Az Akadémiai Dolgozók Fóruma követeli: 1.) a módosított HUN-REN törvény tervezetének visszavonását, 2.) Tanács Zoltán miniszter azonnali menesztését, 3.) parlamenti vizsgálóbizottság felállítását az IFUA-Horváth tanácsadó cég által közpénzen végzett tevékenység feltárására, 4.) a kutatóhálózattól elszakított négy kutatóközpont elmaradt dolgozói béreinek folyósítását még ebben az évben.
Amennyiben az Országgyűlés a törvényjavaslatot elfogadja, kérni fogjuk a köztársasági elnököt, hogy a törvényt ne írja alá.
1.) A Tudományos és Technológiai Minisztérium által társadalmi vitára bocsátott törvénymódosítási javaslat Hankó Balázs HUN-REN törvényének tovább barkácsolt változata. Inkább tekinthető az elmúlt tizenhat év törvényalkotási mementójának, mint előremutató és méltó akadémiai szabályozásnak. A rendszerváltás után hosszas szakmai munka nyomán 1994-ben elfogadott Akadémiai törvénnyel szemben a most bemutatott javaslat a NER tudomány- és felsőoktatás-ellenes jogalkotásának újabb mérföldköve és mélypontja. A normaszöveg majdnem 50%-os átfedést mutat a korábbi, Hankó Balázs minisztersége alatt készült változattal, amely ellen nemcsak az ADF, hanem az akadémiai szféra szereplőinek széles köre mindig is tiltakozott. Erről a modellről a kutatóhálózat jelenlegi ideiglenes elnöke, Stipsicz András is elismerte, hogy valójában KEKVA. A közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelői alapítványok miatt esett el korábban számos egyetem az Erasmus és Horizon támogatásoktól. Ennek „orvoslására” állt elő Hankó Balázs azokkal az összeférhetetlenségi szabályokkal, amelyeket végül az Európai Unió nem fogadott el. Ezek a szabályok szó szerint kerültek át a HUN-REN törvény Fidesz alatt elkészített változatába, és ezeket a részeket (minimális változtatásokkal) az új javaslat is fenntartja.
Az uniós tiltás után az előző kormány egyre átláthatatlanabb struktúrákat hozott létre a kutatás és a felsőoktatás működtetésére, ilyen volt például a Krausz Ferenchez kötődő KEKVA, az Élvonal Alapítvány, illetve így került a MOL által tulajdonolt Zrt.-hez a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem. Ennek a folyamatnak volt eddigi vég- és mélypontja a Hankó Balázs kezdeményezésére létrejött, Gulyás Balázs elnök és Jakab Roland (DPK-s alapító tag) vezérigazgató által irányított HUN-REN. Elsőre nehezen magyarázható okokból Tanács Zoltán miniszter úgy döntött, hogy nem a rendszerváltás utáni Akadémiai törvény nemes hagyományához nyúl vissza, hanem felveszi a Hankó Balázs kezéből kihullott lobogót, és a NER alatt létrejött, teljesen irreálisan működő szervezetet barkácsolja tovább.
Hankó Balázs ambiciózus (valójában kényszer szülte) elképzelése, hogy az uniós tiltás megkerülésére egy teljesen új jogi személy típust hozzon létre, nem találkozott sem az akkori, sem a jelenlegi minisztérium képességeivel. A törvényből eleve hiányzott mintegy száz paragrafusnyi joganyag.
Nem a véletlen műve, hanem a rossz szervezet következménye, hogy az új kormány a hálózat vezetőitől fél éven át nem tudott megszabadulni. Ugyancsak a rossz szabályozás tette lehetővé, hogy a vezetők irreálisan magas juttatásokat kötöttek ki maguknak, és a költségvetés jelentős részét egy adminisztratív vízfej fenntartására fordíthatták.
A közpénzek átlátható elköltésének külső ellenőrzését a hatályos törvény nem oldja meg, és ezen a módosítás sem változtat.
A nem kevés pénzből végrehajtott korábbi átvilágítások eredménye máig nem nyilvános, a törvény szövegébe ezek a nem megismerhető eredmények aligha épülhettek be, és azok a következtetések, amelyeket a Stipsicz András ideiglenes elnök által kezdeményezett új átvilágítástól várhatnánk, szintén nehezen épülhetnének be, hiszen a törvényszöveget a minisztérium az eredmények bevárása nélkül bocsátja vitára.
A korábbi értékelésekről, beleértve a Tanács Zoltán egykori cége, az IFUA-Horváth által készített dokumentumokról éppen ezért nyilvános vita sohasem folyt. Az érdekképviseletek véleményét a közigazgatási egyeztetésre kiküldött dokumentum szerint külön nem kérték ki. A tavaszi dolgozói fórumon elfogadott követeléseket nem vették figyelembe.
A tervezett törvénymódosítás alapján a Magyar Tudományos Akadémia szerepe a kutatóhálózat működtetésében csak névleges lenne. A javaslat az MTA legfőbb döntéshozó szervét, a Közgyűlést csak egyszer említi, és annak semmilyen érdemi jogosítványt nem biztosít. Nem véletlen, hogy az MTA előző rendszerből itt maradt adminisztrációja mindent megtett annak érdekében, hogy a rendkívüli közgyűlés összehívását megakadályozza.
A feltűnően alacsony szakmai színvonalat képviselő tervezetbe készítője láthatólag nem sok intellektuális energiát fektetett, ezért az sem világos, miért tartott ennyi ideig az elkészítése. A minisztérium, amelynek más komoly jogalkotási feladata nem volt, minden kitűzött határidőt túllépett.
2.) Mivel az érdekképviseletekkel hivatalos, rendszeres és érdemi egyeztetés nem folyt, ebben az esetben is Tanács Zoltán Facebook-oldaláról voltunk kénytelenek tájékozódni. Onnan azonban csak annyi derül ki, hogy őt minden inkább érdekli, mint az a klasszikus közigazgatási tevékenység, amit egy minisztérium végez, és amelynek irányítására kinevezték. Követőit, akik száma saját közlése szerint az imént érte el a 85 ezret, lelkesen tájékoztatja a MÁS kormánytagok által hozott döntésekről, külföldi utazásairól, az ügynökaktákról, Seszták Miklósról, a Fidesz aktuális támogatottságáról és általában bármiről, aminek nincs köze az államigazgatási szakmai munkához. Ennek a minisztériumnak egy lényeges törvényalkotási feladata lett volna, a kutatóhálózat visszaintegrálása az Akadémiai törvénybe, de ezt az egy feladatot sem sikerült megfelelő színvonalon és a kitűzött határidőre megoldani. Ahogy posztjaiból következtetni lehet, Tanács Zoltán legfőbb vágya, hogy a korábban a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat által működtetett Budapesti Planetáriumot a Népligetben a kormány újra megnyissa. Az Akadémiai Dolgozók Fóruma nem ellenzi, hogy a miniszter úr további tevékenységét ezen intézmény élén, vagy valamilyen más pozícióban folytassa, például a Mesterséges Intelligencia Utazó Nagyköveteként, vagy bárhol, ahol a közigazgatástól és a tudományirányítástól kellő távolságban van. A tudománypolitika biztosan nem érezné meg Tanács Zoltán hiányát.
3.) Sajnos azonban bizonyos körülmények arra utalnak, hogy itt nem csak nemtörődömségről vagy alkalmatlanságról lehet szó. Az Akadémiai Dolgozók Fóruma a közadatokra vonatkozó igényléseivel már régóta próbálja megszerezni a miniszter volt cége által készített dokumentumokat, amelyek a gyanú szerint megalapozták a KEKVA-rendszer kialakítását és fenntartását az egyetemeken és a HUN-REN-nél. Az elmúlt napokban különböző fórumokon olyan állítások láttak napvilágot, amelyek szerint Tanács Zoltán cége, az IFUA-Horváth konzorciumi partnereivel együtt a NER időszaka alatt többszáz milliárdnyi forráshoz jutott, és ez a kapcsolat az áprilisi választások után sem szűnt meg. Tanács Zoltán ezeket az állításokat eddig nem cáfolta, mint ahogy azt sem, hogy jó kapcsolatot ápolt Palkovics Lászlóval, vagy azt, hogy esetleg neki „köszönhető” a KEKVA-modell.
Ha a fevetések közül csak egy is valósnak bizonyul, az súlyos árnyékot vet a minisztérium álláspontjára és a törvénytervezet vitájára.
4.) Az elmúlt tizenhat év pusztítása nem hozható helyre néhány hét alatt, főleg nem olyanok által, akik a pusztításban akár csak hallgatólagosan részt vettek. A kutatóhálózat visszakerülése a Magyar Tudományos Akadémiához és az Akadémiai törvénybe nemcsak szimbolikus aktus, hanem egyúttal a magyar tudomány jövőjét is meghatározza. A megfelelő színvonalú törvénytervezet elkészítéséhez és az azon alapuló intézményi szabályozások megalkotásához, a tudományos közösség által folytatott megvitatásához idő kell. A Magyar Tudományos Akadémia 198., rendkívüli közgyűlésén, 2024. december 11-én egy ma is hatályos határozatában egyéves felkészülési időt tartott szükségesnek. Ezért is képtelenség, hogy a kutatóhálózatra vonatkozó, még megfogalmazás előtt álló új törvény másfél hónapon belül hatályba lépjen. A kutatóhálózattól elszakított négy kutatóközpont húsz intézetének munkatársai azonban jelenleg is tragikus anyagi körülmények között kénytelenek dolgozni. Ezen nem segít, hogy miközben folyamatosan türelmet kérnek tőlük, időnként információk látnak napvilágot arról, merre járhat a már majdnem két éve meg nem kapott pénzük. Legyen éppen a minisztériumnál, az ELTE-nél, a HUN-REN-nél, egy számlán, egy széfben vagy az erdőben elásva, annak a pénznek a helye a dolgozók bankszámláján van, ahová a lehető legrövidebb időn belül el kell jutnia.
Az Akadémiai Dolgozók Fóruma korábban már elkészítette saját tervezetét az Akadémiai törvény módosításáról, ami itt érhető el:
https://adf2019.com/2026/07/27/normaszoveg-tervezet-az-akademiai-torveny-modositasahoz
A kép forrása
Grant Wood: The Midnight Ride of Paul Revere, Metropolitan Museum of Art, New York