Az Akadémiai Dolgozók Fórumának közleménye
Elképesztően cinikus és nehezen értelmezhető az Alkotmánybíróság keddi határozata [https://www.alkotmanybirosag.hu/…/11/sz_ii_1214_2019.pdf], amely a Magyar Tudományos Akadémia megcsonkításáról nyilatkozik. Az első szalagcímek még arról szóltak, hogy az AB alkotmányellenesnek találta a kutatóhálózatra kényszerített szabályozást, ez az alkotmányellenesség azonban valójában az érdemi ügyhöz képest csak jelentéktelen kérdésekre vonatkozik.
A testület nem siette el a döntést, hiszen a panaszoknak okot adó intézkedések még 2019-ben léptek hatályba. Érthető ugyanakkor a késlekedés, ha figyelembe vesszük, hogy az Alkotmánybíróság a menthetetlent próbálta mentegetni, láthatóan kevés sikerrel. Az Akadémiai Dolgozók Fórumának mindig is határozott véleménye volt, hogy az MTA szétverése és a kutatóhálózat elcsatolása súlyosan sérti mind a tudomány szabadságát, mind a tulajdonhoz való jogot. Az is egyértelmű volt, hogy az így hatályba lépő szabályozás egy fércmű. Ez utóbbit Palkovics László bukása után pár nappal az AB is elismerte határozatában, de már korábban is nyilvánvalóvá vált, amikor a szabályozást újra módosítani kellett.
Bár a párhuzamos indoklásokkal negyven oldalas határozat részletes elemzése nagyobb terjedelmet és több időt igényelne – már ha van valakinek kedve, ideje és energiája elemezni az elmúlt évtized alkotmánybírósági gyakorlatának e túlérett gyümölcsét, mely tegnap váratlanul az ölünkbe hullott –, néhány dolgot szeretnénk itt leszögezni:
Különösen megdöbbentő és elkeserítő például, hogy az Alkotmánybíróság a tudomány szabadságának szempontjából semmi érdemi kivetnivalót nem talált az MTA megcsonkításában, érvelései elsősorban a tulajdonjog kérdésére vonatkoznak, de még ott is részben marginálisak, részben értelmezhetetlenek.
A rendelkező részben megállapított alkotmányos követelmények tulajdonképpen csak annyit jelentenek, hogy ha a kormány egy újabb Magyar Tudományos Akadémia szétverésére adná a fejét (amire, tekintve, hogy MTA-ból egy van, nemigen van esély), akkor mire kellene ügyelni. Egyebekben kedvesen megdorgálta a jogalkotót, mert az nem biztosított lehetőséget a törvényi felülvizsgálatra, illetve mivel a szerződések nem határozott időre köttettek. Bár a határozat indokolásából az is kiderül, hogy a testület szerint az egyik fél megfosztása az adott közfeladat gyakorlásától (bármikor a jövőben) határozott időnek minősül.
A tulajdonjog kérdésében az Alkotmánybíróság belátta, hogy nem szállhat fel saját képzeletének sebesen száguldó Pegazus-lovára, mivel az államosítás, elkobzás és kisajátítás tekintetében nemcsak a hazai normák kötik, de a nemzetközi szabályok és a nemzetközi joggyakorlat is.
Az Alkotmánybíróság számos kevésbé nyilvánvalóan téves érvelés között választhatott volna, hogy nehezen védhető álláspontját alátámassza, mégis amellett döntött, hogy az Akadémia magántulajdonát és tulajdonjogát (helyesen) elismerte ugyan, de a kártalanítás nélküli kvázi-kisajátítást a „célhoz kötött nem állami vagyon” unikális és bizarr kategóriájával próbálta magyarázni. Minket nem győzött meg, valószínűleg egy nemzetközi bíróság sem fogadná el ezt az érvelést.
A határozatnak számos abszurd elemét emelhetnénk még ki, egy szép példa a közoktatás állami átvételének analógiaként való idézése. Tekintettel a közoktatás jelenlegi helyzetére és a kibontakozó elégedetlenségre, érdemes lett volna tartózkodni a közvélemény további hergelésétől, és nem hivatkozni példaként az iskolák állami átvételére.
Minderre tekintettel az Akadémiai Dolgozók Fóruma továbbra is úgy látja, hogy az egyetlen járható út a kutatóhálózat visszatérése az Akadémiához, minden más megoldás indokolatlan adminisztrációhoz és pénzpazarláshoz vezet, ami a jelenlegi helyzetben nem engedhető meg. A fennálló rendszer pedig fenntarthatatlan.
Ezért tehát sürgetjük az Országgyűlést, hogy az Alkotmánybíróság határozatának eleget téve ne a már így is menthetetlen és fenntarthatatlan rendszert foltozgassa tovább, hanem állítsa helyre a Magyar Tudományos Akadémia egységét.
Egyúttal biztatjuk Freund Tamást, a Magyar Tudományos Akadémia elnökét, hogy jó gazdaként ne engedje át a kutatóintézeti hálózat vagyonát a jelenlegi rezsimnek, és a hazai jogorvoslati lehetőségeket immár kimerítve nemzetközi fórumok előtt is határidőn belül érdeklődjön, hogy azok mit gondolnak a „célhoz kötött nem állami vagyon”-típusú érvelésről.
Bízunk abban, hogy jön még egy olyan jobb világ Magyarországon, ahol a tudomány szabadságát megbecsülik, és a hazai fórumok is elismerik, hogy a tudományos intézményrendszert nem lehet teljesen önkényesen, a kormány kénye-kedve szerint alakítani.
Post nubila phoebus!
Akadémiai Dolgozók Fóruma
Budapest, 2022.11.16.
Akadémiai Dolgozók Fóruma 