A tudományos szabadság tíz tézise

A német Tudományos Szervezetek Szövetsége (Allianz der Wissenschaftsorganisationen) „A szabadság a rendszerünk” című kampányának zárónyilatkozata

„A művészet és tudomány, a kutatás és az oktatás szabad. Az oktatás szabadsága nem ment fel az alkotmányhoz való hűség alól” – így hangzik a 70 évvel ezelőtt hatályba lépett német Alaptörvény 5. cikkelyének 3. szakasza. A tudomány szabadsága alapjog, és egyúttal a liberális demokrácia pillére, valamint a gazdasági és társadalmi haladás előfeltétele. Ez az alapjog azonban összeütközésbe kerülhet más, az alkotmányban védett alapjogokkal és célokkal. A szabad tudomány szempontjából elengedhetetlen jogi autonómia biztosítása és az anyagi eszközök állam általi rendelkezésre bocsátása azzal a kötelezettséggel jár, hogy számításba kell venni a kutatás lehetséges következményeit is. A kutatók csakúgy, mint a tudományos intézmények tudatában vannak nagy szabadságukból fakadó felelősségüknek.

A németországi tudomány ebben a jubileumi évben közös kampányt indított az alkotmányos védelemben részesülő tudományos szabadság témájában. „A szabadság a rendszerünk. Együtt a tudományért. 70 éves az Alaptörvény” címmel számos rendezvényen, a médiában megjelent beszédekben, vitákban és cikkekben hangsúlyozták a szabad kutatás és oktatás jelentőségét, kritikus szemmel rámutattak a tudomány területén a fejleményekre, valamint figyelmet fordítottak a tudomány szabadságát külföldön és belföldön befolyásoló kockázatokra.

A jelen memorandum magát a németországi tudomány kötelezettségvállalásának tekinti, hogy megvédje a tudomány szabadságát, megvédje magát a korlátozásokkal szemben, és megerősödjön a jövő kihívásaival szemben.

A tudományos szabadság tíz tézise

1. A tudomány szabadságát világszerte támogatni kell
Számos országban akut veszélynek van kitéve a tudomány szabadsága, a tudósokat, mint a rendszer ellenségeit üldözik, vagy akár le is tartóztatják. Itt az a tudományos szervezetek feladata, hogy megőrizzék a kényes egyensúlyt, amint fellépnek a veszélyeztetés ellen, és egyúttal megtartják a már létező együttműködési formákat, mint értékes mozgástereket a kutatók számára. A németországi tudomány elkötelezi magát amellett, hogy saját szervezeteiben továbbra is és erőteljesebben védelmet és távlatokat nyújt a veszélyeztetett külföldi tudósoknak, és aktívan részt vesz az olyan szervezetek, mint Academy in Exile vagy Scholars at Risk programokban, hálózatokban. A mobilitás és a szabad eszmecsere a sikeres tudomány feltételei.

2. Erősíteni kell a tudományos eredményekbe vetett bizalmat
A tudományos eredmények nem csupán „véleménynyilvánítások”. A tudománynak éppen ezért az az össztársadalmi feladata, hogy világossá tegye a különbséget a vélemények és a tudományosan ellenőrizhető eredmények között, ügyeljen a tudományos eredmények közvetítésénél a világos közlésre, érthetőségre és követhetőségre, és ne hagyjon teret a tények populista jellegű eltorzításának. Ennek során újból és újból világossá kell tennie a megalapozott tudományos eredmények határait és a tudományos viták jelentőségét. Így lehet erősíteni a társadalom tudományba vetett bizalmát, és ezzel a tudomány Alaptörvényben rögzített szabadságát.

3. A különleges szabadságjogok különleges önkontrollt kívánnak
A túlnyomó részben közpénzből finanszírozott tudományos rendszerben a társadalomnak bíznia kell a tudomány működő önkontrolljában. A csalások, hatalommal való visszaélés vagy az áltudomány aláássa a társadalom abba vetett bizalmát, hogy a tudomány felelősségteljesen bánik a rendelkezésre álló különleges szabadságjogaival. Felsőoktatási intézmények és kutatóintézetek teljesítik a tőlük elvárt felelősségvállalást, amikor megfelelnek a jó tudományos gyakorlat, feddhetetlenség, szabálykövetés, jogbiztonság és munkatársvédelem magas követelményeinek.

4. A szabadság nem azt jelenti, hogy nincsenek szabályok
A szabad tudomány nem áll a törvények felett. A kutatás etikai és jogi határait a társadalmi fejlődés fényében és a társadalmi viták eredményeként határozzák meg és vizsgálják – ha pl. állatkísérletekről, a humán genomkutatásról vagy a mesterséges intelligenciáról van szó. A tudósoknak gondosan mérlegelni kell tevékenységük során az etikai szempontból kényes kutatások esetében az esélyeket és a kockázatokat. A tudományos intézmények etikai bizottságokkal és tanácsadói testületekkel támogatják ezt a folyamatot.

5. Biztosítani kell a kutatás tárgyának szabad megválasztását
A trendek szerinti orientáció segíthet abban, hogy összegyűljön a tudományos rendszerben a szakértelem, és támogassa az interdiszciplináris kutatást, ahogy ez jelenleg pl. a mesterséges intelligencia témájánál is történik. Mégis alapvető követelmény a kutatás tárgyának szabad megválasztása, hogy megőrizzük a rendszer sokszínűségét. Ehhez azonban szükség van arra, hogy az aktuális trendeken kívül eső kutatási tárgyak is elegendő pénzügyi támogatást kapjanak, hogy a magas színvonalú tudományos folyóiratok replikációs tanulmányokat vagy negatív kutatási eredményeket is közöljenek. A kutatásnak nem kell kizárólag gazdasági hasznot hoznia, vagy konkrét felhasználási lehetőségeket felmutatni –az alapkutatásoktól kezdve a felhasználásig bezárólag a teljes hatáslánc jelentőségét kell a tudományágakat átfogóan érvényre juttatni és a társadalom számára kommunikálni.

6. A tudományos szabadság tudástranszfert is jelent
Fontos a tudomány együttműködése a külső partnerekkel, pl. vállalatokkal és más szereplőkkel, hiszen így lehet erősíteni a gazdaság és a társadalom innovációs képességét, és egyúttal felhasználni gyakorlati impulzusokat a tudomány számára. A tudomány eme egyre fontosabbá váló szerepértelmezése új kihívások elé állítja az egyetemeken kívüli és egyetemi tudományos intézmények transzferteljesítményét. A tudomány szabadságának biztosítása a vállalatokkal való együttműködés terén különösen releváns: megfelelő módon kell biztosítani a kooperációk révén létrejött kutatási eredményeknek és azok függetlenségének követhetőségét.

7. A szabad tudománynak szüksége van a megbízható keretfeltételekre
Az intézményi autonómia és a megbízható finanszírozás a szabad tudomány számára szükséges előfeltételek. Csak a felsőoktatási intézmények és kutatóintézmények megfelelő alapfinanszírozásával lehet azt biztosítani, hogy a kutatók saját belátásuk és a társadalmi igény szerint foglalkozzanak a nagyszámú kérdéssel, és eljussanak az előre nem látható ismeretekhez. A megbízható finanszírozás ezen kívül alapfeltétele a strukturált és vonzó tudományos karrier kialakításának.

8. A kutatási teljesítményt úgy kell értékelni, hogy közben nem korlátozzák a tudomány szabadságát
A tudomány motiváló és jutalmazási rendszere nem korlátozhatja a szabad kutatást, hanem támogatniuk kell azt. A tudomány szabadsága különösen akkor tud igazán fejlődni, ha a tudományos teljesítményt és sikert a minőségen és nem elsősorban a mennyiségen keresztül mérjük. Eredeti kutatások nem mindig járnak együtt magas idézettségi kvótával – mégis ez utóbbi dominálja a kutatók és tudósok sikerének megítélését. A tudományos kiadók előírásait és értékelőeszközeit is kritikusan kell megközelíteni, hogy mennyiben támogatják, vagy éppen akadályozzák a tudomány szabadságát.

9. A tudomány szabadsága megköveteli a vitakultúrát
A tudomány szabadságának egyik lényeges alapköve a másként gondolkodókkal folytatott nyílt párbeszéd és vita. Valamennyi tudományág diákjai számára közvetíteni kell a szabad tudományos vita kiemelkedő értékét – meg kell tanulniuk, miként lehet kritikusan viszonyulni a különböző perspektívákhoz, legyen az akár a sajátjuk. A tudományos viták kapcsán szerzett tapasztalatok is hozzájárulnak a liberális demokrácia alapértékeinek megerősítéséhez, amelyek elengedhetetlenek a tudomány átfogó szabadságához.

10. A tudomány szabadságának szüksége van a társadalmi vitára
Németországban a szabad tudomány olyannyira magasra értékelt dolog, hogy politikai és társadalmi nagyrabecsülése magától értetődőnek tűnhet. Ezt a pozíciót a tudomány azonban csak akkor képes megtartani, ha a jövőre nézve eleven, dinamikus eszmeként adaptálják, és szembe néz az új kihívásokkal és igényekkel. A tudomány szabadsága szorosan összefügg az élénk társadalmi vitával és eszmecserével. Az átfogó tudományos kommunikációra ezért az a feladat hárul, hogy más társadalmi szereplőkkel állandó eszmecserét folytasson a tudomány hatásáról, eredményeiről és határairól.