60 perc a szabadságról – Lőrincz Viktor beszéde

Tegnapi hír, hogy rossz szöveggel hirdették ki a gránitszilárd Alaptörvény legújabb változatát. Ez kitűnően mutatja, milyen színvonalon zajlik a parlamentben és a kormányban a munka. Az Akadémia megcsonkításáról és megalázásáról szóló nyári javaslatot A tudományos kutatásról, fejlesztésről és innovációról szóló törvény módosításában rejtették el. Csak a módosítás elfogadása után derült ki, hogy valójában ezt a törvényt is képtelenek voltak megírni: amit a kétharmados többség elfogadott, és a köztársasági elnök aláírt, egy fércmű, mely még saját, korábban elfogadott törvényeikkel is ellentétes.

Ellentmond az Alaptörvénynek is, mely védeni rendeli az Akadémiát és azt a magántulajdont is, amitől az Akadémiát megfosztották. Ezért nyújtottak be egy újabb módosító indítványt, melyet jó szokás szerint újra módosítgattak, a zárószavazást először elhalasztották, majd mégis megtartották. A módosítás célja, hogy jogossá tegyen törvényellenes intézkedéseket, például azt, hogy Palkovics helyettes államtitkárát pályázat nélkül nevezték ki főtitkárnak a kutatóhálózat élére. Mindez persze nem teszi legitimmé korábbi tevékenységét, és azt sem magyarázza meg, miért nem lehetett kiírni egy pályázatot lassan fél éve. A kérdés az, hogy ezen jogsértések miatt hová forduljunk.

Principiis obsta, „Kezdetben állj ellent, mert késő az orvosságot készíteni, mikor a baj a hosszú késedelem révén elhatalmasodott” – írja Ovidius. Mire az Akadémia sorra került, a jogállamiságot biztosítani hivatott intézmények nagy része már nem látta el megfelelően a feladatát. Tudjuk, mi történt az elvileg társadalmi vitáknak helyt adó Országgyűléssel, az ügyészséggel, az Állami Számvevőszékkel vagy az Alkotmánybírósággal.

„Mi más az állam, mint egy nagy rablóbanda (latrocinium), ha kivész belőle az igazság szelleme?” – írja Szent Ágoston.

Az azonban, hogy hagytuk elhatalmasodni a bajt, hogy hagytuk csúnyán rászedni magunkat, nem jelenti azt, hogy eljátszottuk volna a jogunkat arra, hogy igazságos államban, értékeken és tudáson alapuló demokráciában éljünk.

Vannak jelek, hogy ez a rendszer elérte határait. Miközben pedig nemzetközi elismerésre tört, amit láthatóan nem kapott meg, és saját maga kreálta látszatproblémákat próbált megoldani, semmit nem törődött a tényleges problémákkal. Ezek a problémák azonban nem szűntek meg létezni, és egyre hangosabban dörömbölnek a kapukon.

Az összeomlás persze sok áldozattal fog járni, a rendszer pedig – mint valami mérges gáz – továbbra is megpróbálja kitölteni a rendelkezésre álló teret. Ez a tapogatózó autokrácia megpróbál mindenhová behatolni, de azt is láttuk, ha ellenállásba ütközik, visszahúzza a csápjait. Igaz, később újra próbálkozik.

Ezért kell nagyon vigyáznunk, és ezért kell összefognunk, hogy ha már megelőzni nem tudtuk, az elhatalmasodó bajt nagy erővel visszaszorítsuk.