Hírek kategória bejegyzései

A többség nemet mond a közalkalmazotti jogviszony elvételére

Az Akadémiai Dolgozók Fóruma (ADF) és a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (TDDSZ) közösen felmérést szervezett a volt akadémiai kutatóhálózatban, mivel a dolgozókat eddig senki nem kérdezte meg, hogyan vélekednek közalkalmazotti jogviszonyuk kilátásba helyezett megszüntetéséről.A kérdőívet 828 kutatóhálózati dolgozó válaszolta meg, elsöprő többségük, 78 százalék mondott nemet a jogviszony megszüntetésére.

A dolgozók 70%-a leginkább azért ragaszkodik a közalkalmazotti jogviszony megtartásához, mert úgy gondolja, egy államháztartás alá tartozó kutatóintézet alkalmazottjaként természetes, hogy közalkalmazotti státuszt tölt be. Ugyancsak fontos érv a dolgozók körülbelül fele számára, hogy közszolgálatként tekintenek munkájukra, valamint az, hogy a közalkalmazottakat nehezebben lehet elbocsátani. A dolgozók körülbelül harmada szerint fontos a nyugdíjazási prémium és az egyéb törvény szerinti jutalom, a magasabb végkielégítés, a törvényben rögzített előmeneteli rendszer és a pótszabadság nagyobb mértéke. Több mint száz válaszadó az előnyösebb lakáshitel-felvételt is fontosnak tartotta.

A közalkalmazotti jogviszony megvonásának egyértelmű elutasítása mellett a kutatóhálózat dolgozóiban nagyfokú a bizonytalanság: arra kérdésre, hogy a közalkalmazotti státusz elvétele esetén megfontolnák-e, hogy a kutatóhálózaton kívüli állásra váltsanak, a válaszadók 25%-a igennel válaszolt, 35%-uk pedig a „nem tudom” választ jelölte meg.

Az ADF és a TDDSZ határozottan kiáll a kutatóhálózat dolgozóinak közalkalmazotti státuszáért, és elvárja az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) vezetőjétől, Maróth Miklóstól is, hogy ezt a kormány és az országgyűlés előtt képviselje.

Az ADF pályázatértékelési összefoglalója

A 2020. szeptember 19-én megjelent hírek szerint Palkovics miniszter arról tárgyalna, többek között az MTA vezetőivel, hogy milyen legyen az NKFIH-pályázatok értékelési rendszere. Az általa az ELKH-ba kiszervezett kutatóhálózat képviselőit a sajtóhírek szerint nem kérdezte meg, noha ez a hálózat a legnagyobb alapkutatást végző szervezet Magyarországon. Mi mégis megosztanánk vele és a többi érdeklődővel, hogy mi (többek között: fizikusok, kémikusok, társadalomkutatók, bölcsészek) mit gondolunk a javaslatáról.

1. Minden ország maga dönti el, hogy milyen arányban támogat tematikus megkötés nélküli, a kutatók által kezdeményezett kutatásokat, illetve olyanokat, amelyek esetében előre meghatározza a kutatási témákat, a megoldandó feladatokat. Ez fontos tudománypolitikai feladat. A kutatási forrásokra kiírt pályázatok értékelése viszont szakmai értékek mérlegelése alapján, szakmai közösségek által történik. A politikusok nem módosíthatják a szakmai értékelők által kialakított sorrendet.

2. Magyarországon az OTKA a legnagyobb, alapkutatásra szánt, pályázati úton elosztott forrás. Az alapkutatási források elosztását semmiképpen nem határozhatják meg a kormány által kijelölt tematikus célok.

3. Egy-egy kutatási pályázat minőségét kizárólag a pályatársak tudják megítélni, elsősorban a pályázat fontos elemeinek (kutatási kérdések, a választott elméleti keret, kutatási módszerek, munkaterv, költségvetés) tanulmányozása és megvitatása révén. Az értékelés egyik fontos, de nem egyetlen, még csak nem is legfontosabb eleme a pályázó korábbi munkásságának, publikációs teljesítményének mérlegelése. A korábbi publikációs és hivatkozási adatokból képzett tudománymetriai mutatók kiszámítása nem helyettesítheti a szakmai zsűrikben végzett értékelést. Ezek a mutatók nem mérik a benyújtott pályázat értékét, hanem egy kutató korábbi publikációiról adnak közelítő, de messze nem kielégítő képet, ezért nem játszhatnak döntő szerepet az alapkutatások támogatásáról szóló döntésekben. A tudománymetria komoly kutatási terület, de más a feladata: az egyes tudományterületek változásának bemutatása (új kutatási területek felbukkanása, megerősödése, a kutatók és kutatási területek közötti kapcsolatok mérése). Önmagában arra sem alkalmas, hogy kutatóhelyek – vagy egyes kutatók – teljesítményét és munkájuk tudományos, társadalmi és gazdasági hatásait mérje. Ezért erre a célra is komplex módszereket használnak a fejlett kutatási rendszerekben, természetesen tudománymetriai adatok felhasználásával. Arra pedig a tudománymetria végképp alkalmatlan, hogy kutatási pályázatok értékelését helyettesítse.

4. Csak a publikációs tevékenység alapján még az ugyanabban a diszciplínában dolgozók munkásságát sem lehet egymással objektíven összevetni. Néhány érv:

  • Számos olyan kutatási terület létezik egy-egy tudományágon belül, ahol nem a folyóirat a legfontosabb fórum („csatorna”) a kutatási eredmények publikálására.
  • Az is előfordul, hogy rangos, egy-egy aldiszciplína közössége számára mértékadó nemzetközi folyóiratok szerkesztői nem tartották fontosnak a folyóirat besorolását, ezért nem is tettek erőfeszítéseket annak érdekében, hogy az adott folyóirat bekerüljön valamelyik rangsorba.
  • Vannak olyan kutatási témák, amelyek számára nagyon sok „jó” besorolású folyóirat létezik, vagy amelyek művelőinek lehetősége van egy másik diszciplína folyóiratában is publikálni, ezért az azokon a területeken kutató tudósok méltatlanul részesülnének előnyben a pályatársaikkal folytatott versenyben.

5. Kutatócsoportokat és új kutatási berendezéseket felépíteni sokéves munka, ami hosszú ideig nem feltétlenül nyilvánul meg a kutatók publikációs teljesítményében, de egy ország tudományos teljesítménye szempontjából meghatározó jelentőségű.

6. Ha alapkutatási források elosztásáról főleg a korábbi publikációs teljesítmény alapján döntenének, az indokolhatatlan, elfogadhatatlan hátrányt jelentene:

  • a pályakezdő kutatók számára, hiszen nekik viszonylag kevés publikációjuk és hivatkozásuk van, így összetömörül a mezőnyük, ha csak egy leegyszerűsített mutatóra, és nem a pályázatuk minőségére alapozzák a támogatást.
  • azok számára is, akik (pl. szülőként, vagy nem-tudományos munkakörben, pl. valamilyen fontos szakpolitikai program tervezőiként, közreműködőiként) több évet kihagytak a kutatásból.

7. A világ mérvadó tudományos közösségeiben sehol nem alkalmaznak „gépesített” módszert (algoritmust) kutatási pályázatok értékelésére. A kutató mindig elég intelligens ahhoz, hogy az ilyen algoritmust kijátssza. Az egyedüli elfogadható eljárás a szakmai zsűrik által, átlátható módon, sok szempontot figyelembe vevő, politikai beleszólás nélkül végzett értékelés.

8. Ha a Magyar Tudományos Akadémia vezetői részt vesznek a javasolt, alapvetően hibás döntési módszer kialakításában és (tovább)fejlesztésében, annak legitimálásában, azzal helyrehozhatatlan hibát követnek el.

Ajánlás az ADF Egyesület elnökségi tagságra

Kedves Kollégák! Tisztelt Tagtársak!

Az Akadémiai Dolgozók Fóruma Egyesület szeptember 7-i közgyűlésén kerül sor egy fő elnökségi tag megválasztására. Az egyesület bármely tagja jelölhet az itt mellékelt ajánlási ívnek az akademiaidolgozokforuma@gmail.com email-címre való visszaküldésével. A visszaküldés határideje augusztus 26-án 24.00.

Egy tag több emberre is tehet jelölést. Jelöltté az válik, akit legalább ketten jelöltek. A jelölteknek szeptember 2-ig nyilatkozniuk kell a jelölés elfogadásáról, s egyben mellékelniük egy rövid CV-t és a programjukat, amit a közgyűlésen majd szóban is ismertetnek.

ADF Egyesület Etikai és Felügyelőbizottsága

Egyesületi közgyűlés összehívása

Kedves Tagtársak!

2020. szeptember 7-én 16 órára összehívom az Akadémia Dolgozók Fóruma Egyesület (székhelye: 1062 Budapest, Bajza utca 58 II/3) közgyűlését.

Helyszín: HTK, Budapest, IX. ker. Tóth Kálmán utca 4.

Határozatképtelenség esetén a megismétel közgyűlés ideje: 2020. szeptember 7-én 16.30, helyszíne ugyanaz. A megismételt közgyűlés az eredeti napirendi pontok tekintetében a megjelentek számára tekintet nélkül határozatképes. A közgyűlés az alapszabály rendelkezése szerint nem nyilvános.

Napirend:

1. Az elnökség beszámolója

2. Bizalmi szavazás az elnökségről és az etikai és felügyelő bizottságról

3. Alapszabály-módosítás: a közgyűlés elektronikus hírközlő eszközök igénybevételével történő lebonyolíthatóságáról

4. Lemondás miatt megüresedő elnökségi tagságra történő választás

5. Az egyesület működésének aktuális kérdései

6. Egyebek

Megjelenésetekre feltétlenül számítok!

Budapest, 2020. augusztus 12.

az ADF Egyesület elnöksége nevében

Dr. Orosz Ferenc

elnök

Az ADF álláspontja a volt MTA-kutatóintézetekben dolgozó közalkalmazottak jogviszonyának tervezett megváltoztatásáról

Az Akadémiai Dolgozók Fóruma határozottan ellenzi, hogy a döntéshozók a közalkalmazotti státusztól akár törvényi erővel megfosszák a kutatóintézetek dolgozóit, akár ígéretekkel próbálják elérni, hogy „önként” más típusú munkaszerződést írjanak alá.

A megalázó bérhelyzetet az elmúlt évtizedekben az ellensúlyozta, hogy az akadémiai dolgozók közössége számára a jelenleg érvényes közalkalmazotti státusz csekély, de mégis valamennyire megnyugtató alapot adott ahhoz, hogy kiszámítható életpályáért cserébe végezhessék munkájukat.

A közalkalmazott életpályamodell előnyeinek hangsúlyozása mindeddig a kormány egyik fontos kommunikációs stratégiájának számított. A kutatói életpályamodell – a számos más szférában fennálló helyzettel ellentétben – létezett és létezik, javítani lehet rajta, de nem az érintettek bevonása nélkül és nem a munkakörülmények biztonságát szolgáló közalkalmazotti státusz egyoldalú megszüntetésével.

Semmilyen érv nem szól amellett, hogy közalkalmazotti jogviszonyunk megszűnjön. A közalkalmazotti jogviszony az esetleges béremelésnek (amivel informális csatornákon kecsegtetik a dolgozókat) nem akadálya. A kormányzat által az utóbbi években létrehozott, de mérhető teljesítményt eddig nem vagy alig nyújtó kutatóintézetekben is közalkalmazottak dolgoznak, a volt MTA-kutatóintézetek átlagbérének akár többszöröséért.

Követeljük a hiteles tájékoztatást a tervezett, többezres kutatóközösségünket érintő nagy horderejű változásokról, ahogyan ezt a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete mint kutatóhálózati szinten reprezentatív érdekképviselet is kérte levelében. Követeljük, hogy a szakszervezet és az ADF képviselőit is bevonják a döntéshozatalba!

Közös nyilatkozat a közgyűjtemények ügyében

A Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezetének (KKDSZ) és az Akadémiai Dolgozók Fórumának (ADF)  “Költöző közgyűjtemények, veszélyeztetett értékek, bizonytalanságban tartott munkatársak…” címmel 2020. február 19-én tartott kerekasztal beszélgetésén megfogalmazott közös nyilatkozat:

1. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy közgyűjtemények elhelyezése, költöztetése államtitoknak minősüljön. Az adófizető állampolgárok által fenntartott intézményekkel kapcsolatos döntések legyenek nyilvánosak, előzetesen egyeztetve a szakmai képviseletekkel.

2. Jelenleg három – nemzetközi jelentőségű – országos múzeumgyűjteménye ideiglenes raktárakban vagy becsomagolás alatt áll. A műtárgyakat sem a szűkebb szakmai, sem a szélesebb érdeklődő közönség nem láthatja évekig. Az érintett közgyűjteményi épületek kialakítása és a műtárgyak hozzáférhetővé tétele élvezzen elsőbbséget az állami nagyberuházások között.

3. Ne kerüljön sor újabb közgyűjtemények költöztetésére (különösen nem átmeneti helyre) meggátolva ezzel hosszú éveken át a kiállítások látogathatóságát és a szakanyagok kutathatóságát is.

4. Támogatjuk a Budapesten kívül rendezett jelentős kiállítások megvalósítását, új múzeumok és múzeumi hálózatok létrehozását. Ezek a regionális fejlesztések önállóan is megvalósíthatók, indokolatlan a neves elődeink által a fővárosban alapított közgyűjtemények elköltöztetése.

4K: kutatás és kultúra kéz a kézben

Az akadémiai kutatóintézetek dolgozói 2019. január 24-én a Humán Tudományok Kutatóházában fogadták el első nyilatkozatukat, amelyben aggodalmukat fejezték ki az MTA kutatóintézeteinek szervezeti és finanszírozási helyzetével kapcsolatban. Az elmúlt egy év kormányzati intézkedései szükségessé teszik a tudomány és a kultúra területén kialakult helyzet értékelését, annak bemutatását, hogy ezen intézkedések milyen folyamatokat indítottak el az érintett intézményrendszerek működésében. A beszélgetés résztvevői a színházi, irodalmi, közgyűjteményi szféra és az MTA-tól elcsatolt kutatóhálózat helyzetéről, a szakma részéről adható lehetséges válaszokról folytatnak eszmecserét, hiszen ezek a szektorok szoros érdek- és szakmai közösséget képeznek. Ezek autonóm működése mindegyik esetben a létfeltételt és a szakmai garanciát jelenti.

60 perc a szabadságról – Lőrincz Viktor beszéde

Tegnapi hír, hogy rossz szöveggel hirdették ki a gránitszilárd Alaptörvény legújabb változatát. Ez kitűnően mutatja, milyen színvonalon zajlik a parlamentben és a kormányban a munka. Az Akadémia megcsonkításáról és megalázásáról szóló nyári javaslatot A tudományos kutatásról, fejlesztésről és innovációról szóló törvény módosításában rejtették el. Csak a módosítás elfogadása után derült ki, hogy valójában ezt a törvényt is képtelenek voltak megírni: amit a kétharmados többség elfogadott, és a köztársasági elnök aláírt, egy fércmű, mely még saját, korábban elfogadott törvényeikkel is ellentétes.

Ellentmond az Alaptörvénynek is, mely védeni rendeli az Akadémiát és azt a magántulajdont is, amitől az Akadémiát megfosztották. Ezért nyújtottak be egy újabb módosító indítványt, melyet jó szokás szerint újra módosítgattak, a zárószavazást először elhalasztották, majd mégis megtartották. A módosítás célja, hogy jogossá tegyen törvényellenes intézkedéseket, például azt, hogy Palkovics helyettes államtitkárát pályázat nélkül nevezték ki főtitkárnak a kutatóhálózat élére. Mindez persze nem teszi legitimmé korábbi tevékenységét, és azt sem magyarázza meg, miért nem lehetett kiírni egy pályázatot lassan fél éve. A kérdés az, hogy ezen jogsértések miatt hová forduljunk.

Principiis obsta, „Kezdetben állj ellent, mert késő az orvosságot készíteni, mikor a baj a hosszú késedelem révén elhatalmasodott” – írja Ovidius. Mire az Akadémia sorra került, a jogállamiságot biztosítani hivatott intézmények nagy része már nem látta el megfelelően a feladatát. Tudjuk, mi történt az elvileg társadalmi vitáknak helyt adó Országgyűléssel, az ügyészséggel, az Állami Számvevőszékkel vagy az Alkotmánybírósággal.

„Mi más az állam, mint egy nagy rablóbanda (latrocinium), ha kivész belőle az igazság szelleme?” – írja Szent Ágoston.

Az azonban, hogy hagytuk elhatalmasodni a bajt, hogy hagytuk csúnyán rászedni magunkat, nem jelenti azt, hogy eljátszottuk volna a jogunkat arra, hogy igazságos államban, értékeken és tudáson alapuló demokráciában éljünk.

Vannak jelek, hogy ez a rendszer elérte határait. Miközben pedig nemzetközi elismerésre tört, amit láthatóan nem kapott meg, és saját maga kreálta látszatproblémákat próbált megoldani, semmit nem törődött a tényleges problémákkal. Ezek a problémák azonban nem szűntek meg létezni, és egyre hangosabban dörömbölnek a kapukon.

Az összeomlás persze sok áldozattal fog járni, a rendszer pedig – mint valami mérges gáz – továbbra is megpróbálja kitölteni a rendelkezésre álló teret. Ez a tapogatózó autokrácia megpróbál mindenhová behatolni, de azt is láttuk, ha ellenállásba ütközik, visszahúzza a csápjait. Igaz, később újra próbálkozik.

Ezért kell nagyon vigyáznunk, és ezért kell összefognunk, hogy ha már megelőzni nem tudtuk, az elhatalmasodó bajt nagy erővel visszaszorítsuk.

Egyesületként folytatja az Akadémiai Dolgozók Fóruma

Az Akadémiai Dolgozók Fóruma állandóságot jelentő, transzparens struktúrában, egyesületként folytatja tevékenységét. A tudomány szabadsága azonban nem csak a volt akadémiai dolgozók szívügye. Ezért arra hívjuk mindazokat, akik a magyar kultúra, tudomány és oktatás szabadsága érdekében tenni kívánnak, hogy csatlakozzanak szervezetünkhöz.

Az Akadémiai Dolgozók Fóruma (ADF) az elmúlt évben a Magyar Tudományos Akadémia kutatóhálózatában dolgozók alulról szerveződő mozgalmaként küzdött a tudomány szabadságáért és függetlenségéért.

Az új helyzetre, a kutatóhálózat MTA-tól való elszakítására tekintettel úgy döntöttünk, hogy állandóságot jelentő, transzparens struktúrában, egyesületként folytatjuk tevékenységünket.

Az Akadémiai Dolgozók Fóruma tevékenységének fő célja, hogy előmozdítsa a tudomány és oktatás szabadságának tiszteletben tartását, alkalmazását és elismerését, őrködjön a tudományos közélet tisztasága, a tudományos kutatás, valamint a tudományos véleménynyilvánítás szabadsága fölött.

Azért is dolgozni fogunk, hogy megőrizzük a Magyar Tudományos Akadémia korábbi intézethálózatának eszmei integritását.

Fel fogunk lépni annak érdekében, hogy Magyarországon a tudomány és oktatás szabadságát biztosító jogszabályok szülessenek, valamint azok betartását az állam biztosítsa.

Támogatjuk a tudományok művelését, és elutasítjuk az áltudományokat, valamint a tudományosság látszatát keltő féligazságokat. Fel fogunk szólalni minden olyan esetben, amikor a tudomány, az oktatás és a kultúra ügyének érdekében tevékenykedőket sérelem vagy hátrány éri.

Egyesületünk céljainak elérése érdekében szoros kapcsolatot fogunk kiépíteni a magyar kultúra és tudomány szereplőivel.

A tudomány szabadsága azonban nem csak a volt akadémiai dolgozók szívügye. Ezért arra buzdítunk és hívunk mindenkit, aki a magyar kultúra, tudomány és oktatás szabadsága érdekében tenni kíván, hogy csatlakozzon az Akadémiai Dolgozók Fórumának tevékenységéhez.

További információk az https://adf2019.com/adf-egyesulet/ oldalon, valamint az Akadémiai Dolgozók Fóruma nyilvános facebook-oldalán találhatók.

Budapest, 2019. október 17.

Az Akadémiai Dolgozók Fórumának Elnöksége
Orosz Ferenc elnök
Szilágyi Emese alelnök
Gárdos Judit elnökségi tag
Lőrincz Viktor Olivér elnökségi tag
Péter László elnökségi tag
Zászkaliczky Márton elnökségi tag

Letter of solidarity from the European Society for the History of the Human Sciences

To Professor László Lovász
President
Hungarian Academy of Sciences

Letter of solidarity with the Hungarian Academy of Sciences from participants of the Budapest conference of the European Society for the History of the Human Sciences

Dear Professor Lovász,

During the last week the annual meeting of ESHHS was held, which was hosted by our Hungarian colleagues in Budapest for the fourth time. Delegates attending the conference, including psychologists and historians from many countries, are deeply concerned about the apparent desperation of our Hungarian colleagues regarding the state of scientific research in their country. All the more so as we greatly value the contribution of Hungarian members to our collective scholarship in the history of the human sciences.

From recent information, we have the impression that the new measures of the Hungarian government concerning the Academy of Sciences could be disadvantageous for this scientific research area, among others, by impinging on the crucial matter of academic freedom. Our Hungarian colleagues are concerned that the measures have been taken without considering the effectiveness or productivity of research institutes, supported by data. They were shocked to have been left out of the negotiations preceding the decisions. They feel that their work and expertise is not respected and they are worried about their future. Of most concern to us and them is that in the field of social sciences, professional recognition would increasingly depend on extra-scientific factors, not on standards of performance, judged by scientific peers, which should be the only elements to determine the evaluation of academic endeavours.

We as historians want to point out that inappropriate state interventions may cause irremediable harm to scientific research. Scientific laboratories that are broken up may then disappear forever, as has happened several times in history, among others with the Budapest school of psychoanalysis. Ill-measured intervention by the state into the way science works may deprive a country of a crucial intellectual element of its culture, and may also obstruct economic development.

On the basis of the above concerns, we would like to express our deep concern about the law which terminates control of the Hungarian Academy of Science over its research institutes, and our sincere hope is that such measures may be reversed. It is necessary that scientists retain decisive control over both the management of scientific work and the evaluation of scientific achievements.

 

Budapest, 13 July 2019

Jannes Eshuis (Netherlands)
Anna Borgos (Hungary)
Kim Hajek (Australia)
Martin Wieser (Germany)
Sharman Levinson (France)
Ivan Flis (Croatia)
Christian G. Allesch (Austria)
Maarten Derksen (Netherlands)
Ferenc Erős (Hungary)
John Carson (United States)
Marco Innamorati (Italy)
Tuomas Laine-Frigren (Finland)
Zsuzsanna Vajda (Hungary)
Verena Lehmbrock (Germany)
Katalin Faluvégi (Hungary)
Renato Foschi (Italy)
Dennis Bryson (United States)
David K. Robinson (United States)
Elisabetta Cicciola (Italy)
Elisabetta Basso (Italy)
Kateřina Lišková (Czech Republic)
Mitchell G. Ash (Austria)
Luciano Nicolás García (Argentina)
Arthur Arruda Leal Ferreira (Brasil)
Junona S. Almonaitienė (Lithuania)
João M. Moreira (Portugal)
Roger Smith (United Kingdom)
Carla Seemann (Germany)
Johann Louw (South Africa)
Robert Kugelmann (United States)
Irina Sirotkina (Russian Federation)
Ruud Abma (Netherlands)
Ben Harris (United States)
Nadine Weidman (United States)
Júlia Gyimesi (Hungary)

 

The original letter