Elöljáróban hangsúlyozzuk: minderre nem került volna sor, ha a kutatóhálózatot nem szakítják el 2019-ben a Magyar Tudományos Akadémiától. Ennek a lépésnek az indokai azóta sem ismertek, és az előnyeit sem látjuk. Tekintettel arra, hogy az elszakítás már akkor is az MTA és a dolgozók akarata ellenére, egyoldalú aktussal történt, nem világos, hogy Gulyás Balázs, a minisztérium és a kormánymédia miért a hálózat kutatóin kéri számon annak vélt vagy valós hiányosságait. A kormány már 2019-ben sem volt képes működőképes szabályozást benyújtani, és most öt év elteltével sem azt látjuk, hogy képes volna erre.
Függetlenül a változtatások tartalmától, a folyamatos barkácsolás a kutatóhálózatban állandó bizonytalanságot okoz, ami ellehetetleníti a jellemzően többéves, akár több évtizedes kutatási programokat. 2010 óta összevonások, leválasztások, költözések akadályozták jelentős mértékben a kutatómunkát. 2019 óta is szinte évente nyúltak hozzá a törvényhez. Folyamatosan változott a kutatóhálózat neve is, így nem alakulhatott ki egységes márkanév sem, szemben az MTA lassan kétszáz évre visszatekintő történetével és nemzetközi elismertségével.
Minderre tekintettel a 6 és 25 évre tett – egyelőre tartalmatlan – ígérvények nem adnak semmilyen garanciát, hiszen az elfogadott törvényt a parlamenti kétharmad bármikor módosíthatja.
A rengeteg pénzből megvalósult átvilágítás – módszertani szempontból néhol kérdéses – eredményei máig nem nyilvánosak. Az ismert általános végkövetkeztetések viszont semmiben nem támasztják alá a tervezett átalakítást.
Az új törvény struktúrájában és lényegi elemeiben szó szerint is átveszi a KEKVA törvény jelentős részét, ez pedig azt mutatja, hogy a magyar kormány a látszat ellenére valójában nem kíván megegyezni az Európai Unióval, és ezzel kockára teszi az uniós forrásokat, amelyeket eddig a kutatóhálózat a sikeres pályázatok révén elnyert.
A hálózat alulfinanszírozását a kormány anélkül is megszüntethetné, hogy káros és veszélyes átalakításokat követel a kutatóhálózattól.
A költségvetési törvényben a hálózatnak juttatott pluszforrás kapcsán nincs nevesítve a HUN-REN, sem a költségvetés megduplázása. Mivel a KEKVÁ-knál is elmaradt a beígért források jelentős része, itt sem alaptalan az aggodalmunk.
„Bárki, aki elolvassa a törvénytervezetet, gyorsan átlátja ezt” – állítja Gulyás Balázs, aki azonban a törvénytervezet szövegét nem hozta nyilvánosságra, így a munkavállalók egyhangú támogatását sem élvezheti a tervezettel kapcsolatban.
„A HUN-REN elnökeként elengedhetetlennek tartom, hogy a tudományos kutatóintézetekben dolgozó kollégáim korrekt, tényszerű tájékoztatást kapjanak a megújulási folyamatról. Közös hivatásunk, a tudományos kutatás hagyományai és étosza – bármely tudományterületet is tekintjük – megköveteli, hogy mindig őszintén, felelősen és a tényeknek megfelelően fogalmazzunk” – állítja Gulyás Balázs, de a november 14-i megbeszélésről készült jegyzőkönyvet szintén nem küldték meg a dolgozói kollektívának, csak különböző győzelmi jelentéseket kapunk.
Az alábbiakban tehát Gulyás Balázs állításait vetjük össze az általunk ismert normaszöveggel , és ha új tervezet jelenne meg, az összevetést ott is el fogjuk végezni: újra megvizsgáljuk, milyen átfedést mutat a javaslat a KEKVA törvénnyel.
Társadalmi egyeztetésre egyelőre – a KEKVA törvény módosításával ellentétben – nem bocsátották a szöveget, noha az uniós forrásokat ugyanúgy érint.
__________________________________________________________________________________
Gulyás Balázs azt állítja, hogy a jelenlegi kutatóközpontok és kutatóintézetek nem szűnnek meg.
A törvénytervezetben ezzel szemben az áll, hogy a jelenlegi kutatóközpontok és -intézetek megszűnnének, a jogutód az újonnan alapítandó HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat lenne. A törvénytervezetben nem szerepelnek konkrét HUN-REN kutatóintézetek vagy kutatóközpontok, semmiféle információ vagy garancia nincs a most működő kutatóhelyek újraalapítására. Az ezzel kapcsolatos szándéknyilatkozatok nem tekinthetők garanciának. Nem látszik az intézetek és kutatóközpontok elváló szintje a törvényben, a kutatóközpontok felsorolását pedig még a 2019-es törvény is tartalmazza. Ezeket a törvényes garanciákat a javaslatban nem látjuk.
Gulyás Balázs azt állítja, hogy a kutatóhálózat átalakítása jól ismert tervek szerint történne.
Az igazság ezzel szemben az, hogy a kutatóhálózat működésére eddig ismeretlen struktúrájú, kipróbálatlan, de radikálisan új mechanizmusú szervezetet javasoló törvénytervezet véleményezésére két munkanap állt rendelkezésre. Előtte sem a főigazgatók, sem az igazgatók, sem az üzemi tanácsok, sem a reprezentatív szakszervezet képviselői nem ismerhették meg a szöveget. A kutatóhelyek jelenlegi gazdasági vezetői a számukra 2024. november 11-én tartott megbeszélésen értesültek arról, hogy áprilistól már nem lenne szükség a munkájukra. Nincs nyilvános törvénytervezet, nincs társadalmi egyeztetés, nincsenek nyilvános jegyzőkönyvek a megbeszélésekről. A reprezentatív szakszervezet képviselői többször keresték Gulyás Balázst, ő azonban a párbeszédtől elzárkózott.
Gulyás Balázs állítja, hogy a HUN-REN új szervezeti struktúrája átlátható.
Az igazság ezzel szemben az, hogy a szervezeti struktúra sem részleteiben, sem lényegét tekintve nem ismert. A törvénytervezetben említett, később megalkotandó belső szervezeti és működési szabályzatról semmilyen információ nem áll rendelkezésre. Ennek megfelelően garanciák sincsenek, például a meglévő kutatóintézetek folyamatos működésére, a vezetők kiválasztására, az egyes szervezeti szintek közötti átlátható kapcsolatra, és általában hiányoznak az átlátható működés minimumkövetelményei.
Az Irányító Testület első elnökét a miniszterelnök nevezi ki, a tagokra semmilyen érdemi előírás nem vonatkozik, a Magyar Tudományos Akadémiát, amely a magyar tudományos közélet legfőbb letéteményese, kizárták a folyamatból.
Gulyás Balázs azt állítja, hogy a jogszabálytervezet garanciákat tartalmaz a kutatók számára.
A törvénytervezetet azonban a garanciák teljes hiánya jellemzi. Nem ismert sem az alapító okirat tartalma, sem a szervezeti és működési szabályzat, sem pedig a finanszírozási és keretszerződés, amely az új HUN-REN gazdasági alapját határozná meg. A törvénytervezetben továbbá nincs garancia a munkahelyek biztonságára és a dolgozók foglalkoztatására sem. A tervezet szerint az Irányító Testület „dönt a kutatóintézetek létrehozásáról, átszervezéséről, megszüntetéséről”. A kutatóintézetek működtetésével, mindennapjaival kapcsolatos jogosítványok szintén az Irányító Testület, illetve a vezérigazgató kezébe kerülnének. Magyarországon a tudományos fokozatok részletesen kidolgozott rendszere működik, annak követése az egyetemi, kutatóintézeti állások betöltésénél előírás. Ezzel szemben a „tudomány művelője” feltétel a törvényben teljesen értelmezhetetlen, és az sem világos, milyen szerv bírálja majd el, hogy ki számít a „tudomány művelőjének”.
Gulyás Balázs azt állítja, hogy a HUN-REN költségvetését növeli a 2025-ös költségvetési törvényjavaslat.
Az igazság ezzel szemben az, hogy a javaslat nem tartalmazza a 25 évre szóló közfeladat-finanszírozási keretszerződés lényegi elemeit, eltekintve egy felső korláttól, miszerint a „közfeladat-finanszírozási szerződés évenként rögzített összege nem haladhatja meg a HUN-REN előző évi központi költségvetési támogatásának legfeljebb kétszázötven százalékát”. A vagyonjuttatás fő elemeiben feltételezésen alapul. A vagyonjuttatást a törvény szerint az állam a legtöbb esetben „adhatja” (tehát nem kötelezően adja, lásd a tervezet 5. §-a). Az egyetlen kezdő összeg van csak tisztázva, függetlenül attól, hogy valójában mennyi a hálózat valós működési költsége.
Gulyás Balázs azt állítja hogy a HUN-REN nem KEKVA lesz, és ezért nem kerülnek veszélybe az EU-s kutatási források.
A törvénytervezet azonban úgy rendelkezik, hogy a HUN-REN-re „e törvény eltérő rendelkezése hiányában az alapítványokra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni” (2. § (2)). A tervezet a főbb pontokon, lényegi elemeiben a KEKVA törvény szó szerinti átirata, a szövegszerű egyezés kb. 50%. Az új szervezeti forma tehát magánalapítványhoz hasonló konstrukció lenne, olyan „sajátos magánjogi jogalany”, amelyre az alapítványok szabályai vonatkoznak.
„Nincs fenntartó, nincs kuratórium, nincs tere intézményi autonómiai vitának” – állítja Gulyás Balázs. Valójában sem a jelenlegi, sem a tervezett rendszerben nincs olyan autonóm szerv, amelyet a kutatók vagy a dolgozók választanának, az IT kinevezésére nincs és nem is lesz ráhatása a kutatóknak, a főigazgatók kiválasztásába szintén nem szólhatnak bele.
„A HUN-REN legfőbb döntéshozó szerve továbbra is az Irányító Testület, amelynek tagjainak többségét a tudomány művelői közül választják ki, hatáskörei azonosak a jelenlegi IT-vel, amiről az Alkotmánybíróság 2022 második felében megállapította, hogy megfelel a tudományos kutatás szabadsága elvének” – állítja Gulyás Balázs. Ez tényszerűen szintén nem igaz, mivel az Alkotmánybíróság nem a jelenlegi szabályokról, hanem a 2019-es állapotról nyilatkozott, az IT-re vonatkozó törvényes szabályozást azonban azóta módosították, és azt a javasolt normaszöveg is tovább fogja módosítani.
Ha már Gulyás Balázs megemlíti az Alkotmánybíróság határozatát, szintén nem világos, hogy hol épülnek be azok az alkotmányos követelmények a törvényszövegbe, amelyeket az Alkotmánybíróság megfogalmazott, és hogyan kívánja orvosolni a jogalkotó a mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést. A különböző ígéretek az MTA-vagyon kormány általi megvásárlásáról nem tekinthetők a mulasztás törvényes rendezésének.
Kérdés tehát, hogy a törvényt, ami semmibe veszi azt az alkotmánybírósági határozatot, amelyet előadó alkotmánybíróként Sulyok Tamás terjesztett elő, Sulyok Tamás köztársasági elnök alá fogja-e írni.
Gulyás Balázs azt állítja, hogy az MTA és a tudományos kutatóhálózat ingatlanjait nem privatizálják.
Az ADF arra a veszélyre hívja fel a figyelmet közleményében, hogy az egész kutatóhálózatot kiárusíthatják, nem csak az ingatlanokat. A tervezet a KEKVA törvényhez hasonlóan közvagyonból magánvagyont képez a törvény erejénél fogva. Tehát az új törvény közvagyont és közfeladatot privatizál. A magánalapítvány a bevételeiről, az általa kötött szerződésekről, a kifizetett megbízási díjakról sokkal szűkebb körben köteles elszámolni, mint egy állami szerv. A HUN-REN vezérigazgatója egyébként már most olyan állást hirdetett meg, ahol az egyik feladat „ingó, ingatlan vagyonelemek használatba adása, elidegenítése”.
Az Akadémiai Dolgozók Fóruma továbbra is kitart véleménye mellett: a kutatóhálózatnak a Magyar Tudományos Akadémiánál a helye, és ez a törvénytervezet nem támogatható.
Kép forrása: pixabay.
Akadémiai Dolgozók Fóruma 