A miniszter november 29-én az MTI-nek nyilatkozott Brüsszelben.
Állítása szerint vannak olyanok, akik ellenérdekeltek a magyar
innovációs sikerben, például az Akadémiai Dolgozók Fóruma vagy a Tisza
párt, és hamis információkkal látják el az Európai Bizottságot.
„Hazudnak, mert azt állítják Brüsszelben, hogy a Magyar Kutatási
Hálózat megújításáról szóló jogszabály hasonul az egyetemi
modellváltáshoz” – mondta. A miniszter szerint „ez tényszerű hazugság,
mert szó sincs alapítványról és kuratóriumról”. „A változtatást a
Magyar Kutatási Hálózat javasolta. Itt Brüsszelben is sokszor úgy
gondolkoznak az autonómiáról, hogy az az, amit ők kitalálnak. Mi a
magyar kormányban az autonómia valós lényegét tükrözzük, azaz ha
javaslatot tesz egy önálló kutatóhálózat, azt megfontoljuk, és ha a
magyar siker érdekét szolgálja, akkor támogatjuk.”
Forrás: https://kormany.hu/hirek/hanko-balazs-versenykepessegi-fordulatra-van-szukseg-europaban
Korábban újságírói kérdésre is hosszan fejtegette a kutatóhálózat
kérdését: https://www.facebook.com/akademiaidolgozokforuma/videos/1146960380495215
Hankó Balázs ezek szerint nemcsak az Akadémiai Dolgozók Fórumát, de a
Magyar Tudományos Akadémiát is hazugsággal vádolja, amely
szakvéleményében szintén leszögezi:
„A HUN-REN törvénytervezet szerinti működési formája nagyfokú
hasonlóságot mutat a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő
alapítványokéval (KEKVA). Ez kockázatot jelenthet az Európai Unió
kutatási támogatásainak fogadása terén, amennyiben a 2022/2092 Európai
Tanács rendeletben, illetve annak 2022/2506 végrehajtási határozatában
kifogásoltak fennállását az Európai Tanács megállapítja.”
Forrás: https://mta.hu/data/dokumentumok/egyeb_dokumentumok/2024/HUN-REN_tv_MTA_velemeny_v%C3%A9gleges.pdf
Az Akadémiai Dolgozók Fóruma a kezdetektől hangsúlyozta, hogy a magyar kormánynak meg kell egyeznie az Európai Unióval, a magyar tudomány nem
kerülhet ki az európai vérkeringésből. Azt is többször aláhúztuk, hogy
a Hankó Balázs által propagált Pannónia Program és Hurizon egyáltalán
nem alkalmas arra, hogy az Erasmus és Horizon programokat
helyettesítse, ráadásul értelmetlen plusz terheket ró az amúgy is
katasztrofális állapotban levő költségvetésre. A kutatóhálózat
átalakítási terveivel kapcsolatban is időben szóltunk, hogy az új
struktúra veszélyezteti az uniós forrásokat, és továbbra is azt
követeljük, hogy semmilyen átalakításra ne kerüljön sor, amíg a
kormány meg nem állapodik az Európai Unióval az Erasmus és Horizon
folyósításáról. Ha ezeket a figyelmeztetéseinket a kormány figyelmen
kívül hagyja, azzal magára vállalja a felelősséget azért, hogy a KEKVA
formában működtetett egyetemek után a legnagyobb alapkutatási
hálózatot is elvágja az uniós forrásoktól.
Az alábbiakban részletesen is cáfoljuk Hankó Balázs állításait,
amelyek 2024. november 26-án a parlamenti vitában hangzottak el:
- Ha a kormány elégedetlen a 2019-es átalakítás eredményeivel, akkor
önkritikát kell gyakorolnia, mert az új rendszert egyoldalúan
erőltették a kutatóhálózatra.
- Továbbra is állítjuk, hogy a benyújtott törvényjavaslat semmilyen
tekintetben nem épül az átvilágítások eredményeire, ha ezt a miniszter
cáfolni kívánja, hozza nyilvánosságra az összes átvilágítás minden
dokumentumát, beleértve a költségekre vonatkozóakat is.
- Hankó Balázs hamis analógiákat használ, a hivatkozott külföldi
szervezetek jóval nagyobb autonómiával működnek.
- Az átalakítást nem a kutatók közössége kérte, velük érdemi és
szervezett egyeztetés nem történt, a többször emlegetett „kérdőív”
csak általános hangulatfelmérés, a szövegét mellékeljük.
- A miniszter hol úgy érvel, hogy a megoldásnak nincs köze a KEKVÁ-khoz,
hol úgy, hogy a struktúra ugyanolyan sikeres lesz. Az
alapítványosított egyetemek nem jutottak hozzá az ígért források nagy
részéhez, és az uniós forrásoktól is elzárták őket, mi ezt nem
tekintjük sikernek.
- Hankó Balázs és Gulyás Balázs egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat
tesznek arról, hogy a minisztérium vagy a kutatóhálózat javasolta-e a
törvényt: https://youtu.be/1RARx5ZOEbk
- Gulyás Balázs egy mondaton belül állítja, hogy a hálózat nem lesz
alapítvány, és azt, hogy alapítvány lesz:
https://www.facebook.com/akademiaidolgozokforuma/videos/1308235923671082 - Önmagában attól, hogy az alapítvány szót kivették a javaslatból, annak
tartalma nem változott.
- Az Alkotmánybíróság korábbi döntésében a 2019-es állapotról mondott
véleményt, a KEKVA kuratóriumok mintájára létrejövő új Irányító
Testületet ez nem legitimálja.
- A törvényjavaslatban meghatározatlan, homályos fogalom, hogy kik „a
tudomány művelői”, mivel kiválasztásuk feltételei nem ismertek.
- A finanszírozási szerződések a KEKVA szerződésekhez hasonlóan
átláthatatlanok, továbbra sem kapunk garanciát arra, hogy a kormány
nem fogja a finanszírozás útján meghatározni, mit lehet kutatni, és
mit nem.
- Az Alkotmánybíróság az MTA és a kutatóhálózat közötti vagyoni
viszonyok törvényes rendezését írta elő, ezt nem helyettesíthetik erős
kormányzati presszió alatt elhamarkodottan kötött adásvételi
szerződések.
Az alábbiakban idézzük és részletesen cáfoljuk Hankó Balázsnak a
parlamenti vitában tett állításait:
„A korábbi években már ugyan önállóvá vált a kutatóhálózat és annak
finanszírozása jelentősen megemelésre került, ugyanakkor a
finanszírozás jelentős bővítése ellenére nem láttunk érdemi
elmozdulást a kutatóhálózatban a teljesítmény területén. Nem
növekedett számottevően a minőségi publikációk száma, a szabadalmak, a
vállalati együttműködések száma vagy a piaci bevételek mértéke.
Összehasonlítva más nemzetközi kutatóintézetekkel, mint például a
német Max Planck, vagy a francia CRNS, úgy, ahogy ott publikációs,
innovációs teljesítményben előreléptek.”
Az ADF többször is hangsúlyozta, hogy ha a kormánynak a 2019-es
struktúrával van gondja, akkor saját magával van gondja: a 2019-es
rendszert a kormány, parlamenti többsége segítségével, egyoldalúan
erőltette a hálózatra, ami szerintünk hiba volt. Meglepetéssel
értesültünk arról, hogy mostanra ezt a kormány is belátta.
Nem tudunk arról, hogy a miniszterelnök által kinevezett vezetők 2019
után bármilyen jelentős intézkedést hoztak volna a publikációk
számának növelésére az elcsatolt kutatóhálózatban. A minőségi
publikációk száma folyamatosan emelkedett a hálózaton belül 2019-ig, a
publikációkat figyelembe vevő és ösztönző teljesítményértékelés
ugyanis már 2019 előtt is létezett, és azóta is létezik. A 2019-es
elszakítás valóban negatívan érintette a kutatóhálózat teljesítményét,
sokan vándoroltak el,vagy vitték külföldre a kutatásaikat. A kormány
tehát most amellett érvel, hogy már a 2019-es átalakítás is rendkívül
negatív következményekkel járt. Miért lenne jobb az újabb, egyoldalú,
felülről vezérelt és erőszakos átalakítás, amely az uniós források
elvesztésével fenyeget?
Hankó Balázs bukott elődje, Palkovics László érvelését melegíti fel az
innovációk és szabadalmak kérdésében. Már öt éve is hangsúlyoztuk,
hogy az innováció a vállalkozások feladata, valamint azt is, hogy a
szabadalom egyrészt nem innováció, másrészt nem minden tudományos
kutatás eredménye szabadalom, főleg nem az alapkutatásoké. Az ország
legnagyobb alapkutatásokat végző hálózatában pedig az adófizetők
pénzéből születnek a lehető legszélesebb körben elérhető tudományos
eredmények, publikációk és nem szabadalmak formájában.
A kormány és Gulyás Balázs sokszor említett már több külföldi
kutatóhálózatot analógiaként, így például a Max Planck Társaságot,
amelynek működése azonban nyomokban sem emlékeztet a kormány
törvényjavaslatában felvázolt központosított struktúrára. Ott ugyanis
a közgyűlés választja a szenátust, a legfőbb döntéshozó szervet. A
szenátus választja az elnököt és az intézőbizottság (Verwaltungsrat)
többi tagját, dönt a főtitkár személyéről, intézetek (vagy ezek
egységei) alapításáról és megszüntetéséről, vezető kutatók
kinevezéséről, az intézetek alapszabályáról, a társaság éves
költségvetéséről és annak elszámolásáról. A szenátorokat a közgyűlés
határozott időre választja, ami egyszer meghosszabbítható. A
választott szenátorok a tudományos közösséget, a gazdaságot, a
politikát, a médiát és a társadalom más területeit képviselik. Az
alapszabály szerint a választott szenátorok száma legalább 12,
legfeljebb 32. Hivatalból a szenátorok közé tartozik: az elnök, a
Tudományos Tanács elnöke, a 6 Tudományos Tanács három szekciójának
vezetője, a főtitkár(ok), három, a szekciók által delegált tudományos
munkatárs (amíg a szekció tagja), a központi üzemi tanács elnöke,
továbbá öt miniszter vagy államtitkár a szövetségi, illetve a
tartományi kormányok képviseletében. A szenátus tagjai még
tanácskozási joggal a tiszteletbeli tagok és tiszteletbeli szenátorok.
Látható, hogy a teljes szervezetben a kulcsmotívum a választás: a
közgyűlés választja a szenátust, a szenátus az elnököt és az
elnökséget, határozott időre. A szövetségi és tartományi kormányzatok
tehát képviseltetik magukat a testületben, de nincsenek többségben, és
ez a képviselet a miniszteri poszthoz kötött.
Az akkor még ELKH-nak nevezett kutatási hálózat és a Max Planck
Társaság összehasonlításával az alábbi, 2022-es írásunkban
foglalkoztunk, ugyancsak itt írtunk az innováció kérdéséről:
https://adf2019.com/wp-content/uploads/2022/12/adf-ttt-2022dec.pdf
„Ennek felismerése ösztönözte 2024 elején a kutatóhálózat vezetését arra, hogy elvégezze a tudományos és szervezeti átvilágítását. Elemezték többek között a kutatóhálózat tudományos és innovációs eredményeit, működési struktúráját és ezen átvilágítás eredményeképpen létrejött javaslatot tarthatják most kezükben a tisztelt képviselő hölgyek és urak.”
Többször elmondtuk, hogy a törvényjavaslat semmilyen formában nem támaszkodik az átvilágítások eredményeire, de erről a sajtó és a
közvélemény maga is meggyőződhetne, ha a HUN-REN maradéktalanul
nyilvánosságra hozná az átvilágítások teljes dokumentációját,
beleértve azt is, hogy azok mennyibe kerültek.
„Ahogy tehát említettem, ez egy lényegi elem, a HUN-REN megújulását
maga a kutatóhálózat kezdeményezte. Ez az, ami a kutatási autonómiát
jelenti.”
A kutatóhálózat vezetése nem azonosítható a kutatóhálózat egészével,
különösen nem a kutatói közösséggel, a kutatóintézetek dolgozóival és
szakmai alapon szerveződő csoportjaival. A kormány képviselői
rendszeresen hivatkoznak a kutatóhálózat általuk kinevezett (és nem
választott) vezetőire, mintha ők képviselnék a hálózat egészét. A
kinevezett vezetők saját magukat és a vezetőséget képviselik, sem a
dolgozókkal, sem az őket képviselő szakszervezettel a mai napig nem
hajlandók érdemi párbeszédet folytatni. A szakszervezet többszöri
megkeresésére sem reagáltak. Ezek után nehéz lenne őket a kutatói
közösség képviselőinek tekinteni. Ők a saját terveiket képviselik,
amelyekkel sok esetben az intézetvezetők sem értenek egyet. A
kutatóhálózat átalakítását a kutatóhálózat kormány által kinevezett
vezetői kezdeményezték, mégpedig a kormányzattal folytatott intenzív
párbeszéd keretében. A kutatóhálózat intézményvezetőinek és kutatóinak
a tervekhez nem volt köze, a terveket még a kutatóközpontok vezetői is
csak november 7-én, a törvénytervezetből ismerték meg.
Egy kutatóhálózat, különösen ha felfedező kutatásokat végez, akkor
lenne autonóm, ha a kutatási stratégiákat és témákat vezetősége az
intézetek vezetőivel és a saját dolgozóival együttesen határozná meg,
mindennemű külső, főleg politikai és kormányzati befolyás nélkül.
„De szerencsére az egyetemekben is erős volt az akarat, és hittek a
tervükben, mi több, a szenátusok támogatták a megújítást, és ehhez a
kormány kellő támogatást biztosított a megvalósítás során.”
A kormányzat folyamatosan arra hivatkozik, hogy az egyetemek maguk
kérték az alapítványi átalakítást, pedig azt a kormányzat
kezdeményezte. Az egyetemek vezetése azért fogadta el a
„modellváltási” terveket, mert a kormány összességében több mint 1200
milliárd forint fejlesztési pénzt ígért az átalakításra igent mondó
egyetemeknek. A beígért támogatások azóta sem érkeztek meg, mivel ezek
jelentős mértékben EU-s forrásokból származtak volna, amelyek
kifizetését az Európai Bizottság felfüggesztette. A pénzügyi és egyéb
eszközökkel megzsarolt egyetemek vezetése különféle eszközökkel
rávette az egyetemi szenátusok tagjait, hogy egyezzenek bele a
tervekbe, amelyeket azok jóhiszeműen, megfélemlítve, vagy egy esetben
a napirend manipulálásával elfogadtak. Az átalakítás tehát az
egyetemek esetén sem saját kezdeményezésre történt, és a kormány a
jellemzően szóban tett ígéretei nagy részét nem váltotta be.
„Most is elindult ez a fajta sündörgés, farkaskiáltás, mélybe rántási szándék, valós bázissal nem rendelkező, de magát mégis szakszervezetként, érdekképviselőként definiáló által.”
A Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete, amely az ADF-fel
együtt tiltakozik az átalakítás ellen, az egész kutatóhálózat szintjén
reprezentatív. Mindkét szervezet hallatta a hangját 2019-től egészen
mostanáig, és hogy a jelentős bázissal rendelkező szervezetek
véleményét a HUN-REN vezetése a mai napig sem hallgatta meg, az
egyedül Gulyás Balázs hibája. Megfelelő egyeztetéssel elkerülhető lett
volna a kutatóhálózat dolgozóinak elégedetlenségéből fakadó
tiltakozás.
„Ugyanakkor más is a helyzet, hiszen a kutatóhálózat egy rászabott,
sajátos működési környezet kialakításának javaslatával állt elő, ami a
teljesítményre való ösztönzés és a rugalmas működési környezet és a
hosszú távú finanszírozási stabilitás vonatkozásában hasonló,
szervezeti felépítés és irányítási struktúra tekintetében azonban
teljesen eltérő modell, modellváltó egyetemekhez képest.”
El kellene dönteni, hogy hasonlít vagy nem hasonlít: Hankó Balázs
érvelésében, önellentmondásos módon, ugyanolyan kitűnő, mégis teljesen
eltérő a HUN-REN modellje és a KEKVA modellje.
Azt is jó volna világosan látni, hogy a mostani átalakítás mennyiben
volt Gulyás Balázs ötlete, és mennyiben jeleníti meg Hankó Balázs
terveit. Ezek a tervek egyértelműen a két fél szoros együttműködésével
váltak törvénytervezetté, a kutatóintézetek vezetői, a kutatók és a
széles nyilvánosság kizárásával, most azonban mindketten egymásra
mutogatnak: Gulyás Balázs az ATV-ben azt állította, hogy a tervezetet
Hankó Balázstól kapták, Hankó Balázs szerint a struktúra Gulyás Balázs
„érdeme”.
Bárhogy is történt, lényegi elemeit tekintve a kialakított modell nem
különbözik az egyetemi modelltől. A vezetők kinevezésének módja, a
vezetők felelősségi szintje minden tekintetben megegyezik a két
rendszerben. A vezetőket az új szervezet indulásakor a kormány nevezné
ki, az MTA vezetése csak véleményezhetné a személyi döntéseket a
miniszter számára, minden későbbi vezetőt pedig az Irányító Testület
maga választ és nevez ki, amely eljárás azonos a KEKVA-kuratóriumok
tagjainak kiválasztási módjával, és ezen nem változtat az elnevezések
különbözősége.
„Ezért bár ezek a károgók tudatosan próbálják a kutatóhálózat
megújítását egybemosni, összekeverni az egyetemek modellváltásával,
valójában két teljesen különböző folyamatról van szó. A cél közös,
hatékonyabb, eredményesebb, a magyar érdekek szempontjából
kiemelkedően fontos intézmény létrehozása, de az oda vezető út, azaz a
szabályozás részletei eltérőek.”
Nem kell különösebb erőfeszítést tenni ahhoz, hogy észrevegyük a két
folyamat közötti hasonlóságokat. A kormány a súlyosan
alulfinanszírozott intézményeknek többlettámogatást ígér, amennyiben
elfogadnak radikális átalakításokat. Ennek következtében pedig olyan
rendszer jön létre, amelyet a kormány által kinevezett vezetők
irányítanak. Az átalakítás révén az intézmény mindkét esetben
magánjogi szervezetté válik, a közfeladat ellátása ellenére magánjogi
alapokon, közjogi garanciák nélkül működik, tehát semmilyen jövőbeli
kormányzat nem gyakorolhat ellenőrzést felettük. Mindkét esetben
továbbra is az állam a fő finanszírozó, miközben a korábban
köztulajdonban vagy köztestületi tulajdonban lévő intézmények
alapítványi vagy magánjog alapján szabályozott szervezeti vagyonná
válnak.
„2021-ben jelentős előrelépés történt, hiszen 17-ről 39 milliárd
forintra emelkedett a költségvetési támogatás.”
A 2019 utáni átlagosan 30%-os fizetésemelést elvitte az infláció,
egyéb kutatástámogatási vagy bérfejlesztési intézkedés gyakorlatilag
nem történt az MTA-tól való elszakítás óta. A vízfejjé hizlalt HUN-REN
Központ működése is rengeteg pénzbe került. A nemzetközi átvilágítás
költségeit, a külföldi résztvevők útiköltségét és tiszteletdíját nem
ismerjük. Gulyás Balázs nem transzparens módon csoportosított át
forrásokat a hálózaton belül, ami miatt elbocsátásokra,
kényszernyugdíjazásokra került sor, és számos sikeres kutatónk önként
távozott más munkahelyre az elmúlt néhány év során.
„Elnök úr vezetésével 2024 elején megkezdődött a kutatóhálózat
tudományos és szervezeti áttekintése, amelyben a hazai kutatók mellett
közel 100 külföldi vezető tudós vett részt. Ennek részét képezte a
részletes szervezeti működés átvilágítása benchmark analízissel,
nemzetközi kutatóhálózatokkal való összehasonlításban, ami nem
kevesebb, mint 20 külföldi kutatóhálózat eredményes működését nézte
át.”
A kutatóhálózat vezetése által kezdeményezett nemzetközi átvilágítás
eddig megismert következtetései semmilyen szempontból nem támasztják
alá az átalakítás szükségességét, kereteit és elhamarkodott
megvalósításának szándékát.
A jelentés elkészítője és megrendelője nem hozta teljes egészében
nyilvánosságra az átvilágítás dokumentumait, ezért a külföldi
kutatóhálózatokkal való nemzetközi összehasonlítás eredményei nem
ismertek. A kormány a kutatóhálózat 2019-es elszakítását megelőzően is
előszeretettel hivatkozott nemzetközi példákra, de azok a párhuzamok
is alaptalanok vagy felületes összehasonlítások eredményei voltak. A
kialakított rendszer már akkor sem követte a hivatkozott nemzetközi
példákat, ahogyan a párhuzamok most is csak látszólagosak. Az
egyetemek alapítványi átalakításakor is európai példák sokaságát
vonultatta fel a kormányzati propaganda többek között abban a
tekintetben, hogy ott is vannak a kuratóriumokban politikusok. A
létrejött alapítványi rendszer eltérését az európai felsőoktatási
gyakorlattól már több szakmai elemzés bizonyította, ezt azonban a
magyar kormányzat máig nem akarja tudomásul venni. Politikusok például
jellemzően egyetemi felügyelőbizottságokba kerülnek be (miniszteri
vagy polgármesteri mandátumuk idejére), nem pedig az egyetemek fő
döntéshozó szerveibe.
A kutatóhálózat nemzetközi összehasonlításával kapcsolatban eddig
kizárólag a vezetői struktúra látható (amely nem mutat hasonlóságot),
mivel a hálózat belső felépítése nem ismert, az alapító okirat,
valamit a szervezeti és működési szabályzat még el sem készült. Ezért
egyáltalán nem világos, hogy mi lehet az a javasolt struktúra, amely a
nemzetközi jó gyakorlatokat tartalmazná.
„Az átvilágítás fő tanulsága, hogy bár a tudományos eredmények a
legtöbb kutatóhely esetében jók, de több esetben még kiválónak
mondhatók, de a kutatóhálózatban rejlő potenciálok nincsenek
kellőképpen kiaknázva a nem megfelelő szervezeti működési struktúra
miatt.”
Tudományos szervezetek teljesítményét erre megfelelő kompetenciával
rendelkező szakemberekkel szokták értékeltetni, nem valakinek a
szingapúri barátait kérik fel erre, de nem is egy olyan vezetési
tanácsadó céget, amelynek a jelentését nem láthatjuk, viszont az egyik
vezetője lett a kutatási hálózat vezérigazgató-helyettese.
Amint azt korábbi szakvéleményünkben leírtuk: „A HUN-REN Központ által
az átvilágításra felkért bizottságoknak a legtöbb kutatóközpontban
legfeljebb néhány, az adott tudományos diszciplinát képviselő tagja
volt, viszont szerepelt a bizottságokban több állandó személy,
többnyire olyan, távoli tudományterületről érkező tagok, akik esetében
egyáltalán nem érthető, miért éppen ők azok, akikre rá lehetne bízni a
strukturális átalakításokhoz szükséges döntéselőkészítést. Volt olyan
bizottság is, amelyben egyáltalán nem volt az adott tudományterületet
képviselő tag. Erre az általános tendenciára jellegzetes példa a
Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpontot meglátogató
bizottság, amelyben a nyelvész, filozófus, kommunikációkutató,
informatikus, társadalmi antropológus, vezetéstudományi kutató és
teológus mellett csupán két közgazdász kapott helyett, akik közül az
egyik sokkal inkább vállalatvezető és tanácsadó, mint kutató. Az ADF
szakértői a jelentéseket áttekintve többször tapasztalták, hogy a
bizottságok tagjai nem érzékelik a különbséget az alapkutatási
hálózatban és az alkalmazott kutatási vagy felsőoktatási
intézményekben végzett tevékenység között.”
„Ezen átvilágítás eredményére alapozta a kutatóhálózat megújulásáról
szóló törvényt október közepén maga a kutatóhálózat és annak irányító
testülete.”
Gulyás Balázs többször is azt állította, hogy a törvényt nem ő, hanem
a kormány írta meg (https://youtu.be/1RARx5ZOEbk), a HUN-REN csak öt általános elvárást írt, amelyeket a miniszter fel is sorolt. Ki nem
mond igazat?
„Mit kér tehát tőlünk a HUN-REN? Milyen elvek mentén vázolta fel az új
működési struktúrát? A HUN-REN javaslata stratégiai célként határozta
meg a kutatóhálózat magyar emberek érdekében való tevékenységét,
felfedező kutatások végzése mellett pedig segítsen megoldani korunk
nagy társadalmi kihívásait, azaz a hangsúlyt az úgynevezett
misszióvezérelt kutatásokra helyezve, emellett a nemzetközi
együttműködéseket erősíti.”
A misszióvezérelt kutatásoknak lehet – sokszor van is – alapkutatási
része, de a missziókról nem a kormány vagy egy hét személyből álló, a
kormány által kinevezett testület dönt, hanem széles körű szakmai
előkészítés és társadalmi párbeszéd eredménye azok meghatározása. Erre
kiváló, sok országban használt módszer az előretekintés (foresight).
1997–2000-ben zajlott az első magyar előretekintési program. Azóta
nálunk ilyen nem volt, de például Cseh- és Lengyelországban több is
zajlott. A misszióvezérelt kutatásokat továbbá elkülönített,
pótlólagos költségvetésből finanszírozzák (ezekhez nem az egyetemek és
más kutatóhelyek forrásait használják fel).
„És az új működési modell kialakítása során határozott alapelv a
tudományos kutatás szabadságának biztosítása, amelyet alaptörvényünk
is rögzít. Ez a szabályozási környezet megbonthatatlan alapköve
számunkra.”
Az Alaptörvény a Magyar Tudományos Akadémiáról is szól, ez azonban nem
védte meg az MTA-t a kutatóhálózatának elcsatolásától és a további
rombolástól.
„Nézzük tehát, hogy október 14-én a kutatóhálózat elnöke egyhangúlag
az irányító testülettel milyen pontokban kereste meg a Kulturális és
Innovációs Minisztériumot a megújítás kapcsán. Öt pont, három terület,
jogi státusz, irányítási struktúra, vagyonelemek tulajdonjogának
rendezése, teljesítményalapú finanszírozás kialakítása és a központi
költségvetési támogatás erősítése, megemelése. Azaz az első rugalmas
és hatékony működési környezet, amelyet a nemzetközi átvilágítás
egyértelműen versenyhátrányként azonosított a HUN-REN kérései alapján
és a HUN-REN vezetése által jegyzett, a minisztériumnak megküldött
október 14-i levél szerint alakul át a legjobb
francia-japán-szingapúri-német nemzetközi mintákra vonatkozóan. Az új
HUN-REN törvény keretében, amely a kutatóhálózat számára egységes
struktúrát, szervezetet és az államháztartáson kívüli, rugalmas
működési feltételeket biztosít.”
A kutatók közössége erről az öt pontról most értesül először, és
legjobb tudomásunk szerint a megkeresésről a főigazgatókat sem
tájékoztatta Gulyás Balázs.
„A második, amelyet szintén a megkereső levél tartalmazott, a
világszínvonalú kutatómunkához szükséges kiszámítható finanszírozás,
amely a beterjesztett költségvetésben már jövőre 18 milliárd forinttal
bővülő állami támogatást jelent 2027-re, azaz három éven belül pedig
eléri a 97 milliárd forintot.”
A 2025-ös költségvetésre vonatkozó törvényjavaslat számaiban nem
látjuk ennek nyomát, a törvény fikciós részében, a bevezetőben (ahol
az egymillió forintos átlagbér is szerepel) csak annyi áll, hogy „a
tudománypolitikai ágazatban aktív szakemberek pedig 18 milliárd
forintos bérfejlesztésre számíthatnak jövőre”. A „tudománypolitikai
ágazat”-ban a Kulturális és Innovációs Minisztérium, a Nemzeti
Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal tisztviselői, esetleg még
a HUN-REN Központ alkalmazottai dolgoznak, nem a HUN-REN
kutatóhálózatának munkatársai. Ha ez a szövegrész pusztán
szerencsétlenül pontatlan megfogalmazás, és valóban a
kutatóintézetekre szánt pénz volna is, mi a biztosíték arra, hogy ezt
a Magyar Kutatási Hálózat kapná, nem pedig valamilyen egyéb,
kutatóintézetnek nevezett, propagandát gyártó szervezet?
„A harmadik az infrastrukturális feltételek biztosítása, a kormány
kész megvásárolni a Magyar Tudományos Akadémiától azokat az
ingatlanokat, amelyekben a kutatóintézetek jelenleg is működnek, és
vagyonjuttatásként kívánja adni őket a kutatóknak, a kutatóhálózatnak,
hogy jó gazda módjára tovább tudják fejleszteni azokat.”
Ennek forrását szintén nem látjuk a 2025-ös költségvetésben.
„A tudatos károkozás mindaz, ami zajlik akkor, amikor a tényeket
elferdítve, mi több, nem igazat mondva számolnak be egyesek az
egyeztetések eredményeiről. Tehát engedjék meg, hogy akkor röviden a
törvénytervezet egyeztetésének formájára is kitérjek. A
törvénytervezet elkészítését a kutatói közösséggel történt széleskörű
konzultáció előzte meg. 1374 kutatót, HUN-REN-munkatársat vontak be a
HUN-REN törvény előzetes véleményezésébe mondva a törvény kialakítása
és a törvényben szereplő szabályozás előkészítésére.”
A „kérdőív” kiküldése idején sem a törvényjavaslat szövege, sem a fent
említett öt általános pont nem volt ismert, így ezekről véleményt
nyilvánítani egyáltalán nem volt lehetséges. A kérdőív pusztán
feltételezett pozitív várakozásokra és félelmekre kérdezett rá,
valamint arra, hogy a munkatársak milyen csatornán szeretnének
értesülni a döntésekről, és előzetesen vagy utólag kérnek-e
tájékoztatást.
A kérdőív elérhető itt:
https://adf2019en.wordpress.com/wp-content/uploads/2024/12/hunren_kerdoiv_egyben-1.pdf
„A tervezetet a Kulturális és Innovációs Minisztérium mindezek alapján
november 7-én bocsátotta egyeztetésre a Magyar Tudományos Akadémia
részére és a kutatóhálózat részére.”
Az este megküldött törvényjavaslatról másnap már nyilatkozniuk kellett
a főigazgatóknak, a dolgozóknak és a szakszervezetnek ezt a
szövegváltozatot közvetlenül nem küldték meg.
„A kutatóhálózat tekintetében nemcsak az irányító testület, nemcsak a
kutatóintézetek vezetői, hanem az utóbbiakon keresztül valamennyi
munkatárs is bevonásra került a véleményezésre. A törvénytervezet
mellett a kutatóhálózat irányító testületén túl egyöntetűen kiállt a
kutatóhálózat 19 intézményvezetője, tehát 19 intézmény vezetője, akik
aláírásukkal a november 14-én kelt közös nyilatkozatukban adták
támogatásukat a vonatkozó törvénytervezetre, amelyben azok a
módosítási javaslatok, melyet kértek, az önök előtt fekvő
törvénytervezet tartalmazza. Egyeztetés, széleskörű egyeztetés
történt, miközben több az előkészítés és a törvénytervezet benyújtását
megelőzően is.”
A javaslat továbbküldésére, a kommentálás módjára nem volt egységes
utasítás, így a hálózatban nem mindenhol jutott el a dolgozókhoz.
Volt olyan kutatóközpont, ahol a törvénytervezet megvitatását úgy
tűzték ki, hogy a vita eredményeit már nem lehetett becsatornázni a
központ felé. Máshol szavazásra is bocsátották a javaslatot, amit nagy
többséggel elvetettek, de ezt az eredményt mégsem továbbították a
központnak. A főigazgatók javaslatainak is csak egy részét fogadták
el. Ahogy azt többször kiemeltük: a főigazgatók testülete semmilyen
döntési jogkörrel nem rendelkezik sem a hatályos szabályozás, sem a
javaslat szerint.
„Az új működési környezet, visszatérve a törvénytervezet legfőbb
elemeire, egy új, sajátos magánjogi jogalanyt hoz létre, ami azt
jelenti, hogy a kutatóhálózat, mint egyetlen önálló jogi entitás
folytatja a tevékenységét úgy, hogy mindeközben a kutatóközpontok és
kutatóintézetek is megtartják cselekvőképességüket, pályázhatnak,
döntenek a személyügyi és gazdálkodásukat érintő kérdésekben. A
HUN-REN törvény tartalmaz minden olyan kérdést, amely az egyedi
szervezet működéséhez szükséges.”
A törvényjavaslat pusztán a szervezeti egység jogi személlyé
nyilvánításának a LEHETŐSÉGÉT tartalmazza, az, hogy milyen szervezeti
egység lesz ténylegesen jogi személy, és milyen jogkörökkel
rendelkezik majd, a törvénytervezetből nem derül ki, az nem telepít
személyügyi és gazdasági jogköröket a szervezeti egységekhez.
„Itt most megint megállok egy pillanatra, mert háttérként pedig a
polgári törvénykönyv jogi személyre vonatkozó szabályai
alkalmazandóak, tehát nem alapítvány, nem kekva, azaz ez az igaztalan
állítás nem jött be.”
Az első változatban még szerepel az alapítványokra való hivatkozás.
(https://adf2019.com/wp-content/uploads/2024/11/20241107_hun-ren_torvenytervezet_velemenyezesrechk.pdf)
Ezt törölték ugyan, de KEKVA törvénnyel átfedő szövegeket nem
módosították érdemben.
„A jelenlegi irányítási modell lényegét emeltük át a
törvénytervezetbe. Ugyanakkor a javaslatban foglalt új irányítási
struktúra alapján a kutatóhálózat ügyvezető szerve továbbra is az
irányító testület, amely 7 fős létszámmal kerül felállításra.
Összetételét tekintve tagjainak több mint felét a tudomány művelői
közül szükséges kiválasztani annak érdekében, hogy a kutatási
intézmények álláspontja is megjelenjen a döntéshozó szerv döntéseiben,
az irányító testület munkájában, ahogy a kutatóintézetek vezetői ezt
kérték, tanácskozási joggal részt vehet a kutatási intézményvezetők
által delegált legfeljebb három személy.”
Nem világos, hogy „a tudomány művelői” helyett miért nem lehetett
előírni valamilyen fokozatot: PhD, akadémia doktori stb. Amíg az MTA
részt vett a kinevezés folyamatában, ez jelentett némi garanciát arra,
hogy valóban jelentős tudományos munkássággal rendelkező kutatók
kerülnek a testületbe. Az, hogy az Irányító Testületben jelen vannak
„a tudomány művelői”, önmagában nem garantálja, hogy a kutatási
intézmények álláspontja is megjelenjen a döntéshozó szerv
határozataiban. A kormányzati háttérintézmények jelentős számú
alkalmazottja is a tudomány művelőjének mínősül, miközben nem
elsősorban a tudomány vagy egy tudományos műhely érdekeit, hanem a
kormány politikáját képviselik.
„Az elnök, a tudományterületi elnök, valamint a kutatási
intézményvezető kizárólag a tudomány művelői közül kerülhet
kiválasztásra. Azaz az új modell biztosítja az alaptörvényben
meghatározott tudományos kutatási szabadságot, amelyre figyelemmel a
szabályozásban rögzítésre került, hogy 1. Az irányító testület a
legfőbb döntéshozó szerv. 2. Az irányító testület tagjai többségének a
tudomány művelői közül kell kiválasztásra kerülniük. 3. A kulcs
hatáskörök az irányító testületnél jelennek meg. Ezek közül a
legfontosabb döntések a kutatóhálózat stratégiájának meghatározása, a
kutatóintézetek létrehozásáról, átszervezéséről, megszüntetéséről,
valamint a kutatóintézetek költségvetéséről való döntés meghozatala,
az irányító testület tudomány művelői közül kinevezett tagjainak
többségének támogató szavazata szükséges az Alkotmánybíróság által
meghatározott követelményeknek megfelelően. 4. A tudományos
kérdésekben a tudomány művelői döntenek. Ezek a szabályok tehát, Önök
is beláthatják, maradéktalanul biztosítják a tudományos kutatás
szabadsága alkotmányos elvének érvényesülését.”
Az Alkotmánybíróság az elcsatolt hálózatra vonatkozó törvény első
változatát vizsgálta, azóta a helyzet tovább romlott, de a javasolt
struktúra nemcsak a 2019 előtti működéstől, hanem a jelenleg hatályos
törvénytől is messze kerül. Az, hogy átfedés van az Irányító Testület
jelenlegi jogkörei és a javaslat szerinti jogkörei között, nem jelenti
azt, hogy az új testület KEKVA-kuratóriumokra hasonlító kiválasztási
elvei vagy a „tudományművelők” arányának lecsökkentése kiállná akár az
Alkotmánybíróság, akár az Európai Unió próbáját.
„Ami a finanszírozást illeti, ott pedig teljesítményösztönző, hosszú
távú finanszírozás kerül kialakításra. Az új modellel bevezetésre
kerülő teljesítményalapú finanszírozás keretében a kutatóhálózat, mint
közfeladat ellátó finanszírozásának alapvető elveit és biztosítékait,
együttműködési rendjét az állam és a kutatóhálózat 25 éves
keretmegállapodásban, 6 éves finanszírozási megállapodásban és
szerződésben rögzíti. Azt is rögzíti, hogy az állammal kiemelten
fontos kutatási témákban és teljesítményelvárásokban, miben állapodik
meg a kutatóhálózat a magyar állammal, ebben pedig rögzítésre kerül
szintén a kutatóintézetek vezetőinek kérésére. A szabad témaválasztás
alapján végzendő felfedező kutatások meghatározása, lehetőségének
rögzítése is. A tématerületi prioritások alapján meghatározott
kutatási témák mellett, amely a nemzetközi példáknak egyértelműen
megfelel.”
Ezek a szerződések a KEKVÁK esetében sem nyilvánosak. A finanszírozás,
bár közpénzből történik, átláthatatlan. Semmi sem garantálja, hogy
ezzel az állam nem fog visszaélni, letiltva bizonyos kutatási témákat,
vagy minimálisra csökkentve azok finanszírozását.
A nemzetközi példákban ha az állam valamit „megrendel”, arra plusz
forrást ad, arra lehet pályázni (mint pl. a misszióorientált kutatások
esetében).
„A javaslattal, ahogy említettem, ingyenesen a HUN-REN tulajdonába
kerül a jelenleg az állam tulajdonában lévő ingatlanvagyon is.
Harmadikként megjelölt bázis az ingatlan-infrastruktúra-környezet
kérdése, amelyet szintén rendeznünk kell. Éppen ezért a
törvényjavaslat rendezi a kutatóintézeti ingatlanvagyon
tulajdonjogának kérdéseit is, összhangban a vonatkozó
alkotmánybírósági határozattal, hogy amennyiben a kormány és a Magyar
Tudományos Akadémia megállapodik az MTA tulajdonában álló, jelenleg a
kutatóintézetek által ingyenesen használt ingatlanok állam által
átadás-átvétel útján történő megvásárlásáról, abban az esetben az
ingyenes használatot rögzítő törvényi szabályozás hatályon kívül
helyezésre kerül.”
Az ingyenes használatot előíró törvény alkotmányellenes volt, és ezt
a kormány most hatalmas sietséggel próbálja megoldani, miközben az AB
felszólításai ellenére évekig nem foglalkozott a problémával. Az
eljárás módja és gyorsasága kényszerhelyzetbe hozza az Akadémiát:
december 11-ére rendkívüli közgyűlést kellett összehívni. Az a tény,
hogy addigra a HUN-REN törvény végleges szövege minden tekintetben
készen lesz, és már csak a parlamenti végszavazásra vár, valamint hogy
az átalakítás megvalósítása szinte kizárólag az MTA közgyűlésének
döntésén fog múlni, nyilvánvalóan erős nyomásgyakorlás az MTA
Közgyűlésére.. A kényszerből elfogadott feltételeket nehéz volna nem
kormányzati zsarolásként értelmezni, ami emlékeztet a kutatóhálózat
2019-es elcsatolásának körülményeire. (Erről Lovász László, az MTA
akkori elnöke is nyilatkozott: https://nepszava.hu/3026013_lovasz-laszlo-nem-cafolom-hogy-zsarolnak-minket)
Az ingatlanvagyon megvásárlásáról szóló megállapodás éppen ezért nem
tekinthető egyenlő felek kölcsönös alkujának.
Ez minden elemében méltatlan a jövőre kétszáz éves Magyar Tudományos
Akadémiához, a magyar nemzeti kultúra és tudományosság kiemelt
intézményéhez.
Az Akadémiai Dolgozók Fóruma továbbra is kiáll a tudományos kutatás
szabadságának megőrzése és a kutatóhálózat intézményeinek autonóm,
független működése mellett.
Illusztráció John Martin (1789–1854): Belsazár lakomája, 1821 körül, Yale Center for British Art
Akadémiai Dolgozók Fóruma 