Rainer-Micsineyi Nóra Bächer Iván: Hogyan csináljunk sok-sok magyar Nobel-díjast? írásából olvasott fel részletet.
“Szóval igazuk van a szélsőkörös véleménymegmondóknak: igazi magyar Nobel-díjasra még várni kell. De ha várni kell is, ne várjunk ölbe tett kézzel legalább. Tegyünk is valamit azért, hogy legyenek végre valahára.
Igen sokat segíthet például, ha a tehetséges magyart lekommunistázzuk és elbocsájtjuk állásából. Ez történt Hevesy Györggyel 1919 végén például, aki Freiburgba tette át székhelyét, előbb visszatért Dániába, de onnan a németek elől Stockholmba ment, ahol ha már úgyis ott volt 1944-ben átvette a kémiai Nobel-díjat. Alapvető feltétel az üldözés. Ha célhoz akarunk érni, bizony üldözni kell a tehetséges magyart.
Természetesen a kommunizmus bevezetése is szép eredménnyel járhat. A világ számos tudóst köszönhet annak, hogy nálunk erre egyszer már sor került. Megkockáztatható, hogy az egész számítógépes forradalom nem így zajlott volna le, ha Gróf Andrást 1956 telén egy derék embercsempész át nem segíti a határon. Komoly motiváló tényező lehet, ha a tehetséges magyart megfosztják itthoni katedrájától, mint az Békésy Györggyel történt, aki ezután annyira összeszedte magát, hogy pár évvel később, 1961-ben meg is kapta az orvosi Nobel-díjat.
De igen komoly motiváló tényező a tehetséges magyarok életére törni. Harsányi János, Klein György, Soros György, mind halálra voltak ítélve, csak ők nem voltak hajlandóak meghalni. De aztán megbecsülték magukat.
Aztán, ha a munkánk gyümölcsözik és a kellőn-vagyis magyarosan-sarkalt tehetséges magyar sikereket ér el a világban, netán még Nobel-díjat is kap, akkor lehet majd büszkének lenni rá, emléktáblát elhelyezni a szülőházán és magunktól meghatottan hazaszállítani hamvait. Ilyen egyszerű az egész.”
A részlet visszahallgatható itt.
Akadémiai Dolgozók Fóruma 