“Reparáció! Gyönyörű dolog. Az ember családi otthonába betör egy rabló, ellopja az ezüstkanalakat, nosza, szaladjunk utána: megálljon, tolvaj úr, tessék visszatérni, és elvinni a villákat és a késeket is, mivel hogy az egy garnitúra.” (Mikszáth Kálmán, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja: A Noszty fiú esete Tóth Marival)
A Magyar Tudományos Akadémia ingatlanvagyonának eladását az Akadémia Dolgozók Fóruma jogszerűtlennek tartja [https://adf2019.com/…/02/28/sajtokozlemeny-2025-februar-28]. Ennek azonban semmi köze ahhoz a tudományfinanszírozási kérdéshez, hogy a kulturális kormányzat biztosítja-e az MTA-tól elszakított kutatóhálózatnak szánt, kormányhatározatban előírt többletforrásokat. A kutatóhálózat méltatlan anyagi körülményeinek javítása semmilyen kapcsolatban nem áll azzal, hogy a magyar állam megvásárolja-e az MTA-tól a kutatóhelyek épületeit és a kutatáshoz használt berendezéseket. Ilyen feltételt sem a HUN-REN törvény, sem az ahhoz kapcsolódó kormányhatározat nem tartalmaz.
Amennyiben a magyar állam nyolcvanmilliárd forintért megvásárolná az akadémiai ingatlanokat, az kiadásként jelentkezne az állami költségvetésben, nem bevételként. Ez tehát nem lehet feltétele a 2025-ös kutatóhálózati béremelésre ígért, 18 milliárd forint mértékű azonnali kiadásnak. Azt pedig kategorikusan visszautasítjuk, hogy a finanszírozás elmaradása bármilyen összefüggésben volna az MTA 198. közgyűlésén történt jogsértések miatt jelenleg folyó perrel. Amennyiben a kormányzat nem hajlandó odaadni a jogos összegeket a kutatóhálózat dolgozóinak, azt az Akadémia ellen indított perrel ne akarja összemosni.
Mint ismeretes, a 2024. december 30-án elfogadott 1447/2024. (XII. 30.) Korm. határozat [https://njt.hu/jogszabaly/2024-1447-30-22] a 2025. évre a kutatóhálózat számára 18 milliárd forint többletforrás biztosítását rendelte el, amely összegre a HUN-REN és a kutatóhelyek vezetői nyilatkozataikban mint a 2025-re ígért béremelés forrására hivatkoztak. A kormányhatározat a finanszírozás további növelését is tartalmazza, a kutatóhálózat költségvetésére 2026-ban 84,5 milliárd forint, 2027-től pedig évi 97 milliárd forint biztosítását írja elő.
Elvárjuk, hogy a magyar kormány legalább a saját határozatában vállalt kötelezettségeit tekintse magára nézve betartandónak. Ezek nem teljesítése alól ne keressen jogellenes kibúvót, és különösen ne az Akadémia elleni perben részt vevő tudósokra akarja hárítani az elmaradó béremelések felelősségét. (Erre példa a miniszterrel 2025. március 1-én megjelent interjú: https://www.atv.hu/belfold/20250301/hanko-balazs-beavatkozunk-az-akademiai-perbe-a-hetfoi-napon)
A Magyar Tudományos Akadémia rendkívüli közgyűlése 2024. december 11-én szűk többséggel támogatta, hogy az MTA nyolcvanmilliárd forint értékben elidegenítse vagyonának nagy részét. A határozatot Radnóti Sándor akadémikus, Vörös Imre akadémikus és az Akadémiai Dolgozók Fóruma jogszabálysértésre hivatkozva a bíróságon megtámadta. (Részletesebben: sajtoanyag_adf_2025_02_28.pdf)
Az ADF évek óta küzd az akadémiai szabadságért, az MTA-tól elszakított kutatóhálózatban végzett kutatómunka anyagi és szellemi megbecsüléséért. Tevékenységünkkel ahhoz szeretnénk hozzájárulni, hogy a magyar tudományért dolgozók, a kutatók és kutatóhelyeik autonómak és sikeresek legyenek.
A kutatóhálózat most nagyobb veszélyben van, mint valaha. Az intézeteket fenntartó szervezetet 2019 óta folyamatosan átalakítják, nincs sem személyi stabilitás, sem szervezeti, sem intézményi kiszámíthatóság. Növekvő aggodalommal figyeljük, hogy a jelenlegi fenntartó, a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat központjában a tudománypolitikát üzleti modell váltotta fel, amellyel vállalati struktúrát és különböző üzletpolitikai stratégiákat kényszerítenek a kutatóhálózatra.
Mindeközben a magyar államnak minden eszköze és lehetősége megvan arra, hogy autonóm, sikeres és jól működő kutatóhálózatot tartson fenn, újabb átalakítások és az MTA közvagyonának privatizálása nélkül. Az erre szánt nyolcvanhárom milliárd forintot akár a munkakörülmények javítására és béremelésre is fordíthatná. Ehelyett éhbérért foglalkoztatja a kutatóhálózati dolgozókat, valamint évtizedek óta alulfinanszírozottságban tartja a kutatási infrastrukturát. A kutatók átlagos alapbére meg sem közelíti a diplomás átlagbért, az egyes kutatóhálózati intézetekben bevezetett, évente ingadozó teljesítménybérekre nem lehet stabilan számítani. A jelenlegi átalakítási folyamatról eddig ismerhető munkaanyagok pedig egyáltalán nem utalnak arra, hogy a HUN-REN vezetői a közeljövőben a legalapvetőbb működési problémára, az alacsony kutatóhálózati alapbérekre megoldást kívánnának nyújtani.
Az Akadémiai Dolgozók Fórumának meggyőződése, hogy bármilyen alacsonyan tartja is a kormány a kutatóhálózat dolgozóinak bérét, bármilyen kiszolgáltatott helyzetbe szorítja is a magyar tudomány képviselőit: nem engedhetünk a zsarolásnak és a megvesztegetésnek. Nem csak a műszereink, az irodáink és épületeink, nem csak az általunk használt vagyon van veszélyben: az utánunk következő tudósgenerációk által használt javak biztonsága a tét. Nem engedhetjük, hogy egy szabálytalan, erőszakkal kikényszerített, elsietett folyamat végén a kutatóhálózati vagyon egy gyakorlatilag átláthatatlanul működő szervezethez kerüljön, amely azzal szinte kontrollálhatatlanul rendelkezhet. Nem hagyhatjuk elveszni a magyar tudomány aranytartalékát.
Az Akadémiai Dolgozók Fóruma követeli:
– a zsarolás és megfélemlítés megszüntetését
– az alufinanszírozottság azonnali felszámolását és elegendő pénzügyi forrást a kutatóhálózati dolgozók alapbérének emelésére
– a kutatóhálózat bizonytalanságban tartásának és folyamatos átalakításának abbahagyását
– garanciák biztosítását a tudományos intézmények, a magyar tudományos kutatás autonómiájára
– az alapkutatásra létrehozott intézethálózat üzleti alapú átszervezésének leállítását
– a kutatóhálózat átalakításáról hozott végrehajthatatlan törvény visszavonását
Kitartunk véleményünk mellett: ha a kormány nem veszi el erőszakkal a Magyar Tudományos Akadémia kutatóhálózatát, akkor a jelenlegi helyzet nem jött volna létre.
Fotó: az Agrártudományi Kutatóközpont épülete Martonvásáron; készítette: Vécsy Attila.
Akadémiai Dolgozók Fóruma 