Vitában a miniszterrel

Palkovics miniszter az elmúlt hét folyamán egy interjúban elmondta, hogy minél gyorsabban szeretné “megoldani” a Magyar Tudományos Akadémia ügyét. Az Akadémiai Dolgozók Fórumának álláspontja továbbra is az, hogy a nemzeti megmaradás szimbólumának is tekinthető közel kétszáz éves intézmény sorsa nem dönthető pár nap alatt. Meglehet, hogy a miniszter kapott valamilyen határidőt, de ez legfeljebb saját politikai karrierjének szempontjából tekinthető mérföldkőnek, az Akadémia történelme felől nézve nem.A miniszter azt is elmondta, hogy a tudóstársadalommal közösen szeretne gondolkodni az Akadémiáról, de minden jel szerint eltérően értelmezi a közös gondolkodás fogalmát, mint amit a kifejezés egyébként jelent. Határozott véleményünk az, hogy ötletszerű, zárt ajtók mögött néhány nap alatt összecsapott javaslatok alapján nem dönthető el egyik legfontosabb nemzeti intézményünk sorsa. Az akadémiai vagyon alapítványokba való kiszervezése pedig még a miniszter által felvetett kérdésekre sem jelent választ, az interjúból sem derült ki ugyanis, hogyan növelné ez a befektetéseket a kutatás területén. Az ADF ezért azt követeli, hogy a minisztérium ismertesse meg a tudóstársadalommal terveit, hogy azokról konstruktív, megfontolt és főként nyilvános vitát lehessen nyitni.Bár nem könnyű feladat az egymásnak is ellentmondó és naponta változó miniszteri nyilatkozatokra érdemi reakciót adni, a következőkben mégis erre teszünk kísérletet:

1. Palkovics miniszter szerint a kormányhatározatnak nem célja, hogy bármilyen bizonytalanságot fenntartson a kutatókban, hanem az, hogy egy jobban működő rendszert teremtsen.

Ezzel szemben fél év alatt már számos félkész ötletről érkeztek hozzánk hírek, de a mai napig nincs világos és nyilvános koncepció a minisztérium részéről. Ami a pályázati felhívás sarokszámaiból kiderül, az az, hogy ha egyben maradna is az MTA kutatóintézet-hálózata, több szektorban megszorítás lenne, amely tömeges elbocsátásokhoz és értékteremtő kutatások leállásához vezetne.

Az igazság ezzel szemben az, hogy a miniszter megnyilatkozásai alapján a Palkovics-terv az innováció irányába vinné el az alapvetően alapkutatásokra optimalizált kutatóhálózatot, az eddig is alulfinanszírozott alapkutatásokra pedig még kevesebb pénz jutna.

3. A miniszter hozzátette, hogy kívánatos célja a kormánynak, hogy a kutatások jobban foglalkozzanak a mai társadalmakat érintő kérdésekkel, és hamarabb vezessenek eredményre.

Ez a cél csak alkalmazott vagy társadalomtudományos kutatásokkal szemben várható el. Azonban az utóbbiakkal foglalkozó központ a Palkovics-terv alapján mindenképpen kevesebb támogatásban részesülhetne, mint amennyi a fennmaradásához minimálisan elengedhetetlen. Ez még akkor is így volna, ha a más szereplők egyáltalán semmit sem nyernének a pályázaton. Ez pedig biztosan nem várható.

Fontos megjegyezni, hogy az olyan kutatásokat, amelyek a mai társadalmat érintő kérdésekkel foglalkoznak – így például az oktatási reformokkal – a miniszter teljesen félreértve direkt politizálásnak tekinti.

4. Palkovics László szerint a kormány szándékai egyértelműek a kutatásfinanszírozási rendszer átalakítási koncepciójának tavaly őszi közzététele óta, és a dokumentum pedig a sikeres német és brit példákból indul ki.

A minisztérium semmilyen koncepciót nem tett közzé és nem mutatott be nyilvánosan, ezt az Akadémia vezetése a mai napig nehezményezi. A Palkovics-terv alapjául szolgáló powerpoint-prezentáció reális helyzetleírásból indul ki, de abból nem levezethető konklúziót von le, és erre építi rá a szükségességük tekintetében egyáltalán nem alátámasztott átalakításokat. A nemzetközi modellek alaptulajdonságaik tekintetében térnek el a most bevezetendő magyar modelltől. Erről több tanulmány és cikk is nyilvánosan rendelkezésre áll.

5. A miniszter felidézte, hogy a Corvinus esetében is az egyetemmel közösen sikerült kialakítani a működési modellt, ahogy a Magyar Tudományos Akadémia vezetésével is zajlanak tárgyalások.

A Corvinus Egyetem az alapítványi modell ötletét az egyetem készen kapta, az MTA esetében pedig előzetes egyeztetés nélkül vetette fel a minisztérium ezt a megoldást. Úgy tűnik, hogy a végsőkig ragaszkodik a miniszter az intézethálózat leválasztásához, és az MTA Elnökségének február 12-i döntését követően is mindössze egy hetet adott az Akadémia vezetésének saját javaslatai kidolgozására. Tette mindezt úgy, hogy az MTA saját korábbi javaslatát, amelyet annak december 6-i rendkívüli közgyűlése is megerősített, korábban érdemi tárgyalások nélkül söpörte le az asztalról.

Az MTA esetében egyelőre tehát egyáltalán nem beszélhetünk közösen kialakított új modellről. A zsarolás sokak által hangoztatott tényét még Lovász elnök úr sem kívánta cáfolni.

6. Az elvek világosak, ezek mentén lehet tárgyalni, aminek az eredménye lehet alapítványi modell, hasonlóan a Corvinus egyetemhez, de akár más is. Azonban a miniszter szerint látni kell, hogy nem csak közalkalmazotti státusban lehet kutatni, ahogy azt a piaci, vállalati kutatóközpontok bizonyítják.

Az átalakításnak a miniszter által hivatkozott elvei sem korábban, sem most nem világosak. A piaci alapú foglalkoztatás csak az alkalmazott kutatások esetében lehetséges, de ott sem korlátlanul, a legtöbb alapkutatást végző intézet piaci alapon nem eltartható, és ez a világon mindenütt így van. Ezt legutóbb a Lovász László elnök úrnak levelet író nyugati magyar professzorok egyértelműen bizonyították.

7. Palkovics azt állította, hogy az új rendszert a kutatókkal közösen szeretnék kialakítani.

A miniszter eddig semmi jelét nem mutatta annak, hogy nemhogy a kutatók, de még az Akadémia vezetésének javaslatait egyáltalán mérlegelni szándékozik. A zsarolás és a pénzügyi kényszerítés miniszteri alkalmazása, valamint a forráselvonással és minisztériumi témakiválasztással operáló új, „igénybejelentő” rendszer semmilyen önkéntes konszenzus kialakítását nem teszi lehetővé.

8. A miniszter emlékeztetett arra is, hogy az akadémiai kutatóintézetek az adófizetők pénzét költik el, jelen formájában azonban nincs ráhatása az embereknek arra hogyan bánnak ezekkel a pénzekkel.

“Tudományos igazság kérdésében az állam nem jogosult dönteni, tudományos kutatások értékelésére kizárólag a tudomány művelői jogosultak” – deklarálja Magyarország Alaptörvénye.

Az Akadémiának elsősorban a magyar társadalom felé van elszámolása. (Formálisan és közvetve a népszuverenitás letéteményeseként működő parlament felé is, de az eddig mindig elfogadta az MTA beszámolóját; kifogást soha nem emelt.) A közpénzből finanszírozott tudományos kutatások elsődleges feladata a társadalom javának szolgálata, amely azonban nem azonos a mindenkori hatalmi elit politikai igényeinek kiszolgálásával. Sőt a nemzetet árulná el az a kutató, aki pusztán arra törekedne, hogy tudásával és eredményeivel az objektív igazságot eltagadván a közhatalom pillanatnyi birtokosait jobb kedvre derítse. Jó volna, ha ezt minden adóforintokból finanszírozott kutatóintézet dolgozója szem előtt tartaná.

Kifejezetten kívánatos tehát, hogy a kutatásszervező szakmai közösség a társadalmi szükségleteket tartsa szem előtt, nem pedig részérdekek generálta elvárásokat, még kevésbé a politikai megrendeléseket. Alkalmazott kutatások estén természetesen lehet a kormányzat megrendelő, de csak az alapellátásban részesülő alapkutatáson túl.

9. A kormány a korábbiakhoz képest máshogy szeretné finanszírozni a kutatási tevékenységet, de “ettől nem félni kell, hanem meg kell látni benne a lehetőséget”. Palkovics szerint reagálni kell a változó világ kihívásaira, hiszen az európai kutatás most nem versenyképes Amerikával vagy Kínával szemben.

Ahogy kollégánk máshol megfogalmazta, a kutatók éppen a kormányzati lehetőségek megvalósításától félnek. Versenyképesség tekintetében fontos leszögezni, hogy Amerika és Kína teljesen más helyzetben vannak, mint mi, hiszen ott rengeteg kormányzati pénz áll rendelkezésre technológiák és szabadalmak felvásárlására, másrészt nagyon sok pénzt költenek alapkutatásra. Ugyanakkor az Egyesült Államokban a kormányzat nem szól bele a kutatói autonómia önszabályozó folyamataiba, csak külön megbízással rendel meg célirányos kutatásokat. A részleteiben nem ismert rendszerben nehéz bízni, ha hetente más koncepció kerül elő a kalapból.

10. Mint a miniszter elismerte, 2002 óta a kutatásra fordított közösségi források szintje nem változott, ebben elmondása szerint van tennivaló, ám ennek a hasznosulás áttekintésével kell együtt járnia. Elárulta, hogy gyors megegyezésben bízik.

A hasznosulás relatív fogalom. A miniszter elsősorban ipari hasznosulásra gondol, szabadalmakat emleget, amely az alapkutatásokban nehezen értelmezhető. Einstein gravitációs hullámait csak egy évszázad múltán sikerült közvetlenül érzékelni. Máshogyan hasznosul a magyar népzenekincs feltérképezése vagy a néptánckultúra rögzítése.

A mostanában sokat támadott társadalomtudományok pedig olyan, a társadalmat érintő alapvető kihívásokra keresik a választ, mint a gyermekszegénység problémája, a demográfiai kihívások kezelésének lehetőségei, az oktatási rendszert érő kihívások, vagy épp az önvezető autókat érintően a jogi felelősség kérdése. Ezekben az esetekben a kutatási eredményeket és a megfogalmazott javaslatokat a közhatalommal bírók feladata és felelőssége megfontolni, alkalmazni. Arra nekünk már kevés a ráhatásunk, ha az erre hivatott intézetek helyett a kormányzat például csillagászati áron dolgozó ügyvédi irodáktól rendel jogszabály-javaslatokat.

Egyvalamiben igaza van a miniszternek: a kutatásra fordított források tekintetében van tennivaló. A 100 ezer euró intézményi költségvetésre jutó publikációk száma Magyarországon majd kétszer akkora értéket mutat, mint a most példaként elénk állított Max Plack Intézetben.

Pár napja tudhattuk meg Gulyás Gergely kancelláriaminisztertől, hogy Palkovics miniszter még tárgyal az MTA vezetésével, és még nem tette le javaslatát az intézményhálózat átalakításáról. A miniszter kicsúszott a vonatkozó kormányhatározat által szabott január 31-ig tartó határidőből, amire Gulyás Gergely úgy válaszolt: szeretnének megegyezésre jutni, ezért a csúszás. Palkovics László nem kapott újabb szoros határidőt a megállapodásra.

Örvendetes, hogy a kancelláriaminiszter is bevallja, az ITM minisztere érdemi javaslatokat eddig nemcsak az MTA felé, hanem a kormánynak sem tudott felmutatni. Ez nem meglepő: mivel még a minisztériumi munkaanyag szerint is magasan teljesít az Akadémia kutatóhálózata, így az átalakítás erőltetésének valós indoka nincs. Ebből aztán világosan következik, hogy az elérendő célról sincsen javaslat, még kevésbé az oda vezető útról.

Félő, hogy a csúszás mögött nem is a párbeszéd elősegítésének szándéka áll. Rosszat sejtet, hogy „a Magyar Tudományos Akadémia intézethálózatával kapcsolatban a miniszter megerősítette: a kormány célja, hogy az összes K+F forrást egységesen költsék el.” A kormány tehát nem mondott le arról, hogy a kutatóintézet-hálózatot az Akadémiáról leszakítva politikai befolyása alá rendelje.

A bejegyzés szövege pdf-formátumban innen letölthető.