Az Akadémiai Dolgozók Fóruma levele az Eötvös Loránd Tudományegyetem polgáraihoz és szenátusához

Tisztelt Kollégák!

A négy, korábban a Magyar Tudományos Akadémiához tartozó kutatóközpont átvétele nemcsak Magyarország alapkutatási hálózatának felbomlását, hanem az utolsó nagy, még némi önkormányzatisággal rendelkező állami egyetem, az ELTE végét is jelenti. Az egyik legrégebbi tudományos intézmény nem játszhatja el a hóhér szerepét egy másik, 200 éve alapított intézmény, a Magyar Tudományos Akadémia kutatóhálózatának végső megsemmisítésében. Az ELTE nem szerepelhet bábuként egy olyan bábjátékban, amit a miniszterelnök és tanácsadói rendeznek.

Június 13-án a még hivatalba nem lépett rektor, Darázs Lénárd, és az egyetemi autonómiával szemben a kormányérdekeket képviselő kancellár, Scheuer Gyula állítólag azzal a meglepő ötlettel fordult a HUN-REN Központ miniszterelnök által kinevezett elnökéhez, Gulyás Balázshoz, hogy a végletekig kivéreztetett ELTE igényt tart a kutatóhálózat négy központjára, összesen 1200 dolgozóval.

Hónapok óta összehangolt támadás zajlik a Magyar Tudományos Akadémia és elszakított kutatóhálózata ellen a kormánymédiában. Ráadásul az ötlet különös módon összecseng a hecckampány egyik központi szereplője, Schmidt Mária saját blogján közölt korábbi felvetéseivel: „Itt az idő, hogy ezeknek az intézeteknek és az egyetemeknek a mesterséges szétválasztása szűnjön meg végre, mert ez nem más, mint a kommunizmus velünk élő öröksége, és mint ilyen, semmivel sem indokolható.”

Kizárható tehát, hogy Scheuer Gyula és Darázs Lénárd saját akaratukból vagy az egyetem érdekében cselekednének. Csupán végrehajtói egy központi akaratnak, amely különös örömét leli abban, hogy egy még autonóm intézménnyel számoltassa fel egy másik intézmény maradék autonómiáját.

Az újfent rohamtempóban átvinni kívánt, teljesen átgondolatlan átalakítás az intézményvezetők és a dolgozók kategorikus elutasítását váltotta ki. A négy kutatóközpont 1200 dolgozója közül június 19-én a rendkívül rövid határidő ellenére több mint 800-an vettek részt a szavazáson, és elsöprő többséggel (83–93%) utasították el a javaslatot. A főigazgatók és az önálló intézetek igazgatóinak, valamint az elcsatolásban érintett 20 intézet igazgatóinak nagy többsége szintén az átalakítás ellen foglalt állást.

Az Irányító Testület miniszterelnök által kinevezett egyes tagjai, akik semmilyen formában nem képviselik a kutatóhálózatot, botrányos körülmények között, megkérdőjelezhető eljárásban elfogadták ugyan a javaslatot, de a 8 tagú testület hat, a HUN-REN Központban vezetői pozícióval nem rendelkező tagja közül három lemondott.

A két intézmény vezetői még az ELTE rektorának hivatalba lépése előtt, minden szenátusi felhatalmazás nélkül két és fél hét alatt, július 11-ig meg akarják tárgyalni az átalakítás részleteit, és azt augusztus 1-én (valószínűleg azért, mert korábban Darázs Lénárd rektorként nem jogosult aláírásra) el is akarják fogadni.

Bár korábban ennél sokkal kevésbé jelentős átalakításokat is a szenátus elé vittek (így például a Gazdálkodástudományi Intézet vagy a szombathelyi Bolyai Gyakorló Gimnázium ügyét), az ELTE dolgozói létszámát negyedével növelő változásról az új rektor tudomásunk szerint nem kíván szenátusi szavazást kiírni. Függetlenül attól, hogy a vonatkozó jogszabályok lehetővé teszik-e, hogy a rektor önállóan alapítson szervezeteket, ez nyilvánvalóan olyan horderejű változás, amely stratégiai kérdésként a szenátus hatáskörébe tartozik. Ezért álláspontunk az, hogy az ELTE-nek megfelelő előkészítés után, újabb szenátusi ülésen szavaznia kellene a javaslatról. Minden érv amellett szól, hogy a szavazáson a szenátus utasítsa el a javaslatot.

Ne legyenek illúzióink: ha az ELTE új rektora már hivatali ideje megkezdése előtt minden tekintetben szembemegy a beolvasztani kívánt mintegy 1200 munkatárs akaratával, nincs garancia arra sem, hogy nem fogja teljesen figyelmen kívül hagyni a későbbiekben az ELTE mostani 4500 dolgozójának akaratát.

Más esetekben is nyilvánvalóvá vált, hogy a kormányzat ezekkel a döntésekkel az autonóm szervezetek ellenállási képességét teszteli. A Magyar Tudományos Akadémia például önként átadta várbeli ingatlanait a kormánynak, de ez nem volt elég: most a többit is el akarják venni. A Budapesti Műszaki Egyetemen mégis sikerült végrehajtani a magánosítást, és most éppen a szenátus jogainak csorbítása zajlik. Ez fog történni az ELTE-vel is, ha nincs számottevő ellenállás. Függetlenül attól, hogy milyen társasági formába szervezik át az állami egyetemet. (A társaság részvényeinek forgalomképtelensége például soha nem jelent meg az egyetemi autonómia fő biztosítékaként a történelem során, a szenátus jogosultságai viszont garanciát jelentenek.)

Az összevonás forrásai még a HUN-REN vezetője, Gulyás Balázs szerint sem biztosítottak, ha át is adnák a költségvetés egy részét, magát a transzformációt is ebből kellene megoldani. A jelenlegi finanszírozás azonban erre nem alkalmas, a kutatóhálózat a 2025-re ígért 18 milliárd forintot sem kapta meg, az elcsatolásban érintett intézményekre pedig a tervek szerint már a költségvetés növelésének ígéretei sem vonatkoznak.

Várhatóan rövid időn belül megindul majd a „párhuzamosságok felszámolása”, aminek a kutatóhálózat és az ELTE mostani dolgozói esnek áldozatul, egyelőre ismeretlen arányban. Miközben nyilvánvaló, hogy a felsőoktatási intézmények mellett az alapkutatási intézményhálózaton belül működő kutatóhelyekre is szükség van: a két különböző, autonóm intézménytípusnak nem az összevonása, hanem az együttműködése teremti meg a tudomány művelésének és az kutatói utánpótlás biztosításának feltételeit.

A kutatóhálózat dolgozói eddig sem féltek kiállni a jogaikért, a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete kutatóhálózati szinten is reprezentatív, és ez az arány akkor is megmarad, ha a négy kutatóközpontot sikerülne leválasztani: az ELTE-n belül is követelni fogjuk a szervezeti és munkavállalói képviseletet a szenátusban és az ELTE minden más testületében.

2019 óta elfogyasztottunk két ránk erőltetett főtitkárt, elnökből a másodiknál, miniszterből a harmadiknál tartunk. Elértük, hogy 2019-ben ne bontsák meg a hálózat egységét, ne szervezzék alapítványi formába a kutatóhálózatot: központi költségvetési szerv maradt. Sikeresen léptünk fel a KRTK Regionális Kutatások Intézetének leválasztása ellen, amit állítólag a belügyminiszter kért. Jelentősebb átszervezést egyetlen vezető sem tudott véghezvinni, sikeresen tiltakoztunk egy korábbi törvényjavaslat főbb pontjai ellen, amelyek Gulyás Balázs kérése ellenére így nem valósulhattak meg. Sikeresen állítottuk meg a kutatóhálózatot privatizálásáért létrehozott HUN-REN törvény hatálybalépését. Megakadályoztuk az akadémiai vagyon eltüntetését. Az ELTE rektora ma még nem Darázs Lénárd. Ha áterőltetik a transzformációt, mindent meg fogunk tenni, hogy néhány hónapon belül szintén ne Darázs Lénárd legyen majd az egyetem vezetője. El fogjuk érni, hogy az ELTE minden erejével tiltakozzon alapítvánnyá vagy gazdasági társasággá, egyéb jogi személlyé alakítása ellen, és kiálljon minden, a felsőoktatás és kutatás autonómiáját csonkító kormányzati döntéssel szemben. A jelenlegi miniszterelnök a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlése után az ELTE rendezvényein is nemkívánatos személy lesz.

Minden jogi és jogszerű eszközt megragadunk annak érdekében, hogy ez az értelmetlen rombolás ne mehessen végbe. Az Akadémiai Dolgozók Fóruma a kutatóhálózat egyben tartása mellett számos esetben emelt szót az egyetemekért, hazai és külföldi fórumokon is tiltakozott az uniós források megvonásához vezető kormányzati intézkedések ellen. Nagyrabecsülésünket és tiszteletünket fejezzük ki az Eötvös Loránd Tudományegyetem polgárai iránt, akik a rendkívül rossz gazdasági helyzet ellenére kitartanak az egyetemi autonómia mellett, és így továbbra is aktív és megbecsült tagjai tudtak maradni a nemzetközi tudományos közösségnek. A céljaink közösek: a hazai felsőoktatás és tudomány fejlődésének biztosítása és nemzetközi elismertségének megőrzése, növelése. Nem hagyhatjuk, hogy a hatalom egymás ellen fordítson minket, ezért kérünk minden egyetemi kollégát, hogy kölcsönösen segítsük egymást a küzdelemben, amelynek célja az ELTE és az MTA-tól elszakított kutatóhálózat integritásának fenntartása.

Budapest, 2025. június 22.