Az Akadémiai Dolgozók Fóruma válaszol az MTA-tól elszakított, jelenleg HUN-REN Magyar Kutatási Hálózatnak nevezett intézmény elnöke, Gulyás Balázs 2025. március 7-én megjelent kijelentéseire.
Az MTA vagyona a tervezett eladás során nem a 2024. évi XCI. törvény alapján létrehozandó, magánjogi keretek közötti működésre kötelezett új HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat, hanem a magyar állam tulajdonába kerülne, amely ezután a vagyon eddig meg nem határozott részét adná át a kutatóhálózat fenntartójának. A vagyonelemekkel az új tulajdonos (akár a magyar állam, akár a magánjogi szervezetté alakított új HUN-REN) szabadon gazdálkodhatna: megterhelhetné vagy el is idegeníthetné azokat.
Az MTA legutóbbi közgyűlése az Akadémiai Dolgozók Fóruma álláspontja szerint számos ponton szabálytalanul zajlott. Az MTA elnöke a közgyűlési határozatban például úgy kért és kapott felhatalmazást a néhány éve 130 milliárd forintra becsült vagyon elidegenítésére 80 milliárd forintért, hogy ismeretlenek az adásvételi szerződés lényegi elemei, valódi vételi ajánlat az MTA-hoz a magyar állam részéről nem érkezett.
Az MTA közgyűlése nem egy, hanem két határozatot fogadott el. A közgyűlés megbízta az MTA vezetését, hogy az új kutatóhálózati (HUN-REN) törvény hatálybalépésének elhalasztására és a törvény társadalmi vitájára irányuló javaslattal forduljon az Országgyűléshez. Ennek a határozatnak az MTA tudomásunk szerint mindeddig nem tett eleget.
Még ha az MTA eladásra szánt vagyonelemei valóban mind az új HUN-REN tulajdonába kerülnének, akkor sincs semmi garancia arra, hogy nem árusítják ki az egész kutatóhálózatot és az ingatlanokat, hiszen a 2024. évi XCI. törvény a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványi (KEKVA) törvényhez hasonlóan közvagyonból magánvagyont képez a törvény erejénél fogva. Az irányító testület maga nevezné ki későbbi tagjait, tehát saját utódait. Ezek után sem a mindenkori magyar kormánynak, sem a mindenkori magyar tudományos élet testületeinek, sem a kutatóhelyek mindenkori vezetőinek vagy dolgozóinak nem lenne többé szerepe abban, hogy ki az a hét személy, aki az ország jelenleg legnagyobb kutatóhálózatát vezeti, és mi történik a kutatóhálózat vagyonával.
Ismételten hangsúlyozzuk: a felelős bérpolitika teljesen független attól, hogy ki a kutatóhálózat épületeinek tulajdonosa, vagy ki viseli az irodák és berendezések üzemeltetési és karbantartási költségeit. Az MTA-tól elszakított kutatóhálózat jelenlegi fenntartója, a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat vezetőitől korábban is többször olvashattuk, hogy egyik deklarált céljuk a kutatói bérek versenyképessé tétele és kiszámítható kutatói életpályamodell kialakítása. Az Akadémiai Dolgozók Fórumának álláspontja szerint elnöki nyilatkozatok helyett ezen a téren inkább gyors és határozott cselekvésre van szükség a kutatóhálózat érdekében. A jelenlegi bérszínvonal a kutatói társadalom jelentős része számára elemi megélhetési problémákat okoz, nemcsak az MTA-tól elszakított kutatóhálózatban, hanem az egyetemeken is. Az egyre fokozódó pályaelhagyás és emigráció, valamint a kutatói utánpótlás drámai mértékű elapadása alapjaiban fenyegeti a magyar tudományos életet, ami hosszú távon súlyos gazdasági és társadalmi következményekkel jár.
Ezzel összefüggésben az Akadémia Dolgozók Fóruma felhívja a figyelmet arra, hogy a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal a Nemzeti Kutatási Kiválóság Program (NKKP) 2025. március 4-én megjelent pályázati kiírásában a jelenlegi, fenntarthatatlan állapothoz képest jóval magasabb bérminimumokat irányoz elő. Határozott álláspontunk, hogy a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat bérpolitikájának alkalmazkodnia kell az NKKP küszöbértékeihez, a javadalmazási politikát tehát úgy kell kialakítani, hogy a PhD megszerzése előtt álló tudományos segédmunkatársak bruttó alapbére – az NKKP által előírtaknak megfelelően – ne legyen kevesebb havi 581.600 forintnál, a posztdoktori kutatók bruttó alapbére pedig ne legyen kevesebb havi 872.400 forintnál, és az egyéb pozíciókban dolgozó munkatársak bére is ezekhez az értékekhez igazodjon. Csak ehhez hasonló mértékű, legalább a megélhetéshez többé-kevésbé elegendő bérek biztosítanák valamelyest a magyar tudományos kutatómunka elismerését és a magyar tudomány fennmaradását, és így volna elkerülhető az a visszás helyzet, hogy vezető kutatóknak az NKKP által finanszírozott beosztottjaiknál alacsonyabb legyen az alapbére.
A kutatóhálózati dolgozók tudományos tevékenységét régóta teljesítményértékelési rendszerekkel ellenőrzik, évente készített munkatervek, részletes beszámolók és azok minősítése alapján. A kutatóközpontok és -intézetek éves stratégiákat dolgoznak ki, előrehaladási jelentéseket készítenek, amelyeket a mindenkori fenntartó értékel és hagy jóvá. A kutatóhálózat dolgozói erőn felül, a megélhetési minimum alatti bérekért végeznek általában világszínvonalú tudományos és tudománytámogató munkát. Elfogadhatatlan, hogy a döntéshozók az évek óta változatlanul alacsonyan tartott alapbérek emelését valamiféle teljesítménynöveléshez akarják kötni, ráadásul mindezt a kutatóhálózat által használt ingatlanok tulajdonjogi viszonyaitól tennék függővé.
Az Akadémiai Dolgozók Fóruma továbbra is követeli:
– az alufinanszírozottság azonnali felszámolását, a kutatóhálózati dolgozók alapbérének jelentős és tartósan értékálló emelését;
– a kutatóhálózat bizonytalanságban tartásának, folyamatos átalakításának és zsarolásának megszüntetését;
– garanciák biztosítását a tudomány intézményei és általában a magyar tudományos kutatás autonómiájára;
– az alapkutatásra létrehozott intézethálózat üzleti típusú átszervezésének leállítását;
– a kutatóhálózat átalakításáról hozott végrehajthatatlan törvény visszavonását.
Az Akadémiai Dolgozók Fóruma az MTA 198. közgyűlésének a vagyon eladásáról hozott, a szavazó közgyűlési tagok megtévesztésére is alkalmas határozatában fennálló jogsértéseket itt foglalta össze: Az ADF összefoglalója az MTA 198., rendkívüli közgyűlésének határozatában fennálló jogsértésekről
Akadémiai Dolgozók Fóruma 