A paritásos és egyéb vezetői testületek veszélyeiről – A Nemzeti Kulturális Alap átalakulása

A paritásos és egyéb vezetői testületek veszélyeiről
A Nemzeti Kulturális Alap átalakulása

 

Az MTA kutatóhálózatának felügyelete kapcsán az utóbbi hónapok során többször is felmerült lehetséges megoldásként, hogy egy paritásos bizottságot állítanak fel az MTA és az ITM delegáltjaiból, mely bizottság felügyelné és vezetné a kutatóhálózat egészét. A legfrissebb információk szerint Palkovics László miniszter elvi szinten ragaszkodik ahhoz, hogy a kormányzat legalább 50% erejéig legyen képviselve az intézetek tervezett irányító testületében, a testület elnökét pedig a miniszterelnök nevezze ki az MTA elnökének és az ITM miniszterének közös javaslata alapján. Az MTA ezzel szemben egyharmad arányban szeretné maximálni a kormányzat részvételét az intézethálózatot irányító testületben. Hogy az ½-½, de még az ⅓-⅓-⅓ arányú konstrukció is nagy veszélyekkel jár az intézményi autonómiára, azt jól illusztrálja, ami az elmúlt években az NKA esetében történt.

Az NKA példája

Réthelyi Miklós, a nemzeti erőforrások minisztere 2011. október 15-én mentette fel Jankovics Marcell^[1] filmrendezőt, az NKA akkori elnökét. Helyére L. Simon Lászlót nevezte ki, aki ekkor az Országgyűlés Kulturális és Sajtóbizottságának elnöki tisztét töltötte be. A személycsere oka a hivatalos indoklás szerint az volt, „hogy a jövő évi költségvetés más szempontokat előtérbe helyező és más koncepciójú irányítást ad az NKA pénzügyi keretének felosztásáról döntő bizottság számára”. A hírek szerint azonban maga a miniszterelnök kezdeményezte Jankovics elmozdítását. Az bizonyos, hogy Jankovics rövid életű második elnöksége alatt nem történt változás a kollégiumok összetételében, a kurátorok személyében. Ilyen változást ő a hatályos törvények szerint nem is kezdeményezhetett volna (1,3 milliárd forintot viszont zároltak az alap költségvetéséből, ami jelentősen nehezítette a 2011. évi működést).

Az NKA szakkollégiumi rendszerét 2012. január 1-től alakították át az akkor már elnöki tisztet betöltő L. Simon elképzelései szerint. Az összevonások, átszervezések eredményeként a korábbi 19-hez képest 9 kollégium, a 152 kurátorból pedig mindössze 74 fő maradt (2015 végén már 10 kollégium működött). Ezzel az átalakítással jelentősebb személyi változások zajlottak tehát a kurátorok körében – vélhetően megfelelve a miniszterelnök elvárásának, bár minden kollégiumban maradtak azért olyan szakemberek, akik a folytonosságot képviselték. Az NKA Bizottsága ezt támogatta. Ezzel a lépéssel tehát egyfelől kiadáscsökkentést lehetett felmutatni, másrészt a politikai elvárásoknak is eleget tudott tenni az új elnök.

Miután 2012 nyarán L. Simont kinevezték az EMMI kultúráért felelős államtitkárává, törvénymódosításra került sor, mert az államtitkári és az NKA-elnöki poszt összeférhetetlen volt. Módosítani kellett tehát a miniszterek és államtitkárok jogállásáról szóló 2010-es törvényt és az NKA-törvényt, a módosító javaslatot L. Simon László és Puskás Imre nyújtották be.^[2]

Az NKA-törvény és a kapcsolódó végrehajtási rendelet módosítását az NKA Bizottság egyhangúlag támogatta, és azt a parlament is elfogadta. Addig az NKA elnöke a kultúráért felelős miniszter volt, de az elnöki feladatokat másra is ráruházhatta (2012-ig ez így is történt a gyakorlatban). A módosítás következtében létrehozták az NKA alelnöki posztját, ezt töltötte be a továbbiakban L. Simon, aki így továbbra is elláthatta a tényleges irányítási feladatokat – miközben az elnök a törvény előírásának megfelelően a kulturális ügyekért felelős miniszter maradt. Emellett a korábbiaknál erősebb jogosítványokkal ruházta fel az Alap elnökét és alelnökét, például vétójogot biztosított nekik a pályázatok elbírálásánál.^[3] Eddig ez a Bizottság hatáskörébe tartozott, és a testület döntött ilyen esetekben kötelező érvénnyel. L. Simon alelnöksége idején ezzel az új jogosítvánnyal nem éltek, de a változás jól jelzi azt a folyamatot, amely során a minisztériumi vezetés és a kormányzat egyre több jogot és beleszólást szerzett. Ennek jele az is, hogy az NKA innentől kezdve nemcsak a szakmai, hanem „a szakmai szervezetek vagy az állam által alapított kulturális, művészeti díjakhoz” is hozzájárulhat, ami nyilvánvalóan tovább növelte az NKA és vezetői szakmai befolyását.

A legfontosabb változás azonban az volt, hogy a szakmai és miniszteri delegáltakból korábban fele-fele arányban összeálló bizottságban az elnök és az alelnök révén innentől biztos kormányzati többség jött létre. A törvénymódosítás által egyértelműen biztosították a kormányzati akarat érvényesülését a Bizottságban: „A Bizottság, illetve a kollégium döntéseit egyszerű szótöbbséggel hozza. Szavazategyenlőség esetén a Bizottság döntésekor, ha az ülést a miniszter vezeti, akkor a miniszter szavazata, ha az ülést az Alap alelnöke vezeti, akkor az Alap alelnökének szavazata, illetve kollégiumi döntés esetén a kollégium vezetőjének szavazata dönt.”^[4]

A kormányzati befolyásszerzés azonban nem állt meg ezen a ponton. Nem sokkal később ugyanis megszületett az 1690/2012. (XII. 29.) kormányhatározat a Magyar Művészeti Akadémia kultúrstratégiai szerepének megerősítéséről. Ennek 2. pontja a következőképpen szólt: a kormány „felhívja az emberi erőforrások miniszterét, hogy az MMA elnökével együttműködésben tegyen javaslatot az MMA Nemzeti Kulturális Alap forrásainak felhasználásával kapcsolatos közreműködésének módjára.” (Határidő: 2013. október 31.) Felmerült, hogy az NKA-t teljes egészében az MMA alá rendelik, de végül nem ez a megoldás valósult meg, hanem egy olyan változat, amely a döntéshozatalban egyértelműen biztosította az MMA befolyását, de az adminisztrációs terheket nem rótta rá. A változás (melyről a szakmai szervezetekkel nem, csak az MMA-val történt egyeztetés) leglényegesebb eleme, hogy 2016. január 1-től megváltozott az NKA Bizottságába, valamint a szakkollégiumokba történő delegálás rendje: eddig a miniszter és a szakmai szervezetek mind a két szintre fele-fele arányban delegáltak, 2016-tól egyharmad arányban a miniszter, egyharmad arányban a Magyar Művészeti Akadémia és egyharmad arányban a szakmai szervezetek küldhettek tagokat a bizottságba, valamint a művészeti főtematikájú kollégiumokba.

Fontos jogosítványokat kapott maga az MMA elnöke is a módosítás nyomán. Többek között:

• az Alap alelnökét a miniszter – a Magyar Művészeti Akadémia elnöke véleményének kikérésével – nevezi ki legfeljebb négy évi időtartamra,
• a Bizottság a miniszter és az MMA elnöke által jóváhagyott éves munkaterv alapján látja el feladatát,
• a kollégiumi struktúra kialakítása az MMA elnökének véleményét figyelembe véve történik, a kollégiumok elnökeit vele egyetértésben nevezi ki a miniszter,
• a kollégiumok támogatási arányairól a Bizottság az MMA elnöke és a miniszter egyetértésével dönt. A támogatás összegének a művészeti főtematikájú állandó szakmai kollégiumok közötti felosztásáról a Bizottság a miniszter és az MMA elnöke egyetértésével dönt.

Az átalakításra jellemző volt, hogy a 18/2014. (V. 30.) alkotmánybírósági határozat szerint sérti ugyan a művészeti szabadság és sokszínűség követelményét az Magyar Művészeti Akadémia megalakulása és összetétele, a határozatnak nem lett következménye. Az MMA viszont idővel újabb jogosultságokat szerzett.

A kollégiumi struktúra ezzel egyidejűleg 2016. január 1-től ismét módosult: az új rendszerben 17 állandó és 3 ideiglenes kollégium működik 128 kollégiumi taggal: a művészeti főtematikájú állandó kollégiumok közé tartozik az építőművészeti, a filmművészeti, a fotóművészeti, az iparművészeti, a képzőművészeti, a népművészeti, a szépirodalmi, a színházművészeti, a táncművészeti és a zeneművészeti kollégium. A nem művészeti főtematikájú kollégiumok között van az ismeretterjesztés és környezetkultúra, a könnyűzene, a könyvkiadás, a közgyűjtemények, a közművelődés, a kulturális fesztiválok és az örökségvédelem kollégiuma. Az NKA kollégiumi struktúra relatíve gyakori átalakítása jó példa arra, hogyan zajlik egy szakmai szervezetet pillanatnyi, esetenként egyébként méltányolható szakpolitikai érdekeknek megfelelő átalakítása.

Az NKA kollégiumi struktúra átalakításának idején már nem L. Simon László volt az NKA alelnöke. A 2014-es választások után mondott le, mivel a képviselők jogállásáról szóló újonnan hatályba lépett törvény szerint tisztsége összeférhetetlenné vált a képviselőséggel. Utóda Doncsev András, az EMMI korábbi parlamenti államtitkára lett, aki 2017 májusáig maradt ezen a poszton. L. Simon állítólag nem támogatta az MMA térnyerését, ezt azonban nyilvánosan nem hangoztatta.

2016 végén aztán megszüntették az NKA Igazgatóságát, amely az NKA pályázatait bonyolította le a szerződéskötésektől a pénzek utalásáig. Ez a szervezet kisebb döccenők ellenére alapvetően jól működött, végül azonban a kormányzati centralizáció áldozata lett. Feladatait az NKA-tól kiszervezték az Emberi Erőforrások Minisztériuma alatt működő Emberi Erőforrás Támogatáskezelőhöz. 2017 tavaszán Balog Zoltán miniszter többek között azért menesztette Doncsev Andrást, az NKA akkori alelnökét, mert az jelezte: némi „fennakadást” okozhat a „reformált” rendszer.

Ezek a nyomon követett változások az NKA szakkollégiumainak szakmai működését nem minősítik. Azt azonban bizonyítják, hogy a több mint 20 évig paritásos alapon működő NKA Bizottság, amely elvben az NKA legfőbb döntéshozó szerve (elvi, irányító és koordináló jogkörben jár el), nem tudta vagy nem akarta érdemben befolyásolni, netán megakadályozni a kormányzati szándékok érvényesülését. Az NKA elnöke, majd alelnöke mindig kész előterjesztésekkel érkezett, amelyeket a Bizottság lényegi pontokon már nem módosított, és szinte kivétel nélkül egyhangúlag el is fogadott.

A kinevezettek között senki nem volt politikus, kifejezetten Fidesz-közelinek talán csak Cselovszki Zoltán nevezhető.[5] Az viszont általánosságban tapasztalható, hogy a Bizottságba a háttérben zajló egyeztetési folyamatok következtében kevés kivételtől eltekintve nem kifejezetten “harcos” emberek kerülnek. Fontos tényező emellett, hogy a miniszteri keret bizonyos kiadások levonása után az NKA bevételeinek legfeljebb 25 %-a lehet. A bizottság által meghatározott meghívásos és címzett meghívásos pályázatok, melyeket szintén a szakkollégiumok bonyolítottak, lehetővé tették, hogy a hivatalos kultúrpolitika által preferált nagyobb volumenű programok is támogatást nyerjenek. Az a tendencia már 2012-től megfigyelhető volt, hogy a kollégiumi kereteknek egyre kisebb része volt elkölthető a nyílt pályázatokon, a kollégiumi kereten belül mindinkább nőtt a meghívásos és címzett meghívásos pályázatokra elköltendő összegek aránya. Ez ellen egyébként az építészeti és örökségvédelmi kollégium fel is emelte szavát. De az NKA mindezek mellett is a hazai kultúrafinanszírozás nélkülözhetetlen intézménye maradt. Az átlagosan évi 10 milliárd forint körüli bevétel tehát lehetővé tette még a miniszteri kereten túl is a kormányzati célok, az aktuális miniszterek, államtitkárok vagy szakmai lobbik által megfogalmazott kérések, „megrendelések” támogatását. Ezek egy része szakmai szempontból méltányolható volt, de a kevéssé indokolt „megkereséseket” sem kérdőjelezte meg az NKA Bizottság. (Pozitívumnak tekinthető viszont, hogy a költségvetés nem vonhat el az NKA bevételeiből és év végi maradványaiból – ezt L. Simonnak sikerült elérnie egy törvényjavaslattal.)[6]

Nem egyedülálló az NKA esete

Az NKA-n kívül is voltak és vannak olyan bizottságok, amelyek hasonló (elrettentő) tanulsággal szolgálhatnak a paritásos testületek magyarországi gyakorlatával kapcsolatban. Hasonló probléma mutatkozott meg a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság (MAB) működésében is. A nemzeti felsőoktatásról szóló 2011-es törvény értelmében a korábbi szakmai delegáltakkal ellentétben a MAB tagjainak felét és elnökét onnantól a kormány nevezte ki, illetve megszüntette az addigi önálló MAB költségvetési sort is. A MAB működésének függetlensége és finanszírozása kapcsán emelt kifogások miatt az európai felsőoktatás legtekintélyesebb nemzetközi minőségbiztosítási szervezete, az ENQA (European Association for Quality Assurance in Higher Education) felfüggesztette a MAB tagságát.^[7] Emiatt módosítani kellett a törvényt, aminek következtében a MAB 20 főre bővült (9 miniszteri kinevezett taggal), és visszanyerte az időben nem átutalt működési költségvetését.^[8] Ezzel, ha korábbi jogosultságainak összességét nem is, de függetlenségét valamelyest visszakapta a testület, amelynek összetétele azonban már közel fele részben kormányzati delegáltakból áll szemben a korábbi tisztán szakmai delegáltakkal.^[9] Talán nem véletlen, hogy miniszteri delegálás aránya és kiváltképp módja a későbbiekben is okozott komoly problémákat, a miniszter ugyanis jogot szerzett arra, hogy bármilyen kérdésben szakmai indoklás nélkül eltekintsen a MAB szakértői véleményétől. Ezzel a MAB akkreditációs szerepe és autonómiája nagymértékben sérült, még akkor is, ha a miniszteri delegáltak egyébként szakmai meggyőződésük szerint hozták döntéseiket. Ennek eredményeként a MAB több tagja, beleértve a MAB Felülvizsgálati Bizottságának miniszter által delegált elnökét, idő előtt visszaadta megbízatását.

Hasonló probléma mutatkozik azoknál a szakmai szervezeteknél is, amelyek csak ajánlást tehetnek, és ennek alapján a kormány vagy a miniszterelnök hozza meg a döntéseket, nevez ki valakit vagy ítél oda valamilyen díjat. Legutóbb a Munkácsy Mihály-díj kapcsán merültek fel komoly kétségek. És a sort még folytathatnánk. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a jelenlegi minisztériumi tervek szerint az MTA intézeteit irányító testület elnökét a mindenkori miniszterelnök nevezné ki az MTA elnöke és az ITM-miniszter közös ajánlására. Nem világos, hogy a miniszterelnök eltérhet-e a javaslattól, illetve milyen határidővel köteles dönteni a kinevezésről.[10]

Konklúzió

A Nemzeti Kulturális Alap az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény szerinti a nemzeti és az egyetemes értékek létrehozásának, megőrzésének, valamint hazai és határon túli terjesztésének támogatása érdekében létrehozott-elkülönített állami pénzalap. Működését nem lehet teljes mértékben az akadémiai kutatóhálózattal párhuzamba állítani. De ha úgy képzeljük el a kutatóhálózat jövőjét, hogy annak irányító szerve megfelelne az NKA Bizottságnak, a kollégiumi rendszer pedig az egyes kutatóközpontoknak, kutatóintézeteknek, akkor rendkívül erős garanciákban kell gondolkozni ahhoz, hogy a kutatóhálózat integritása és függetlensége megmaradjon. Ilyeneket egyelőre az MTA nem kapott. Ezzel szemben az ITM jelenlegi tervei és sajnálatosan az MTA Elnökségének a közgyűlés elé terjesztett javaslatai szerint is az MTA intézeteit jövőben irányító testület felét az ITM minisztere, felét az MTA delegálná (6–6 fő – akár azzal a megkötéssel, hogy az intézetekből nevezendő ki 2–2 fő a két fél részéről), az elnökét pedig az MTA elnöke és az ITM minisztere ajánlására a miniszterelnök nevezné ki. Kicsi az esélye annak, hogy a testület elnöke valóban független lenne az éppen aktuális kormánytól. Az ITM terve így valójában az NKA Bizottságának összetételét másolná. Ugyanakkor az ⅓-⅓-⅓-os, az intézeteket saját jogán képviselő delegálási rendszer is sok veszély forrása lehet. Egészen biztos, hogy egy paritásos rendszer, amelyben elvi lehetőség van a mindenkori kormányzat szakpolitikai-politikai befolyására, állandóan a nyomásgyakorlás, a lobbizás és a lekenyerezés terepe és áldozata lenne, ez pedig egyáltalán nem szolgálná a tudomány független és szabad művelését. Amennyiben pedig egy ilyen testületben biztos kormányzati többség valósulna meg, akkor szinte kizárólag a kormányzati akarat érvényesülne, ahogyan az elmúlt 30 év hazai gyakorlata is mutatja. Mindeközben pedig a Palkovics miniszter által mintának tekintett és sokat emlegetett Max Planck Társaság esetén csupán megközelítőleg 20% a kormányzati képviselet mértéke. Ez pontosan annyi, amilyen mértékben (3 fővel) a magyar kormány jelenleg is képviselve van tanácskozási joggal a 15 fős Akadémiai Kutatóintézetek Tanácsában (AKT). Átalakítás helyett talán a meglévő jogosultságokkal kellene jobban élnie a kormányzatnak. Mindenki jobban járna.

***

Az NKA példája a jövőre nézve azt a tanulságot szolgálja, hogy ha a kormányzat direkt vagy indirekt módon többséget szerezne az MTA kutatóhálózatának irányításában, várható lesz a szakpolitikai és politikai elvárások és megrendelések érvényesülése. Az intézményi környezet szempontjából pedig valószínűsíthető, hogy időnként a kutatóhálózat esetében is átalakításokat fognak végrehajtani, ami nagymértékben akadályozná a kiszámítható, előre tervezhető, független és nyugodt kutatások végrehajtását. Fontos leszögezni, hogy az egyébként jó, de gyakori reformok is nehezítik a hosszú távú kutatások megtervezését, a gyakori és rossz, vagyis folyton önkorrekcióra kénytelen reformok pedig egyenesen katasztrófát jelentenének a MTA kutatóhálózata számára. A praktikus szempontok mellett természetesen még fontosabb, hogy hosszú távon nem folytatható magas színvonalú tudományos munka, amennyiben a kutatói szabadság és függetlenség akár adminisztratív, akár pénzügyi eszközök alkalmazása miatt, akár szakpolitikai, akár politikai vagy ideológiai okokból nem érvényesülhet teljes mértékben. Nincs kétség afelől, hogy az MTA intézethálózatának kormányzati kontroll alá kerülése hosszú távon rontani fogja a hazai tudományos tevékenység színvonalát és ezáltal a hazai innovációs tevékenységet is. Ez a nemzeti érdekekkel menne szembe. Ezt biztosan senki sem akarhatja.

 

 

^[1] Jankovics először az első Orbán-kormány idején, 1998 és 2002 között volt az NKA elnöke, a második Orbán-kormány alatt pedig 2010. augusztus 1. és 2011. október 15. között.

^[2] Jelenlegi jogi háttér: http://80.99.236.241:81/nka_belso/_temp/ckfinder/files/jogi_hatter/1993_evi_XXIII_tv.pdf

http://80.99.236.241:81/nka_belso/_temp/ckfinder/files/jogi_hatter/9_2006_NKOM_rendelet.pdf

Ld. még: https://hvg.hu/itthon/20120615_lex_LSimon_NKA, https://vastagbor.blog.hu/2012/06/18/lex_l_simon

^[3] 2.§ 6.: „A pályázat elbírálásáról a kollégium dönt. Amennyiben az Alap elnöke vagy alelnöke a kollégiumnak a pályázat elbírálására vonatkozó támogató döntésével nem ért egyet, akkor azt megsemmisíti, vagy megfontolás végett visszaküldi a szakmai kollégiumnak.”

^[4] A törvénymódosítás indoklása a következőképpen hangzott: „A Nemzeti Kulturális Alapról szóló 1993. évi XXIII. törvény (Nkatv.) módosítása a kulturális terület eredményesebb és kiszámíthatóbb támogatásának megteremtését szolgálja. A magyar kultúra támogatásában kiemelkedő szerepet játszó Nemzeti Kulturális Alap (NKA), valamint az ágazati irányításért felelős minisztérium hatékonyabb együttműködését teszi lehetővé azon rendelkezés révén, amely szerint a kultúráért felelős miniszter egyúttal az NKA elnöki tisztségét is betölti, s elnöki funkcióját nem ruházhatja át más személyre . Míg a miniszter a jövőben – a korábbi gyakorlattal ellentétben – rendelkezési, irányítási jogkörét az NKA elnöki tisztségén keresztül közvetlenül gyakorolja, addig a törvényjavaslat az elnök döntéseinek megfelelő előkészítése és végrehajtása érdekében egy új, széles jogkörökkel felruházott alelnöki tisztséget hoz létre.”

[5] Cselovszki kapcsolatrendszerét tekintve Baán László és Habony Árpád köréhez tartozott, ő volt korábban az V. kerületi főépítész, az első Orbán-kormány alatt a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöke, majd a második Orbán-kormány idején, 2012-től, Tamási Judit lemondása után ismét. Miután L. Simon kezdeményezésére menesztették, az Iparművészeti Múzeum élére a lemondott Takács Imre utódjaként került.

[6] Ebből a jelentős pénzösszegből marketing- és kommunikációs költségekre jutott azért a baráti cégeknek is. Ennek elsősorban L. Simon elnöksége idején járt utána a sajtó, feltárva, hogy politikusok kapcsolati hálójába tartozó cégek több 10 millió forintot kaptak ilyen célokra. Példák a sajtó beszámolóira: http://nol.hu/belfold/jo-l-simon-baratjanak-lenni-1502427, https://magyarnarancs.hu/belpol/az-nka-sem-ertette-miert-kell-ennyi-penz-az-l-simon-kozeli-cegnek-de-megszavaztak-92881, http://nol.hu/gazdasag/a-szolo-utcai-lakas-rejtelye-1479129

^[1] Lásd még az alábbi sajtóbeszámolókat: https://oktatas.atlatszo.hu/2014/02/10/_leminositette_az_europai_akkreditacios_szervezet_a_mab-ot/, https://eduline.hu/felsooktatas/Elegedetlen_a_MAB_a_felsooktatasi_torveny_m_XP2ZA2, https://index.hu/belfold/2014/08/01/az_akkreditacios_bizottsag_kemenyen_beszolt_a_kormanynak/, https://nepszava.hu/1010584_gond-lehet-a-diplomakkal

^[7] Lásd még az alábbi sajtóbeszámolókat: https://oktatas.atlatszo.hu/2014/02/10/_leminositette_az_europai_akkreditacios_szervezet_a_mab-ot/, https://eduline.hu/felsooktatas/Elegedetlen_a_MAB_a_felsooktatasi_torveny_m_XP2ZA2, https://index.hu/belfold/2014/08/01/az_akkreditacios_bizottsag_kemenyen_beszolt_a_kormanynak/, https://nepszava.hu/1010584_gond-lehet-a-diplomakkal

^[8] https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1100204.tv 2016. évi LXIV. törvény 99. §. „A MAB-nak húsz tagja van. Kilenc tagot delegál a miniszter, kettő tagot a Magyar Tudományos Akadémia, egy tagot a Magyar Művészeti Akadémia, három tagot a Magyar Rektori Konferencia, kettő tagot a felsőoktatási intézményt fenntartó egyházi jogi személyek, egy tagot a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, egy tagot a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája, egy tagot a Doktoranduszok Országos Szövetsége.” Érdekes párhuzam, hogy az új testületben a miniszteri delegáltak száma relatíve a legnagyobb, miközben igen sok helyről érkezik kevés számú tag. Ez a megoldás visszaköszönt az ITM valamelyik áprilisi javaslatában is, amely a MTA kutatóhálózatához igyekszik csatolni számos állami kutatóintézetet, illetve a kutatóhálózat vezetését segítő tudományos tanács tagjai közé bevenne számos külső szakmai szervezet delegáltjait (pl. a Lendület kutatócsoportok, a Magyar Rektori Konferencia, az Országos Tudományos Diákköri Tanács, a Doktoranduszok Országos Szövetsége küldötteit, valamint ITM delegáltjait). Ezt a tervet sokan a minisztérium megosztási és befolyásolási kísérletének értelmezték, illetve egy olyan szándékot láttak mögötte, hogy a felhigitott intézeti hálózat irányító testületében valójában a MTA intézetei delegáltjai kisebbségbe kerüljenek. Fontos eltérés ugyanakkor, hogy „a MAB elnökének személyére a bizottság tagjai közül a miniszter és a Magyar Tudományos Akadémia elnöke tesz egyeztetett javaslatot”, miközben az MTA intézményeit irányító testület elnökét a tagok számán felül nevezi ki a miniszterelnök a miniszter és az MTA elnöke javaslatára. Ez utóbbi megoldás leginkább az NKA Bizottság 2016 előtti működéséhez hasonlít, amikor is az alelnök személyében a kormányzati többséget biztosította.

^[9] Ld. a szélesebb összefüggésekre és a MAB autonómiájának további csökkenésére: https://www.es.hu/cikk/2017-06-30/kenesei-istvan/egyetemi-autonomia-magyarorszagon.html

[10] Tanulságos eset, hogy az Országos Könyvtári Kuratóriumot tavaly nyár óta nem hívta össze a miniszter. A testület mandátuma időközben le is járt, de annak ellenére, hogy állítólag a miniszter még tavaly év végén beterjesztette az új testület tagjainak névsorát, az azóta sem alakult meg. Kinevezések halogatása nyilvánvalóan nagy kockázatot jelenthet az MTA intézetei irányító testülete szempontjából is, ezért fontos lenne, ha a szabályozás ezekre a kérdésekre is nyújtana majd garanciát.