megkötés nélküli, a kutatók által kezdeményezett kutatásokat, illetve olyanokat, amelyek esetében előre meghatározza a kutatási témákat, a megoldandó feladatokat. Ez fontos tudománypolitikai feladat. A kutatási forrásokra kiírt pályázatok értékelése viszont szakmai értékek mérlegelése alapján, szakmai közösségek által történik. A politikusok nem módosíthatják a szakmai értékelők által kialakított sorrendet.

2. Magyarországon az OTKA a legnagyobb, alapkutatásra szánt, pályázati úton elosztott forrás. Az alapkutatási források elosztását semmiképpen nem határozhatják meg a kormány által kijelölt tematikus célok.

3. Egy-egy kutatási pályázat minőségét kizárólag a pályatársak tudják megítélni, elsősorban a pályázat fontos elemeinek (kutatási kérdések, a választott elméleti keret, kutatási módszerek, munkaterv, költségvetés) tanulmányozása és megvitatása révén. Az értékelés egyik fontos, de nem egyetlen, még csak nem is legfontosabb eleme a pályázó korábbi munkásságának, publikációs teljesítményének mérlegelése. A korábbi publikációs és hivatkozási adatokból képzett tudománymetriai mutatók kiszámítása nem helyettesítheti a szakmai zsűrikben végzett értékelést. Ezek a mutatók nem mérik a benyújtott pályázat értékét, hanem egy kutató korábbi publikációiról adnak közelítő, de messze nem kielégítő képet, ezért nem játszhatnak döntő szerepet az alapkutatások támogatásáról szóló döntésekben. A tudománymetria komoly kutatási terület, de más a feladata: az egyes tudományterületek változásának bemutatása (új kutatási területek felbukkanása, megerősödése, a kutatók és kutatási területek közötti kapcsolatok mérése). Önmagában arra sem alkalmas, hogy kutatóhelyek – vagy egyes kutatók – teljesítményét és munkájuk tudományos, társadalmi és gazdasági hatásait mérje. Ezért erre a célra is komplex módszereket használnak a fejlett kutatási rendszerekben, természetesen tudománymetriai adatok felhasználásával. Arra pedig a tudománymetria végképp alkalmatlan, hogy kutatási pályázatok értékelését helyettesítse.

4. Csak a publikációs tevékenység alapján még az ugyanabban a diszciplínában dolgozók munkásságát sem lehet egymással objektíven összevetni. Néhány érv:

  • Számos olyan kutatási terület létezik egy-egy tudományágon belül, ahol nem a folyóirat a legfontosabb fórum („csatorna”) a kutatási eredmények publikálására.
  • Az is előfordul, hogy rangos, egy-egy aldiszciplína közössége számára mértékadó nemzetközi folyóiratok szerkesztői nem tartották fontosnak a folyóirat besorolását, ezért nem is tettek erőfeszítéseket annak érdekében, hogy az adott folyóirat bekerüljön valamelyik rangsorba.
  • Vannak olyan kutatási témák, amelyek számára nagyon sok „jó” besorolású folyóirat létezik, vagy amelyek művelőinek lehetősége van egy másik diszciplína folyóiratában is publikálni, ezért az azokon a területeken kutató tudósok méltatlanul részesülnének előnyben a pályatársaikkal folytatott versenyben.

5. Kutatócsoportokat és új kutatási berendezéseket felépíteni sokéves munka, ami hosszú ideig nem feltétlenül nyilvánul meg a kutatók publikációs teljesítményében, de egy ország tudományos teljesítménye szempontjából meghatározó jelentőségű.

6. Ha alapkutatási források elosztásáról főleg a korábbi publikációs teljesítmény alapján döntenének, az indokolhatatlan, elfogadhatatlan hátrányt jelentene:

  • a pályakezdő kutatók számára, hiszen nekik viszonylag kevés publikációjuk és hivatkozásuk van, így összetömörül a mezőnyük, ha csak egy leegyszerűsített mutatóra, és nem a pályázatuk minőségére alapozzák a támogatást.
  • azok számára is, akik (pl. szülőként, vagy nem-tudományos munkakörben, pl. valamilyen fontos szakpolitikai program tervezőiként, közreműködőiként) több évet kihagytak a kutatásból.

7. A világ mérvadó tudományos közösségeiben sehol nem alkalmaznak „gépesített” módszert (algoritmust) kutatási pályázatok értékelésére. A kutató mindig elég intelligens ahhoz, hogy az ilyen algoritmust kijátssza. Az egyedüli elfogadható eljárás a szakmai zsűrik által, átlátható módon, sok szempontot figyelembe vevő, politikai beleszólás nélkül végzett értékelés.

8. Ha a Magyar Tudományos Akadémia vezetői részt vesznek a javasolt, alapvetően hibás döntési módszer kialakításában és (tovább)fejlesztésében, annak legitimálásában, azzal helyrehozhatatlan hibát követnek el.

Az ADF álláspontja a volt MTA-kutatóintézetekben dolgozó közalkalmazottak jogviszonyának tervezett megváltoztatásáról

Az Akadémiai Dolgozók Fóruma határozottan ellenzi, hogy a döntéshozók a közalkalmazotti státusztól akár törvényi erővel megfosszák a kutatóintézetek dolgozóit, akár ígéretekkel próbálják elérni, hogy „önként” más típusú munkaszerződést írjanak alá.

A megalázó bérhelyzetet az elmúlt évtizedekben az ellensúlyozta, hogy az akadémiai dolgozók közössége számára a jelenleg érvényes közalkalmazotti státusz csekély, de mégis valamennyire megnyugtató alapot adott ahhoz, hogy kiszámítható életpályáért cserébe végezhessék munkájukat.

A közalkalmazott életpályamodell előnyeinek hangsúlyozása mindeddig a kormány egyik fontos kommunikációs stratégiájának számított. A kutatói életpályamodell – a számos más szférában fennálló helyzettel ellentétben – létezett és létezik, javítani lehet rajta, de nem az érintettek bevonása nélkül és nem a munkakörülmények biztonságát szolgáló közalkalmazotti státusz egyoldalú megszüntetésével.

Semmilyen érv nem szól amellett, hogy közalkalmazotti jogviszonyunk megszűnjön. A közalkalmazotti jogviszony az esetleges béremelésnek (amivel informális csatornákon kecsegtetik a dolgozókat) nem akadálya. A kormányzat által az utóbbi években létrehozott, de mérhető teljesítményt eddig nem vagy alig nyújtó kutatóintézetekben is közalkalmazottak dolgoznak, a volt MTA-kutatóintézetek átlagbérének akár többszöröséért.

Követeljük a hiteles tájékoztatást a tervezett, többezres kutatóközösségünket érintő nagy horderejű változásokról, ahogyan ezt a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete mint kutatóhálózati szinten reprezentatív érdekképviselet is kérte levelében. Követeljük, hogy a szakszervezet és az ADF képviselőit is bevonják a döntéshozatalba!

Közös nyilatkozat a közgyűjtemények ügyében

A Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezetének (KKDSZ) és az Akadémiai Dolgozók Fórumának (ADF)  “Költöző közgyűjtemények, veszélyeztetett értékek, bizonytalanságban tartott munkatársak…” címmel 2020. február 19-én tartott kerekasztal beszélgetésén megfogalmazott közös nyilatkozat:

1. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy közgyűjtemények elhelyezése, költöztetése államtitoknak minősüljön. Az adófizető állampolgárok által fenntartott intézményekkel kapcsolatos döntések legyenek nyilvánosak, előzetesen egyeztetve a szakmai képviseletekkel.

2. Jelenleg három – nemzetközi jelentőségű – országos múzeumgyűjteménye ideiglenes raktárakban vagy becsomagolás alatt áll. A műtárgyakat sem a szűkebb szakmai, sem a szélesebb érdeklődő közönség nem láthatja évekig. Az érintett közgyűjteményi épületek kialakítása és a műtárgyak hozzáférhetővé tétele élvezzen elsőbbséget az állami nagyberuházások között.

3. Ne kerüljön sor újabb közgyűjtemények költöztetésére (különösen nem átmeneti helyre) meggátolva ezzel hosszú éveken át a kiállítások látogathatóságát és a szakanyagok kutathatóságát is.

4. Támogatjuk a Budapesten kívül rendezett jelentős kiállítások megvalósítását, új múzeumok és múzeumi hálózatok létrehozását. Ezek a regionális fejlesztések önállóan is megvalósíthatók, indokolatlan a neves elődeink által a fővárosban alapított közgyűjtemények elköltöztetése.

A tudományos szabadság tíz tézise

A német Tudományos Szervezetek Szövetsége (Allianz der Wissenschaftsorganisationen) „A szabadság a rendszerünk” című kampányának zárónyilatkozata

„A művészet és tudomány, a kutatás és az oktatás szabad. Az oktatás szabadsága nem ment fel az alkotmányhoz való hűség alól” – így hangzik a 70 évvel ezelőtt hatályba lépett német Alaptörvény 5. cikkelyének 3. szakasza. A tudomány szabadsága alapjog, és egyúttal a liberális demokrácia pillére, valamint a gazdasági és társadalmi haladás előfeltétele. Ez az alapjog azonban összeütközésbe kerülhet más, az alkotmányban védett alapjogokkal és célokkal. A szabad tudomány szempontjából elengedhetetlen jogi autonómia biztosítása és az anyagi eszközök állam általi rendelkezésre bocsátása azzal a kötelezettséggel jár, hogy számításba kell venni a kutatás lehetséges következményeit is. A kutatók csakúgy, mint a tudományos intézmények tudatában vannak nagy szabadságukból fakadó felelősségüknek.

A németországi tudomány ebben a jubileumi évben közös kampányt indított az alkotmányos védelemben részesülő tudományos szabadság témájában. „A szabadság a rendszerünk. Együtt a tudományért. 70 éves az Alaptörvény” címmel számos rendezvényen, a médiában megjelent beszédekben, vitákban és cikkekben hangsúlyozták a szabad kutatás és oktatás jelentőségét, kritikus szemmel rámutattak a tudomány területén a fejleményekre, valamint figyelmet fordítottak a tudomány szabadságát külföldön és belföldön befolyásoló kockázatokra.

A jelen memorandum magát a németországi tudomány kötelezettségvállalásának tekinti, hogy megvédje a tudomány szabadságát, megvédje magát a korlátozásokkal szemben, és megerősödjön a jövő kihívásaival szemben.

A tudományos szabadság tíz tézise

1. A tudomány szabadságát világszerte támogatni kell
Számos országban akut veszélynek van kitéve a tudomány szabadsága, a tudósokat, mint a rendszer ellenségeit üldözik, vagy akár le is tartóztatják. Itt az a tudományos szervezetek feladata, hogy megőrizzék a kényes egyensúlyt, amint fellépnek a veszélyeztetés ellen, és egyúttal megtartják a már létező együttműködési formákat, mint értékes mozgástereket a kutatók számára. A németországi tudomány elkötelezi magát amellett, hogy saját szervezeteiben továbbra is és erőteljesebben védelmet és távlatokat nyújt a veszélyeztetett külföldi tudósoknak, és aktívan részt vesz az olyan szervezetek, mint Academy in Exile vagy Scholars at Risk programokban, hálózatokban. A mobilitás és a szabad eszmecsere a sikeres tudomány feltételei.

2. Erősíteni kell a tudományos eredményekbe vetett bizalmat
A tudományos eredmények nem csupán „véleménynyilvánítások”. A tudománynak éppen ezért az az össztársadalmi feladata, hogy világossá tegye a különbséget a vélemények és a tudományosan ellenőrizhető eredmények között, ügyeljen a tudományos eredmények közvetítésénél a világos közlésre, érthetőségre és követhetőségre, és ne hagyjon teret a tények populista jellegű eltorzításának. Ennek során újból és újból világossá kell tennie a megalapozott tudományos eredmények határait és a tudományos viták jelentőségét. Így lehet erősíteni a társadalom tudományba vetett bizalmát, és ezzel a tudomány Alaptörvényben rögzített szabadságát.

3. A különleges szabadságjogok különleges önkontrollt kívánnak
A túlnyomó részben közpénzből finanszírozott tudományos rendszerben a társadalomnak bíznia kell a tudomány működő önkontrolljában. A csalások, hatalommal való visszaélés vagy az áltudomány aláássa a társadalom abba vetett bizalmát, hogy a tudomány felelősségteljesen bánik a rendelkezésre álló különleges szabadságjogaival. Felsőoktatási intézmények és kutatóintézetek teljesítik a tőlük elvárt felelősségvállalást, amikor megfelelnek a jó tudományos gyakorlat, feddhetetlenség, szabálykövetés, jogbiztonság és munkatársvédelem magas követelményeinek.

4. A szabadság nem azt jelenti, hogy nincsenek szabályok
A szabad tudomány nem áll a törvények felett. A kutatás etikai és jogi határait a társadalmi fejlődés fényében és a társadalmi viták eredményeként határozzák meg és vizsgálják – ha pl. állatkísérletekről, a humán genomkutatásról vagy a mesterséges intelligenciáról van szó. A tudósoknak gondosan mérlegelni kell tevékenységük során az etikai szempontból kényes kutatások esetében az esélyeket és a kockázatokat. A tudományos intézmények etikai bizottságokkal és tanácsadói testületekkel támogatják ezt a folyamatot.

5. Biztosítani kell a kutatás tárgyának szabad megválasztását
A trendek szerinti orientáció segíthet abban, hogy összegyűljön a tudományos rendszerben a szakértelem, és támogassa az interdiszciplináris kutatást, ahogy ez jelenleg pl. a mesterséges intelligencia témájánál is történik. Mégis alapvető követelmény a kutatás tárgyának szabad megválasztása, hogy megőrizzük a rendszer sokszínűségét. Ehhez azonban szükség van arra, hogy az aktuális trendeken kívül eső kutatási tárgyak is elegendő pénzügyi támogatást kapjanak, hogy a magas színvonalú tudományos folyóiratok replikációs tanulmányokat vagy negatív kutatási eredményeket is közöljenek. A kutatásnak nem kell kizárólag gazdasági hasznot hoznia, vagy konkrét felhasználási lehetőségeket felmutatni –az alapkutatásoktól kezdve a felhasználásig bezárólag a teljes hatáslánc jelentőségét kell a tudományágakat átfogóan érvényre juttatni és a társadalom számára kommunikálni.

6. A tudományos szabadság tudástranszfert is jelent
Fontos a tudomány együttműködése a külső partnerekkel, pl. vállalatokkal és más szereplőkkel, hiszen így lehet erősíteni a gazdaság és a társadalom innovációs képességét, és egyúttal felhasználni gyakorlati impulzusokat a tudomány számára. A tudomány eme egyre fontosabbá váló szerepértelmezése új kihívások elé állítja az egyetemeken kívüli és egyetemi tudományos intézmények transzferteljesítményét. A tudomány szabadságának biztosítása a vállalatokkal való együttműködés terén különösen releváns: megfelelő módon kell biztosítani a kooperációk révén létrejött kutatási eredményeknek és azok függetlenségének követhetőségét.

7. A szabad tudománynak szüksége van a megbízható keretfeltételekre
Az intézményi autonómia és a megbízható finanszírozás a szabad tudomány számára szükséges előfeltételek. Csak a felsőoktatási intézmények és kutatóintézmények megfelelő alapfinanszírozásával lehet azt biztosítani, hogy a kutatók saját belátásuk és a társadalmi igény szerint foglalkozzanak a nagyszámú kérdéssel, és eljussanak az előre nem látható ismeretekhez. A megbízható finanszírozás ezen kívül alapfeltétele a strukturált és vonzó tudományos karrier kialakításának.

8. A kutatási teljesítményt úgy kell értékelni, hogy közben nem korlátozzák a tudomány szabadságát
A tudomány motiváló és jutalmazási rendszere nem korlátozhatja a szabad kutatást, hanem támogatniuk kell azt. A tudomány szabadsága különösen akkor tud igazán fejlődni, ha a tudományos teljesítményt és sikert a minőségen és nem elsősorban a mennyiségen keresztül mérjük. Eredeti kutatások nem mindig járnak együtt magas idézettségi kvótával – mégis ez utóbbi dominálja a kutatók és tudósok sikerének megítélését. A tudományos kiadók előírásait és értékelőeszközeit is kritikusan kell megközelíteni, hogy mennyiben támogatják, vagy éppen akadályozzák a tudomány szabadságát.

9. A tudomány szabadsága megköveteli a vitakultúrát
A tudomány szabadságának egyik lényeges alapköve a másként gondolkodókkal folytatott nyílt párbeszéd és vita. Valamennyi tudományág diákjai számára közvetíteni kell a szabad tudományos vita kiemelkedő értékét – meg kell tanulniuk, miként lehet kritikusan viszonyulni a különböző perspektívákhoz, legyen az akár a sajátjuk. A tudományos viták kapcsán szerzett tapasztalatok is hozzájárulnak a liberális demokrácia alapértékeinek megerősítéséhez, amelyek elengedhetetlenek a tudomány átfogó szabadságához.

10. A tudomány szabadságának szüksége van a társadalmi vitára
Németországban a szabad tudomány olyannyira magasra értékelt dolog, hogy politikai és társadalmi nagyrabecsülése magától értetődőnek tűnhet. Ezt a pozíciót a tudomány azonban csak akkor képes megtartani, ha a jövőre nézve eleven, dinamikus eszmeként adaptálják, és szembe néz az új kihívásokkal és igényekkel. A tudomány szabadsága szorosan összefügg az élénk társadalmi vitával és eszmecserével. Az átfogó tudományos kommunikációra ezért az a feladat hárul, hogy más társadalmi szereplőkkel állandó eszmecserét folytasson a tudomány hatásáról, eredményeiről és határairól.

 

KACHEL_MEMORANDUM_GEIMEINSAM.png

Egyesületként folytatja az Akadémiai Dolgozók Fóruma

Az Akadémiai Dolgozók Fóruma állandóságot jelentő, transzparens struktúrában, egyesületként folytatja tevékenységét. A tudomány szabadsága azonban nem csak a volt akadémiai dolgozók szívügye. Ezért arra hívjuk mindazokat, akik a magyar kultúra, tudomány és oktatás szabadsága érdekében tenni kívánnak, hogy csatlakozzanak szervezetünkhöz.

Az Akadémiai Dolgozók Fóruma (ADF) az elmúlt évben a Magyar Tudományos Akadémia kutatóhálózatában dolgozók alulról szerveződő mozgalmaként küzdött a tudomány szabadságáért és függetlenségéért.

Az új helyzetre, a kutatóhálózat MTA-tól való elszakítására tekintettel úgy döntöttünk, hogy állandóságot jelentő, transzparens struktúrában, egyesületként folytatjuk tevékenységünket.

Az Akadémiai Dolgozók Fóruma tevékenységének fő célja, hogy előmozdítsa a tudomány és oktatás szabadságának tiszteletben tartását, alkalmazását és elismerését, őrködjön a tudományos közélet tisztasága, a tudományos kutatás, valamint a tudományos véleménynyilvánítás szabadsága fölött.

Azért is dolgozni fogunk, hogy megőrizzük a Magyar Tudományos Akadémia korábbi intézethálózatának eszmei integritását.

Fel fogunk lépni annak érdekében, hogy Magyarországon a tudomány és oktatás szabadságát biztosító jogszabályok szülessenek, valamint azok betartását az állam biztosítsa.

Támogatjuk a tudományok művelését, és elutasítjuk az áltudományokat, valamint a tudományosság látszatát keltő féligazságokat. Fel fogunk szólalni minden olyan esetben, amikor a tudomány, az oktatás és a kultúra ügyének érdekében tevékenykedőket sérelem vagy hátrány éri.

Egyesületünk céljainak elérése érdekében szoros kapcsolatot fogunk kiépíteni a magyar kultúra és tudomány szereplőivel.

A tudomány szabadsága azonban nem csak a volt akadémiai dolgozók szívügye. Ezért arra buzdítunk és hívunk mindenkit, aki a magyar kultúra, tudomány és oktatás szabadsága érdekében tenni kíván, hogy csatlakozzon az Akadémiai Dolgozók Fórumának tevékenységéhez.

További információk az https://adf2019.com/adf-egyesulet/ oldalon, valamint az Akadémiai Dolgozók Fóruma nyilvános facebook-oldalán találhatók.

Budapest, 2019. október 17.

Az Akadémiai Dolgozók Fórumának Elnöksége
Orosz Ferenc elnök
Szilágyi Emese alelnök
Gárdos Judit elnökségi tag
Lőrincz Viktor Olivér elnökségi tag
Péter László elnökségi tag
Zászkaliczky Márton elnökségi tag

Letter of solidarity from the European Society for the History of the Human Sciences

To Professor László Lovász
President
Hungarian Academy of Sciences

Letter of solidarity with the Hungarian Academy of Sciences from participants of the Budapest conference of the European Society for the History of the Human Sciences

Dear Professor Lovász,

During the last week the annual meeting of ESHHS was held, which was hosted by our Hungarian colleagues in Budapest for the fourth time. Delegates attending the conference, including psychologists and historians from many countries, are deeply concerned about the apparent desperation of our Hungarian colleagues regarding the state of scientific research in their country. All the more so as we greatly value the contribution of Hungarian members to our collective scholarship in the history of the human sciences.

From recent information, we have the impression that the new measures of the Hungarian government concerning the Academy of Sciences could be disadvantageous for this scientific research area, among others, by impinging on the crucial matter of academic freedom. Our Hungarian colleagues are concerned that the measures have been taken without considering the effectiveness or productivity of research institutes, supported by data. They were shocked to have been left out of the negotiations preceding the decisions. They feel that their work and expertise is not respected and they are worried about their future. Of most concern to us and them is that in the field of social sciences, professional recognition would increasingly depend on extra-scientific factors, not on standards of performance, judged by scientific peers, which should be the only elements to determine the evaluation of academic endeavours.

We as historians want to point out that inappropriate state interventions may cause irremediable harm to scientific research. Scientific laboratories that are broken up may then disappear forever, as has happened several times in history, among others with the Budapest school of psychoanalysis. Ill-measured intervention by the state into the way science works may deprive a country of a crucial intellectual element of its culture, and may also obstruct economic development.

On the basis of the above concerns, we would like to express our deep concern about the law which terminates control of the Hungarian Academy of Science over its research institutes, and our sincere hope is that such measures may be reversed. It is necessary that scientists retain decisive control over both the management of scientific work and the evaluation of scientific achievements.

 

Budapest, 13 July 2019

Jannes Eshuis (Netherlands)
Anna Borgos (Hungary)
Kim Hajek (Australia)
Martin Wieser (Germany)
Sharman Levinson (France)
Ivan Flis (Croatia)
Christian G. Allesch (Austria)
Maarten Derksen (Netherlands)
Ferenc Erős (Hungary)
John Carson (United States)
Marco Innamorati (Italy)
Tuomas Laine-Frigren (Finland)
Zsuzsanna Vajda (Hungary)
Verena Lehmbrock (Germany)
Katalin Faluvégi (Hungary)
Renato Foschi (Italy)
Dennis Bryson (United States)
David K. Robinson (United States)
Elisabetta Cicciola (Italy)
Elisabetta Basso (Italy)
Kateřina Lišková (Czech Republic)
Mitchell G. Ash (Austria)
Luciano Nicolás García (Argentina)
Arthur Arruda Leal Ferreira (Brasil)
Junona S. Almonaitienė (Lithuania)
João M. Moreira (Portugal)
Roger Smith (United Kingdom)
Carla Seemann (Germany)
Johann Louw (South Africa)
Robert Kugelmann (United States)
Irina Sirotkina (Russian Federation)
Ruud Abma (Netherlands)
Ben Harris (United States)
Nadine Weidman (United States)
Júlia Gyimesi (Hungary)

 

The original letter