A magyar kutatásfinanszírozás és tudományszervezés következő kudarca
A Magyar Tudományos Akadémiától 2019-ben elszakított, 2025 nyarán megcsonkított, majd 2025 novemberétől új szervezeti formában működő kutatóhálózat, aktuális nevén a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat 2025 decemberében 25 éves keretmegállapodást kötött a magyar állammal, amelynek nevében a Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) volt a szerződő fél. Sem ezt a keretmegállapodást, sem a 6 éves ciklusokra bontott közfeladat-finanszírozási szerződés szövegét nem hozták nyilvánosságra. Az átalakított formában működő HUN-REN már nem köteles az államháztartási szabályok szerint eljárni a közfeladat-finanszírozási szerződések keretében megkapott források felhasználásakor (ez 2026-ban 76,8 milliárd forint). Nincsenek információk arról, hogy a HUN-REN Központ a forrásokból mennyit tart meg saját céljaira, és mennyit szán a kutatóhelyek kutatási feladataira. Hivatalosan azt sem lehet tudni, hogy ezekben a szerződésekben a HUN-REN vezetése pontosan milyen vállalásokat tett a kutatók nevében, továbbá azt sem, hogy a követelményektől esetleg elmaradó teljesítményt hogyan szankcionálják majd.
2025-ben (több év kihagyás után) a HUN-REN kutatóhelyein dolgozók átlagosan 30%-os alapbéremelésben részesültek, ami az elmúlt évek inflációját sem tudta ellensúlyozni. Ebből az alapbéremelésből az ELTE-hez csatolt közel 1200 dolgozó kimaradt, ők csak minimális emelést kaptak – pedig tudomásunk szerint a HUN-REN az államtól a távozó dolgozók után járó megemelt bértömeget is megkapta. Nem tudjuk, hogy ezt mire fordította a HUN-REN Központ. 2026-ban a HUN-REN költségvetése több mint 10 milliárd forinttal nagyobb, mint tavaly, miközben a dolgozói létszám az ELTE-hez csatolt kutatóközpontok munkatársainak számával csökkent, a kutatóhelyeken mégsem volt alapbéremelés a 2025-ös fizetésekhez képest.
Az átalakított HUN-REN kutatóhelyeinek finanszírozása a szóbeli tájékoztatások alapján kb. 40%-ban közvetlenül tudománymetriai, kisebb részben innovációs és hasznosulási, illetve oktási és hálózatosodási indikátoroktól függ, tartalmi tudományos értékelés pedig egyáltalán nem része a folyamatnak. A követelményrendszert hivatalos formában és részleteiben nem ismerhették meg a követelmények teljesítésére kötelezett kutatók, sőt tudomásunk szerint a kutatóhelyek vezetői sem. A magyar állam és a HUN-REN közötti szerződésekbe foglalt vállalásokról szóló részleges tájékoztatások alapján viszont mindenképpen kijelenthetjük, hogy súlyosan csorbul az alapkutatás szabadságának alkotmányos alapelve. Már rövid távon kiszámíthatatlanná válik a kutatói álláshelyek, a fizetések és a kutatói életpályák biztonsága. Az új követelményrendszer a tudományos élet fő működési elveivel sem összeegyeztethető.
Az új indikátorrendszer előnyben részesíti, ha a HUN-REN munkatársai magyar egyetemek kutatóival közösen publikálnak, ami ellentétes azzal, hogy a kutatótársak és társszerzők szabad megválasztása az autonóm kutatási folyamatok alapvető eleme. Ennek az elvárásnak csak az lehet a célja, hogy formálisan növekedjen a magyar egyetemek publikációinak száma. Forrásbővítés ígéretével akár nyomást is lehet gyakorolni a HUN-REN és az egyetemek kutatóira, hogy fiktív együttműködéseket jelenítsenek meg a publikációkban.
Bizonyos országokban dolgozó kutatókkal együtt közölt publikációkat is jobban jutalmaz a rendszer, mint más országok kutatóival végzett közös munkát. A kedvezményezett megítélésű országok: Kína, Hongkong, Japán, Mongólia, Dél-Korea, Tajvan, Kambodzsa, Indonézia, Kelet-Timor, Laosz, Malajzia, Mianmar, Fülöp-szigetek, Szingapúr, Thaiföld, Vietnám, Azerbajdzsán, Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán, Üzbegisztán, Törökország, Albánia, Bosznia-Hercegovina, Koszovó, Montenegró, Észak-Macedónia, Szerbia, Amerikai Egyesült Államok.
A kiemeltek között egyáltalán nincsenek EU-tagországok, ami teljesen ellentmond a magyar tudományos kutatások gyakorlatának, valamint annak, hogy a beadott és elnyert európai uniós (pl. Horizon, ERC, MSCA) pályázatok száma is fontos indikátor, és ezek a pályázatok az EU-n belüli kooperációt finanszírozzák. Az ilyen keretek között létrejött publikációk mégis kevesebbet érnek, ami arra utal, hogy a magyar kormány szerint a kutatókat is be kell vonni bizonyos külpolitikai célok érvényesítésére irányuló törekvésekbe.
Szabadalmakat kérnek számon a kutatóhelyeken, pedig az alapkutatási eredményeknek csak viszonylag szűk körét lehet szabadalmaztatni. Elvárják, hogy ütemesen nőjön a kutatóhelyek publikációinak száma, valamint az egyéb, a HUN-REN által előírt indikátorok értéke, miközben az anyagi és emberi erőforrások nem bővülnének a megkövetelt teljesítménynövekedéshez szükséges mértékben. A tervek szerint 6–12 havonta kívánja ellenőrizni a HUN-REN Központ a vállalások teljesítését, és a források biztosításának jelentős része utófinanszírozásként valósulna meg. Az indikátorok teljesítéséért járó források nagy részét így csak bizonytalan mozgóbérként, jutalomként, vagy rövid időre felvett kutatók fizetésére lehet felhasználni. Ez a konstrukció alkalmatlan jó szakemberek hosszú távú foglalkoztatására és kutatási infrastrukturális befektetésekre, mert a finanszírozás átmeneti jellegű és állandóan változó mértékű, és még néhány éves időtartamú kutatási feladatok számára sem képes kiszámítható forrásokat biztosítani: nem lehet hosszabb elavulási idejű műszereket vásárolni, nem finanszírozható a kutatásokba legalább négy éven át bekapcsolódó doktorjelölt, de akár egy kétéves időtartamra elköteleződő kutató alkalmazására sem lehet kötelezettséget vállalni.
Azt sem lehet tudni, hogy a kutatóhelyek alapműködéséhez szükséges anyagi forrásokat hogyan biztosítaná hosszú távon egy olyan rendszer, amely indikátorok teljesítésére alapul. A HUN-REN kutatóhelyei között már most is van olyan, amelyik 2026-ra nem kapta meg alapfinanszírozása részeként azt a bértömeget, amely szükséges a 2025-ben megemelt alapbérek kifizetéséhez, tehát más források bevonása nélkül ebben az évben nem tudja kifizetni a dolgozók tavaly megállapított béreit. Úgy látszik, hogy 2026-ra kerülőúton részben mégis megvalósult a 2019-es Palkovics-terv egyik eleme: az alapfinanszírozás teljes megvonása és az államtól való közvetlen függőség kialakítása. A kormányzati körökben hangoztatott növekvő autonómia helyett a minisztérium a finanszírozás kiszámíthatatlanságával tartja függésben a kutatóközpontokat (és egyébként az egyetemek finanszírozása esetében is ezt az eljárást alkalmazza).
A kutatóhelyektől 2–3 havonta kér beszámolót a HUN-REN Központ az indikátorok által meghatározott „termékek” előállításáról. Ez a működési mód megsokszorozza az adminisztratív feladatokat, és inkább hasonlít egy gyár üzemeltetéséhez, mint kutatási szervezet tevékenységéhez, miközben a „termeléshez szükséges forgótőke” vagy csak teljesen kiszámíthatatlanul, vagy egyáltalán nem áll rendelkezésre. Amíg a tudományszervezés intézményes rendszere nem vesz példát a számos más fejlett országban régóta működő jó gyakorlatokról és nem nyújt jelentősen megemelt, hosszú távon és kiszámíthatóan folyósított alapfinanszírozást a kutatási szervezeteknek és az egyetemeknek, addig Magyarország még a közép-európai térség országaitól is egyre inkább lemarad, a fejlett országokhoz pedig egyáltalán nem lesz képes felzárkózni.
[Kép: Andy Warhol: Campbell’s Soup Cans (1962). Museum of Modern Art, New York]
Akadémiai Dolgozók Fóruma 