Az ELTE 2025. július 7-én tartandó rendkívüli szenátusi ülésére benyújtott előterjesztések törvénybe ütköznek. Orbán Viktor 2025. június 24-én kiadott kormányhatározatai ugyancsak súlyosan jogellenesek. Hankó Balázs miniszter nem hozhatja létre a kutatóhálózatot a négy bölcsészet- és társadalomtudományi kutatóközpont húsz intézete nélkül. Darázs Lénárd, az ELTE még hivatalban nem lévő rektora felajánlása és Gulyás Balázsnak, a HUN-REN elnökének, valamint a HUN-REN Irányító Testületének döntése szintén törvénybe ütközik. Magyarországon mindenkinek be kell tartania a törvényeket, nem kivétel ez alól az ELTE rektora, a HUN-REN vezetője, a miniszter, de még a miniszterelnök sem.
A példátlan eljárás azt mutatja, hogy a miniszterelnök a kétharmados parlamenti többség és a veszélyhelyzeten alapuló felhatalmazási törvények segítségével is képtelen kormányozni.
Mindez azonban nem menti fel a felelősség alól az ELTE vezetőit, akik segédkezet nyújtanak ebben a nyilvánvalóan jogellenes folyamatban.
Az ELTE 2025. július 7-én délután tartandó szenátusi ülésére Darázs Lénárd mint általános rektorhelyettes, Scheuer Gyula mint a kormány érdekeit képviselő kancellár, valamint Rikker Emília igazgatási vezető olyan előterjesztéseket nyújtott be, amelyek szerint ELTE Humántudományi Kutatóközpont, ELTE Nyelvtudományi Kutatóközpont, ELTE Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont és ELTE Társadalomtudományi Kutatóközpont néven négy szervezeti egység jönne létre a rektor közvetlen irányítása alatt. A kutatóközpontok gazdasági vezetőit pedig a kancellár alá rendelnék. Az ELTE létszáma egynegyedével nőne, a mintegy 1200 új dolgozó azonban az egyetem másodrangú polgárává válna, arányos szenátusi képviselet és közalkalmazotti jogviszony nélkül.
A miniszterelnök 2025. június 24-én kiadott két (1222. és 1223. sz.) kormányhatározatában szenátusi döntés hiányában is „tudomásul vette” és kész tényként állította be, hogy az ELTE elfogadta az átalakítást, és a négy kutatóközpont átkerül az egyetemhez. Felhívta ugyanakkor a tudománypolitika koordinációjáért felelős minisztert, hogy intézkedjen a HUN-REN 2024. évi XCI. törvény szerinti megalapításáról.
Az ELTE vezetőinek előterjesztése és a két kormányhatározat törvénybe ütközik.
Az Országgyűlés által elfogadott, a köztársasági elnök által aláírt és a Magyar Közlönyben kihirdetett, A HUN-REN Magyar Kutatási Hálózatról szóló 2024. évi XCI. törvény szerint:
„1. § (1) A HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat (a továbbiakban: HUN-REN) küldetése, hogy az általa végzett tudományos kutatásokkal és innovációs tevékenységekkel hozzájáruljon a) új tudományos és innovációs eredmények létrehozásához, b) a nemzeti kultúra őrzéséhez és ápolásához, valamint c) az egyetemes tudomány és kultúra gazdagításához, ezáltal a magyar gazdaság és az egész magyar nemzet előtt álló társadalmi, gazdasági és környezeti kihívások megoldásához.”
„2. § (4) A HUN-REN a) más jogi személlyé nem alakulhat át, b) más jogi személlyel nem olvadhat össze, c) más jogi személybe nem olvadhat be, valamint d) nem válhat külön.”
Amit az ELTE vezetőinek előterjesztése és a két kormányhatározat céloz, az egyértelműen a kutatóhálózat két nagy területe, a természet- és humántudományok különválasztása. Az így létrejövő csonka kutatóhálózat képtelen lenne azon céljainak ellátására, amelyekre a törvény szerint közfeladatait szervezi. Alkalmatlanná válna a nemzeti kultúra őrzésére és ápolására, a társadalmi és gazdasági kihívások megoldására. A két kormányhatározat tehát éppen azt a törvényt lehetetleníti el, amelynek végrehajtására a miniszterelnök a kormányhatározatban utasítást ad. A normatív tartalmú kormányhatározat nemcsak a jogbiztonság Alaptörvénybe foglalt követelményébe ütközik, hanem a felsőoktatás és a tudomány alkotmányos értékeit is súlyosan sérti.
A magyar jogállamiságnak az elmúlt 15 évben jelentkező jelentős problémáival összevetve is egészen abszurd az a megoldás, hogy a kormányfő részben kormányhatározatok útján, részben egyetemi vezetőknek adott informális utasítással, az egyetemi autonómia intézményeivel visszaélve, az egyetem legfőbb döntéshozó szervére nyomást gyakorolva írjon felül hatályos törvényeket. Az Akadémiai Dolgozók Fóruma ugyan mindig is ellenezte az új HUN-REN törvényt, amely, bár kikerült belőle az alapítvány szó, a kutatóhálózatot lényegében az alapítványi egyetemek mintájára alakítja át és privatizálja. Azt azonban az egész magyar államszervezet működése szempontjából döbbenetesnek találjuk, hogy a miniszterelnök szerint még ezeket a törvényeket sem kell betartani. Mi ez, ha nem a rendszer teljes széthullásának jele?
Az előterjesztés részleteivel kapcsolatban újra kiemeljük, hogy a kutatóközpontok közel 1200 dolgozóját nem lehet az egyetem másodrendű polgáraiként kezelni, arányos képviselet és azonos foglalkoztatásbeli feltételek nélkül. Ha az erőszakos és jogellenes beolvasztás megvalósulna, az Akadémiai Dolgozók Fóruma mindent megtesz azért, hogy a kutatóközpontok munkatársai arányos képviseletet kapjanak a szenátusban, mind szervezeti, mind munkavállalói szinten. Ha az ELTE létszáma a negyedével nő, akkor ennek a növekedésnek szenátusi képviseletben is meg kell jelennie. Az egyetemi autonómia évszázados jogintézménye ugyanis nem arra szolgál, hogy az egyetem vezetői maguk alá gyűrjék a beolvasztás ellen tiltakozó kutatókat és dolgozókat. Követelni fogjuk továbbá a belső autonómia szerveinek kialakítását a kari tanácsok mintájára.
Az előterjesztések további értelmetlen elemeket is tartalmaznak, így például teljes szerepzavarról árulkodik a doktori eljárások külső tagjaira vonatkozó rész:
„15. Legkésőbb 2025. augusztus 1-ig módosításra kerül a doktori kormányrendelet, amely a felsőoktatási intézmény döntése alapján lehetővé teszi azt, hogy a felsőoktatási intézmény önálló jogi személyiségű szervezeti egységében foglalkoztatott személyek a doktori rendelet vonatkozásában külső személynek minősüljenek, és azáltal a doktori tanácsok és a bizottságok munkájában külső személyként részt vehessenek. A doktori kormányrendelet alapján az önálló szervezeti egységekben foglalkoztatott személyek így a felsőoktatási intézményben zajló eljárásokban olyan külső személynek minősülhetnek, akik nem állnak foglalkoztatásra irányuló jogviszonyban a felsőoktatási intézménnyel.”
Nem világos, hogy egy szenátusi előterjesztés miért rendelkezhet egy kormányrendelet tartalmáról, vagy hogyan írhatja felül a tényeket, azt állítva, hogy a felsőoktatási intézménnyel foglalkoztatási jogviszonyban állók nem állnak foglalkoztatási jogviszonyban a felsőoktatási intézménnyel. Ez a fikció nemcsak önellentmondás, hanem az előterjesztés azon pontjával is ellentétes, amely szerint a kutatóközpontokat minden autonómia nélkül sorolják a rektor alá.
Szintén értelmetlen az előterjesztésnek az a része, amely szerint 2025. július 6-ig „véglegesített tartalmú szerződés születik” az ELTE és a HUN-REN között: július 7-én tartandó ülésén tehát a szenátus ennek tartalmát már nem tudja meghatározni, és ha ezt a döntő fontosságú szerződést ki is küldenék a szenátus tagjainak vasárnap, a véleményezésre még egy nap sem áll rendelkezésre. Mindez szintén azt mutatja, hogy a politikai akarat csak öntudat nélküli bábnak akarja használni az ELTE rektorát, kancellárját és szenátusát.
Téves az az elképzelés, hogy az ELTE a kutatóközpontok ingó és ingatlan javainak használatát ingyen megszerezhetné. Nem áll be jogutódlás a használati jogok tekintetében, azok ugyanis nem szerződésen, hanem törvényen alapulnak. A tudományos kutatásról, fejlesztésről és innovációról szóló 2014. évi LXXVI. törvény az ott körülírt Magyar Kutatási Hálózat (HUN-REN) és önálló költségvetési szerv intézményei részére biztosít ingyenes használati jogot, nem az ELTE számára. Ez a megoldás a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonosi jogainak súlyos korlátozása, a jogviszonyban beálló esetleges változás pedig alkalmazhatatlanná teszi a 30/2022. (XII. 6.) AB határozatot, és újra megnyitja a lehetőséget, hogy a Magyar Tudományos Akadémia hazai és nemzetközi fórumok előtt fellépjen a jogsértés ellen, és egyidejűleg kártalanítást követeljen. Itt jegyezzük meg azt is, hogy erősen kérdéses, hogy a 30/2022. (XII. 6.) AB határozat alkalmazható lesz-e a kutatóhálózat fennmaradó részére, ha azt magánjogi jogalannyá alakítják. A jó gazda gondosságával eljáró Magyar Tudományos Akadémia tehát ellenértéket követelhet az ELTE-től, tovább terhelve az egyetem így is katasztrofális költségvetését.
Mindamellett, hogy az előterjesztésekből nem derül ki, pontosan hogyan valósítanák meg a vezetők a költségvetésre vonatkozó egyetemi szabályok betartásával a kutatóközpontok átvételét, arra is fel kell hívnunk a figyelmet, hogy a források sem állnak rendelkezésre. A miniszterelnök többször megígérte például a 18 milliárd forint rendelkezésre bocsátását: a költségvetési törvényben, az egyik parlamenti beszédében, valamint a most részben hatályon kívül helyezett 2024. december 30-i kormányhatározatban is. A pénz azóta sem érkezett meg. Az új kormányhatározatok szintén ígérik a források rendelkezésre bocsátását, de arról szólnak a hírek, hogy a 18 milliárdot hiába kellene „azonnal”, még az új HUN-REN megalapítása előtt a kutatóhálózat rendelkezésére bocsátani, abból a leválasztásra ítélt négy kutatóközpont (a kormányhatározatba ütköző módon) nem fog részesülni. A HUN-REN vezetése jelentős összegeket költött el a tervezett, de meg nem valósult korábbi transzformáció előkészítésére, és az új átalakítás kivitelezésére szintén nem látszik a forrás, arra csak ígéretek vannak. Kérdés, hogy nem fogja-e ez is az ELTE költségvetését terhelni.
A folyamat további jogellenes elemeire, így a HUN-REN Irányító Testületének megkérdőjelezhető körülmények között tartott ülésére, több tag lemondására már korábban felhívtuk a figyelmet, mint ahogy arra is, hogy a kilátásba helyezett átalakítás a kutatóközpontok dolgozóinak és vezetőinek akaratával is ellentétes. Tisztázatlan továbbá az is, hogy a folyamatot ki és milyen jogon kezdeményezte, mi a szerepe és álláspontja a jelenleg hivatalban lévő rektornak, Borhy Lászlónak, és hogyan járhat el általános rektorhelyettesként Darázs Lénárd egy ilyen horderejű ügyben. Az egyetem életét gyökeresen befolyásoló kérdést nem lehet ilyen rövid idő alatt eldönteni. Az is kétséges, hogy egyáltalán rendelkezésre állnak-e olyan dokumentumok, amelyek alapján a szenátus informált, megalapozott döntést tud hozni.
Nem világos tehát, hogy honnan származik az átalakítást elindító akarat. Felhívjuk ugyanakkor a vezetők figyelmét arra, hogy a nemzetközi gyakorlat ennél súlyosabb nyomásgyakorlást sem ismer el olyan kényszernek vagy fenyegetésnek, amely felmentené a formálisan saját hatáskörükben eljáró döntéshozókat a felelősség alól. Ezért, ha az átalakítást sikerülne ugyan rákényszeríteni az érintett intézményekre, de a politikai szerencse forgandósága folytán 2026-ban felállnak olyan hatóságok, amelyektől a fenti kérdések pártatlan és teljes körű kivizsgálása elvárható, az Akadémiai Dolgozók Fóruma kezdeményezni fogja a vizsgálatok lefolytatását és a személyes felelősség megállapítását.
Mindezekre tekintettel kérjük a szenátus tagjait, hogy az egyetem vezető testületének az egyetemi autonómia megőrzéséért elkötelezett tagjaiként ne adják a nevüket ehhez a súlyosan jogellenes lépéshez, és ne szavazzák meg a rektorhelyettes, a kancellár és az igazgatási vezető által benyújtott javaslatokat.
———————
Az ADF felhívása az ELTE szenátusához
Kép: Edvard Isto: Támadás (Hyökkäys), 1899.
Akadémiai Dolgozók Fóruma 