adf2019 bejegyzései

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) professzorainak nyilatkozata

Alulírottak, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) professzorai aggódva figyeljük a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) és annak kutatóintézetei körül kialakult helyzetet. Hisszük, hogy a technikai fejlődés, az innováció nem valósulhat meg alapkutatások nélkül. A BME az elmúlt évtizedekben kiváló kapcsolatokat épített ki az MTA szinte valamennyi kutatóintézetével, számos hazai és nemzetközi pályázat megvalósításában vettünk közösen részt, így az MTA kutatóintézetek jövőjének bizonytalansága a jövőbeni technológiai fejlődés gátja lehet. A BME professzorai ezért szolidaritást vállalnak az MTA kutatóintézetek dolgozóival és kérik, hogy a törvényjavaslatot vegyék le a napirendről és induljon egy széleskörű társadalmi egyeztetés a kutatói közösség valamennyi résztvevőjének bevonásával.

Budapest, 2019. június 17.

A nyilatkozat az aláírók névsorával elérhető itt.

Az SZTE egyetemi tanárainak állásfoglalása az MTA átszervezése ügyében

Állásfoglalás az MTA átszervezése ügyében

Mi, alulírottak, a Szegedi Tudományegyetem egyetemi és főiskolai tanárai, professzor emeritái és professzor emeritusai megdöbbenéssel értesültünk arról, hogy Palkovics László miniszter június 4-én benyújtotta a Magyar Tudományos Akadémia átszervezésére vonatkozó törvénytervezetet, mely rendkívül komoly károkat okoz a magyar tudománynak. Ez a lépés figyelmen kívül hagyja az MTA Közgyűlése által is támogatott javaslatokat, a jövő legígéretesebb magyar tudósainak, a Lendület kutatócsoportok vezetőinek kérését, számos hazai és nemzetközi tudományos szervezet véleményét.

Felszólítjuk az ország sorsáért felelősséggel tartozó kormányt és a parlamenti képviselőket, hogy ne támogassák a törvénytervezetet, ne engedjék, hogy a nemzetközi szinten is kiválóan teljesítő, az ország jövője és fejlődése szempontjából kulcsfontosságú akadémiai kutatórendszert ilyen nagy kár érje.

Az SZTE professzorai:

Anderléné Sajti Enikő prof. emer.
Bakró-Nagy Marianne prof. emer.
Balázs Mihály prof. emer.
Bálintné Szendrei Mária egyetemi tanár
Balogh Sándor prof. emer.
Bárány Ferenc prof. emer.
Benedek György egyetemi tanár
Bibokné Németh T. Enikő egyetemi tanár
Csabai Márta egyetemi tanár
Csákány Béla prof. emer.
Csendes Tibor egyetemi tanár
Csernay László prof. emer.
Csirik János prof. emer.
Deák Ágnes egyetemi tanár
Dombi György egyetemi tanár
Duda Ernő prof. emer.
Farkas G prof. emer.
Fehér László egyetemi tanár
Fekete Éva prof. emer.
Fülöp Ferenc egyetemi tanár
Gajda Tamás egyetemi tanár
Galambos Gábor prof. emer.
Gingl Zoltán egyetemi tanár
Hannus István prof. emer.
Hantos Zoltán prof. emer.
Hernádi Klára egyetemi tanár
Hetesi Erzsébet egyetemi tanár
Hódi Klára prof. emer.
Hodúr Cecília egyetemi tanár
Homoki-Nagy Mária egyetemi tanár
Hopp Béla egyetemi tanár
Husz Sándor prof. emer.
Janáki Márta prof. emer.
Jármay Katalin prof. emer.
Kahán Zsuzsanna egyetemi tanár
Karsai Krisztina egyetemi tanár
Karsai László prof. emer.
Kata Mihály prof. emer.
Katona Tamás prof. emer.
Kenesei István prof. emer.
Kiss Tamás prof. emer.
Kocsis Mihály egyetemi tanár
Kovács Kornél prof. emer.
Kovács Zoltán egyetemi tanár
Krisztin Tibor egyetemi tanár
Lengyel Imre egyetemi tanár
Lonovics János prof. emer.
M. Tóth Tivadar egyetemi tanár
Molnár Gyöngyvér egyetemi tanár
Monok István egyetemi tanár
Nánai László prof. emer.
Rajkó Róbert egyetemi tanár
Rakonczay Zoltán prof. emer.
Róna-Tas András prof. emer.
Rozgonyiné Molnár Emma prof. emer.
Rudas László egyetemi tanár
Seres László prof. emer.
Sipos Pál egyetemi tanár
Soós József prof. emer.
Szabad János prof. emer.
Szabó Gyula egyetemi tanár
Szajbély Mihály egyetemi tanár
Szatmáry Károly egyetemi tanár
Szilágyi Zsófia egyetemi tanár
Szomora Zsolt egyetemi tanár
Szőnyi György Endre egyetemi tanár
Szörényi László prof. emer.
Takács Tamás egyetemi tanár
Toldi József egyetemi tanár
Tomka Béla egyetemi tanár
Totik Vilmos egyetemi tanár
Végh Ágnes egyetemi tanár
Visy Csaba prof. emer.
Voszka Éva egyetemi tanár
Zádor Ernő egyetemi tanár
Zimonyi István egyetemi tanár

 

Rainer-Micsinyei Nóra, színésznő Bächer Ivántól olvasott fel részletet

Rainer-Micsineyi Nóra Bächer Iván: Hogyan csináljunk sok-sok magyar Nobel-díjast? írásából olvasott fel részletet.

“Szóval igazuk van a szélsőkörös véleménymegmondóknak: igazi magyar Nobel-díjasra még várni kell. De ha várni kell is, ne várjunk ölbe tett kézzel legalább. Tegyünk is valamit azért, hogy legyenek végre valahára.

Igen sokat segíthet például, ha a tehetséges magyart lekommunistázzuk és elbocsájtjuk állásából. Ez történt Hevesy Györggyel 1919 végén például, aki Freiburgba tette át székhelyét, előbb visszatért Dániába, de onnan a németek elől Stockholmba ment, ahol ha már úgyis ott volt 1944-ben átvette a kémiai Nobel-díjat. Alapvető feltétel az üldözés. Ha célhoz akarunk érni, bizony üldözni kell a tehetséges magyart.

Természetesen a kommunizmus bevezetése is szép eredménnyel járhat. A világ számos tudóst köszönhet annak, hogy nálunk erre egyszer már sor került. Megkockáztatható, hogy az egész számítógépes forradalom nem így zajlott volna le, ha Gróf Andrást 1956 telén egy derék embercsempész át nem segíti a határon. Komoly motiváló tényező lehet, ha a tehetséges magyart megfosztják itthoni katedrájától, mint az Békésy Györggyel történt, aki ezután annyira összeszedte magát, hogy pár évvel később, 1961-ben meg is kapta az orvosi Nobel-díjat.

De igen komoly motiváló tényező a tehetséges magyarok életére törni. Harsányi János, Klein György, Soros György, mind halálra voltak ítélve, csak ők nem voltak hajlandóak meghalni. De aztán megbecsülték magukat.

Aztán, ha a munkánk gyümölcsözik és a kellőn-vagyis magyarosan-sarkalt tehetséges magyar sikereket ér el a világban, netán még Nobel-díjat is kap, akkor lehet majd büszkének lenni rá, emléktáblát elhelyezni a szülőházán és magunktól meghatottan hazaszállítani hamvait. Ilyen egyszerű az egész.”

A részlet visszahallgatható itt.

Juhász Katalin dala és közös éneklés a tüntetés végén

Juhász Katalin, a Néprajztudományi Intézet munkatársa és egyben népdalénekes egy átköltött dallal készült és közös éneklésre kérte a MTA Székház előtt összegyűlt tömeget.

2019. évben az Úristen letekintett a Földre,
Körülnézte széles Magyarországot, 
Hogy hol tüntetnek a szegény magyar tudósok.
Tüntessetek ti jó magyar tudósok,
mert nincs nektek igaz jó királyotok.
Orbán Viktor nem is való királynak,
mert nem hagy békét a magyar tudománynak.
Orbán Viktor nem is való királynak,
mert parancsolna a magyar tudománynak.
De szeretnék Palkoviccsal beszélni,
de még jobban a szobájába sétálni.
Megmondanám Palkovicsnak magának,
hogy hagyjon békét a magyar tudománynak.
De megüzeném az Orbánnak magának,
hogy hagyjon békét és ne parancsoljon a magyar Akadémiának!

A dal visszahallgatható itt.

A Hajnal István Kör – Társadalomtörténeti Egyesület állásfoglalása az 1956-os Intézet kormányzati beolvasztása ügyében

A Hajnal István Kör – Társadalomtörténeti Egyesület tiltakozását fejezi ki az 1956-os Intézetet érintő újabb kormányzati intézkedéssel kapcsolatban. Elfogadhatatlan eljárásnak tartjuk, hogy egy tudományos műhelyt az érintettek megkérdezése – sőt, tájékoztatása – nélkül csatoljanak egyik intézménytől a másikhoz. Ráadásul ebben az esetben egy tudományos hivatású, önálló szervezettől, az Országos Széchényi Könyvtártól egy közvetlen minisztériumi alárendeltségben működő intézményhez rendelik hozzá az 1956-os forradalom, és általában a jelenkortörténet-kutatás legfontosabb hazai kutatóintézetét. Tudományos kutatóintézetek – ha valóban azok – elvi és gyakorlati okokból sem működhetnek közvetlenül minisztériumi alárendeltségben, kormányzati háttérintézményként.

A Hajnal István Kör – Társadalomtörténeti Egyesület több mint harminc évvel ezelőtt jött létre, amikor a tudomány autonómiája növekvőben volt Magyarországon. Most már hosszú a sora azoknak az intézkedéseknek, amelyek a tudomány mozgásterét korlátozzák, az 1956-os Intézetre vonatkozó döntés csak egy ezek között. A HIK az első Fidesz-kormány idején, 1999- ben is tiltakozott az ellen, hogy akkor az állami támogatás megvonásával próbálták a perifériára szorítani ezt a tudományos kutatóhelyet, s miután ez nem sikerült később az OSZK-ba való betagolással sem, most a legdurvább végső módszerhez, gyakorlatilag a lehetetlenné tételhez folyamodtak.

Egyesületünk károsnak tart és visszautasít minden olyan tudománypolitikai lépést, amely megfelelő szakmai előkészítés és az érintettekkel való érdemi egyeztetés nélkül történik. Ezek szűkítik a tudomány autonómiáját, s visszahozzák azt a világot, amikor a politikai megbízhatóság, s nem a teljesítmény alapján ítélik meg a tudomány művelőit. Meggyőződésünk, hogy komoly, társadalmunkat szolgáló tudományos eredmények csak akkor születhetnek, ha a kutatók saját tudományterületük normái és logikája szerint dolgozhatnak.

Rainer M. János beszéde

“A forradalom emléke ma: figyelmeztető jel. Arra figyelmeztet, hogy Magyarország sorsán csak a magyar társadalom változtathat. Hogy hiába vannak barátaink a távolban, ha mi nem szervezzük meg magunkat. Ez az emlék ma arra bátorít: vegyük észre magunk körül a kis és nagy zsarnokságokat. Bántsanak a jogrenden esett kis és nagy sérelmek. Másoké is. Hogy legyünk képesek megbeszélni távoli és közeli múltjainkat. Ha már nincs Köztársaságunk, hozzuk létre a magunk kis köztársaságait. Fórumokat, mint az Akadémiai Dolgozók Fóruma.” – idézve Rainer M. János beszédéből.

A teljes beszéd elérhető itt.

A beszéde visszanézhető itt.

Deák Dániel beszéde

Miféle képességgel rendelkeznek az akadémiai dolgozók? Kreativitás. Ez az ő vagyonuk! Igen ám, de hogyan lehet ezt hasznosítani? Csak összefogással és szerveződéssel lehet valami értelmeset létrehozni. Ha nem, akkor jöhet az alkalmazkodás, amit elvszerűnek gondolunk, de valójában nem az. Bizony észre sem vesszük, hogy megromlik a jellem, hogy megtörik a lélek, hogy minden egész elveszik. S ebben a helyzetben, megkérdezhetjük magunktól, hogy lehetséges-e az élet az önkényt képviselő hatalom árnyékában? Lehetséges, de érdemes? (…) Most kimondjuk, hogy veletek vagyunk és most ez a legfontosabb. – összegezte gondolatait Deák Dániel.

 

A beszéde visszanézhető itt.

Gárdos Judit beszéde

“39 éves vagyok, és 10 évet töltöttem külföldön. Hazajöttem az érettségi után, hogy itthon kezdjem a felnőtt életemet. Aztán újra külföldre mentem, de hazajöttem családot alapítani. Aztán ismét kimentem, de hazajöttem, mert várt itthon az akadémiai állásom, az új projektünk, amibe beleadtuk szívünket-lelkünket. Hiába jöttem volna háromszor is haza?” – Gárdos Judit beszédéből idézve.

A teljes beszéd elérhető itt.

A beszéde visszanézhető itt.

Zsoldos Attila beszéde

“A tiltakozás mellett a másik ok, amiért itt vagyunk, hogy vannak gyerekeink és unokáink — vagy lesznek —, akik egyszer meg fogják kérdezni tőlünk: hol voltál, mit csináltál, amikor fel akarták számolni a magyar tudomány szabadságát? Mi, akik felemeljük ma szavunkat a tudomány érdekében, tiszta lelkiismerettel nézhetünk majd a szemükbe, amikor választ kell adnunk a kérdésre. Ehhez képest, higgyétek el, szinte másodlagos, hogy eredményes lesz-e a tiltakozás: nem azért kell az igaz ügy mellé állni, mert esély van a győzelemre, hanem azért, mert védelemre szorul.” – idézve Zsoldos Attila beszédéből.

A teljes beszéde elolvasható itt.

A beszéde visszanézhető az alábbi videóban itt.

Gryllus Dorka videóüzenete – Szabadságot a tudománynak!

Gryllus Dorka az Akadémiai Dolgozók Fóruma Szabadságot a tudománynak tüntetésére videóüzenetet küldött. Üzentében Weöres Sándor A teljesség felé című művéből idézte A tudomány és művészet pártfogója írást. “És ha a tudomány és művészet eltűnik az emberi sorsból: nem az ő pusztulása ez, hanem a fogyatékos megnyilvánulásoké, se megnyilvánulások gazdájáé, az emberé.” Ezúton is köszönjük támogatását és üzenetét!