1. Az egyetemek magánalapítványokba kényszerítése ellentétes a felsőoktatás és a tudomány érdekeivel.
2. Az Európai Unió egyetemei közül állami fenntartású intézmények vezetik a rangsorokat.
3. Az alapítványosítás célja kizárólag az állami vagyon magánkézre játszása és a rendszer kiszolgálóinak pozícióhoz juttatása.
4. A tudományos közvéleménynek és a leendő döntéshozóknak el kell köteleződniük az egyetemek autonómiájának visszaállítása és az állami vagyon visszaszerzése mellett.
5. Azoknak, akik szerepet vállalnak a felsőoktatás, a tudomány és a kultúra intézményi kereteinek lerombolásában, nincs helyük a tudományos közösségben, és felelősségre kell vonni őket.
6. Szolidaritásunkról biztosítjuk az egyetemi polgárokat, akiknek a véleményét a döntéshozók nem kérték ki az átalakítás előtt. A döntés hordereje miatt csak a minden egyetemi hallgató és dolgozó bevonásával tartott közvetlen szavazás eredménye lehet legitim.
Az egyetemek alapítványba szervezése láthatóan nem vezet a felsőoktatás minőségének javulásához, az eddig alapítványba szervezett egyetemek esetében ilyen változás nem tapasztalható: nem ezt láttuk a Színház- és Filmművészeti Egyetem esetében sem.
A nemzetközi rangsorok szerint az Európai Unió legjobb egyetemei állami fenntartásúak. A kormány sosem tette nyilvánvalóvá, miért tart sikeresnek egy olyan modellt, amely a többi kontinentális jogrendszerben sem került az élre. Az Amerikai Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban a vezető egyetemek ugyan magánvagyon kezelésén alapulnak, de a Magyarországon kialakítani kívánt rendszernek ezekhez sincs köze. Az új modell mindenképpen bukásra van ítélve. A hazai felsőoktatás évtizedes alulfinanszírozását a jelenlegi keretek között lehetett volna orvosolni. Az államtól és az egyetemtől is elkülönült kuratóriumi irányítás csak arra alkalmas, hogy óriási vagyon veszítse el közpénz jellegét.
A korábbi példákból jól látható, hogy a manőverek célja az egyetemek állami ingatlanvagyonának magánkézbe való átjátszása. A másik nyilvánvaló cél, hogy a mindenkori választások eredményétől függetlenül a hatalom jelenlegi birtokosai ezekbe a kuratóriumokba menthessék át befolyásuk egy részét. Mindez jól látható abból, hogy az eddig átalakult egyetemeket irányító kuratóriumokban az egyetemek profiljában jártas szakemberek kisebbségben vannak vagy kifejezetten hiányoznak.
A hatalom a nyomásgyakorlás legkülönbözőbb eszközeivel próbálja megszerezni ezeknek az intézményeknek az irányítását, ha kell erőszakkal és fenyegetéssel, ha kell az „önkéntesség” látszatát keltve, ezért a folyamat rendkívül ártalmas és illegitim. A szakmai és politikai nyilvánosságnak egységesen el kell ítélnie ezeket a törekvéseket, és el kell köteleznie magát az egyetemek és kutatóintézetek állami fenntartásának és autonómiájának visszaállítása és az állami tulajdon visszavétele mellett.
A tudomány műveléséhez, a kultúrához és az oktatáshoz a szakmai kiválóság mellett erkölcsi kiválóság is szükséges. Függetlenül korábbi szakmai érdemeiktől mindazok, akik szerepet vállalnak a felsőoktatás, a tudomány és a kultúra intézményi kereteinek lerombolásában, a tudományos közösség létezésének alapvető feltételeit számolják fel, és felelősséggel tartoznak tevékenységük káros következményeiért.
A tervezett átalakításokról az egyetemek hallgatóinak és dolgozóinak közvetlenül kellene dönteniük, minden részletre kiterjedő tájékoztatást követően. A tájékoztatást pedig olyan alapos és nyílt elemzésnek kell követnie, amely kizárja, hogy pusztán hatalomtechnikai eszközökkel keresztülvitt, beláthatatlan következményekkel járó és elhamarkodott változtatásnak essen áldozatul a hazai felsőoktatás. Az akadémiai kutatóhálózat kidolgozatlan átalakításának rossz tapasztalatai után az Akadémiai Dolgozók Fóruma átérzi az egyetemi hallgatók és dolgozók helyzetét, szolidaritásáról és támogatásáról biztosítja őket.
Az Akadémiai Dolgozók Fóruma továbbra is mindent megtesz az átalakításokhoz kötődő visszaélések feltárásáért, az ezt biztosító megoldásokról hamarosan tájékoztatjuk a közvéleményt.
A legracionálisabb döntés természetesen az volna, ha a kormány haladéktalanul felhagyna romboló intézkedéseivel, és nem hozna létre olyan fenntarthatatlan rendszereket, amelyeket a későbbiekben meg kell majd szüntetni.
