A magyar tudománypolitika irányítói ugyanazt a stratégiát követik az elmúlt néhány hétben is, amit már megszoktunk tőlük, amikor felelős döntéseket kellene hozni fontos ügyekben: hitegetnek, hazudoznak, titkolóznak, amivel az ország jövőjét is veszélyeztetve folytatják a magyar tudomány romba döntését, semmibe véve a megalázóan alacsony fizetésük és romló munkakörülményeik ellenére még mindig itthon dolgozó kutatókat.
A volt MTA-kutatóhálózat (jelenleg HUN-REN) elnöke váratlanul és egyeztetés nélkül egyesével hívta be a kutatóközpontok főigazgatóit, hogy megnyugtassa őket: nemsokára 100%-os béremelés várható, megmarad a tudományos kutatás szabadsága, a kutatóhálózat egyben marad stb. Egyszóval jön a Kánaán. Konkrét terveket nem mutatott be sem a főigazgatóknak, sem az érdekvédelmi szervezeteknek (miközben a sajtóban ennek ellenkezőjét állítja), magát és közvetlen munkatársait viszont felhatalmazta, hogy tárgyalásokat folytassanak a minisztériummal.
A sajtónak azt nyilatkozta a HUN-REN elnöke, hogy olyan átalakításban állapodtak meg Hankó Balázs miniszterrel, amelynek eredményeképpen a kutatóhálózatot „nem korlátoznák az államháztartás rugalmatlan szabályai”. A valóság viszont az, hogy nem az államháztartási szabályok milyensége a probléma, hanem az, hogy a kormány régóta nem ad kiszámítható és elégséges forrást a magyar tudományos munka és felsőoktatás számára, noha ezt könnyedén megtehetné a jelenlegi államháztartási szabályok betartásával is – mint ahogy más országokban is sikerül betartani az államháztartási szabályokat a tudományos élet kivéreztetése nélkül. Minden jel arra mutat, hogy a kormány a tudományos élet intézményeire is úgy tekint, mint más állami intézményekre: ezeket is a saját hatalma megtartását szolgáló lehetséges eszközökként kezeli.
Ha az államháztartási szabályok nem vonatkoznának a kutatóhálózatra, az azt jelentené, hogy a HUN-REN elnöke, illetve Hankó Balázs miniszter valamilyen gazdasági szervezetté alakítaná át a kutatóhálózatot: ilyenek például a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok (KEKVA) vagy a gazdasági társaságok, a maguk céljait szolgáló pénzügyi visszaéléseket megkönnyítő, átláthatatlan struktúráival. Ezeket az Európai Unió évek óta szankcionálja, visszatartva az ilyen intézményektől a Magyarországnak járó pénzügyi forrásokat.
A volt MTA-kutatóhálózathoz hasonlóan a még megmaradt állami egyetemek esetében is az ígérgetés, a hitegetés és a félrevezetés a politikai vezetők stratégiája és gyakorlata. Az egyetemi képviselőket egyesével hívják be a Belügyminisztériumba, ahol azzal áltatják őket, hogy nemsokára jön a várva várt béremelés. De a múlt héten kiderült, hogy ez mégsem igaz, a minisztérium az általa kitűzött határidőket nem tartja be, az állami egyetemen dolgozó kollégáink továbbra is megalázó bérért dolgoznak. A minisztériumi ígéretekkel ellentétben a néhány százalékos állandó fizetéskiegészítéket sem építették be eddig az alapbérekbe, amivel legalább bankhitelt fel lehetne talán venni. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a hó végén miből futja a bevásárlásra.
Az ilyen jellegű kivéreztetés és zsarolás fő célja a még állami egyetemek alapítványi formába kényszerítése lehet, hogy aztán az ideológiai és pénzügyi vezetés a mindenkori kormánytöbbségtől függetlenül is az így létrehozott kuratóriumok kezében maradjon. A kutatóhálózat kivéreztetésének egyik célja szintén olyan új intézményi struktúra létrehozása lehet, amelyben a még megmaradt állami és európai uniós kontroll nélkül lehet széthordani a kutatóhálózati vagyont és a magyar adóbevételekből származó költségvetési támogatásokat.
Az egyetemi kuratóriumok és a kutatóhálózat központjának vezetői saját maguknak milliós béreket osztogatnak, mindig követve az inflációt – ez a pénz szintén 100%-ban állami támogatásból, magyar adóforintokból származik –, míg sok kutató és oktató bére annyira alacsony, hogy a havi kiadások tervezhetősége is gondot okoz. Milyen vezetők azok, akik így bánnak a fiatalokat felsőfokon tanítókkal, a tudományos kutatókkal?
A szakmai kontroll teljes hiányának eredménye a rombolás, az intézményi autonómia további szűkítése, a kutatói lét fokozódó kiszámíthatatlansága, végső soron a nemzetközi tudományos élethez való kapcsolódás megakadályozása, az uniós partneri összeköttetések további romlása.
A KEKVA-egyetemeken átláthatatlan módon bíznak meg vállalkozókat a szintén állami adóforintokból megvalósuló beruházási, építési munkálatokkal. Az egyetemi vezetők és a felelős miniszter ezzel még azt is vállalják, hogy az intézmények évek óta nem jutnak EU-s kutatási forrásokhoz. Ha a minisztérium tervei megvalósulnak, ugyanez vár az MTA-tól elszakított kutatóhálózatra is.
Emlékezzünk vissza: a kutatóhálózat 2018-ban elindított kormányzati átalakításakor ugyanilyen tervek miatt született meg az Akadémiai Dolgozók Fóruma. Az azt követő időszakban példátlan összefogással és ellenállással sikerült elhárítani, hogy alapítvánnyá váljék a kutatóhálózat, hogy megszüntessék az alapfinanszírozást, hogy az intézmények függetlenségét felszámolva egy részüket az egyetemekhez csatolják, másokat pedig megszüntessenek. Ezek voltak a botrányos Palkovics-terv konkrét, majdnem megvalósított részletei. Félreértés ne essék: ha ezeket a terveket újra felmelegítik, továbbra is ellenállunk, ahogy eddig mindig tettük.
Akadémiai Dolgozók Fóruma 