Az ADF pályázatértékelési összefoglalója

A 2020. szeptember 19-én megjelent hírek szerint Palkovics miniszter arról tárgyalna, többek között az MTA vezetőivel, hogy milyen legyen az NKFIH-pályázatok értékelési rendszere. Az általa az ELKH-ba kiszervezett kutatóhálózat képviselőit a sajtóhírek szerint nem kérdezte meg, noha ez a hálózat a legnagyobb alapkutatást végző szervezet Magyarországon. Mi mégis megosztanánk vele és a többi érdeklődővel, hogy mi (többek között: fizikusok, kémikusok, társadalomkutatók, bölcsészek) mit gondolunk a javaslatáról.

1. Minden ország maga dönti el, hogy milyen arányban támogat tematikus megkötés nélküli, a kutatók által kezdeményezett kutatásokat, illetve olyanokat, amelyek esetében előre meghatározza a kutatási témákat, a megoldandó feladatokat. Ez fontos tudománypolitikai feladat. A kutatási forrásokra kiírt pályázatok értékelése viszont szakmai értékek mérlegelése alapján, szakmai közösségek által történik. A politikusok nem módosíthatják a szakmai értékelők által kialakított sorrendet.

2. Magyarországon az OTKA a legnagyobb, alapkutatásra szánt, pályázati úton elosztott forrás. Az alapkutatási források elosztását semmiképpen nem határozhatják meg a kormány által kijelölt tematikus célok.

3. Egy-egy kutatási pályázat minőségét kizárólag a pályatársak tudják megítélni, elsősorban a pályázat fontos elemeinek (kutatási kérdések, a választott elméleti keret, kutatási módszerek, munkaterv, költségvetés) tanulmányozása és megvitatása révén. Az értékelés egyik fontos, de nem egyetlen, még csak nem is legfontosabb eleme a pályázó korábbi munkásságának, publikációs teljesítményének mérlegelése. A korábbi publikációs és hivatkozási adatokból képzett tudománymetriai mutatók kiszámítása nem helyettesítheti a szakmai zsűrikben végzett értékelést. Ezek a mutatók nem mérik a benyújtott pályázat értékét, hanem egy kutató korábbi publikációiról adnak közelítő, de messze nem kielégítő képet, ezért nem játszhatnak döntő szerepet az alapkutatások támogatásáról szóló döntésekben. A tudománymetria komoly kutatási terület, de más a feladata: az egyes tudományterületek változásának bemutatása (új kutatási területek felbukkanása, megerősödése, a kutatók és kutatási területek közötti kapcsolatok mérése). Önmagában arra sem alkalmas, hogy kutatóhelyek – vagy egyes kutatók – teljesítményét és munkájuk tudományos, társadalmi és gazdasági hatásait mérje. Ezért erre a célra is komplex módszereket használnak a fejlett kutatási rendszerekben, természetesen tudománymetriai adatok felhasználásával. Arra pedig a tudománymetria végképp alkalmatlan, hogy kutatási pályázatok értékelését helyettesítse.

4. Csak a publikációs tevékenység alapján még az ugyanabban a diszciplínában dolgozók munkásságát sem lehet egymással objektíven összevetni. Néhány érv:

• Számos olyan kutatási terület létezik egy-egy tudományágon belül, ahol nem a folyóirat a legfontosabb fórum („csatorna”) a kutatási eredmények publikálására.
• Az is előfordul, hogy rangos, egy-egy aldiszciplína közössége számára mértékadó nemzetközi folyóiratok szerkesztői nem tartották fontosnak a folyóirat besorolását, ezért nem is tettek erőfeszítéseket annak érdekében, hogy az adott folyóirat bekerüljön valamelyik rangsorba.
• Vannak olyan kutatási témák, amelyek számára nagyon sok „jó” besorolású folyóirat létezik, vagy amelyek művelőinek lehetősége van egy másik diszciplína folyóiratában is publikálni, ezért az azokon a területeken kutató tudósok méltatlanul részesülnének előnyben a pályatársaikkal folytatott versenyben.

5. Kutatócsoportokat és új kutatási berendezéseket felépíteni sokéves munka, ami hosszú ideig nem feltétlenül nyilvánul meg a kutatók publikációs teljesítményében, de egy ország tudományos teljesítménye szempontjából meghatározó jelentőségű.

6. Ha alapkutatási források elosztásáról főleg a korábbi publikációs teljesítmény alapján döntenének, az indokolhatatlan, elfogadhatatlan hátrányt jelentene:

• a pályakezdő kutatók számára, hiszen nekik viszonylag kevés publikációjuk és hivatkozásuk van, így összetömörül a mezőnyük, ha csak egy leegyszerűsített mutatóra, és nem a pályázatuk minőségére alapozzák a támogatást.
• azok számára is, akik (pl. szülőként, vagy nem-tudományos munkakörben, pl. valamilyen fontos szakpolitikai program tervezőiként, közreműködőiként) több évet kihagytak a kutatásból.

7. A világ mérvadó tudományos közösségeiben sehol nem alkalmaznak „gépesített” módszert (algoritmust) kutatási pályázatok értékelésére. A kutató mindig elég intelligens ahhoz, hogy az ilyen algoritmust kijátssza. Az egyedüli elfogadható eljárás a szakmai zsűrik által, átlátható módon, sok szempontot figyelembe vevő, politikai beleszólás nélkül végzett értékelés.

8. Ha a Magyar Tudományos Akadémia vezetői részt vesznek a javasolt, alapvetően hibás döntési módszer kialakításában és (tovább)fejlesztésében, annak legitimálásában, azzal helyrehozhatatlan hibát követnek el.