Szerző archív bejegyzése:adf2019

Orosz Ferenc 40 éve dolgozik az MTA TTK Enzimológiai Intézetében, pályájának minden fontos eseménye ide kötődik: a diplomamunkától a nagydoktoriig. Munkájában azt szereti a legjobban, hogy a legelvontabb alapkutatásai témái is szorosan kapcsolódnak betegségek hatásmechanizmusának megismeréséhez. Most van benne düh, de sokkal fontosabb az, hogy részese lehet a különböző tudományterületeken dolgozók alulról jövő közös cselekvésének,Bővebben: “„Az én Akadémiám” 8. – Orosz Ferenc”

Eszik Veronika szereti, hogy történészként társadalmak működési mechanizmusaival foglalkozhat, ami kulturális feladat, identitáskérdés és egy nemzeti közösség alapja. Az Akadémia számára elsősorban szellemi műhely, ahol a tapasztaltabb kollégáktól kezdettől fogva rengeteg segítséget kaphatott ahhoz, hogy szakmailag fejlődjön, és fiatal kutatóként is az Akadémia színvonalához méltó tudományos munkákat tudjon felmutatni. Az Akadémia körüli helyzet kiszámíthatatlansága személyesenBővebben: “„Az én Akadémiám” 7. – Eszik Veronika”

Lévai Dániel az ELTE nyelvész hallgatója. Az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet munkatársaként a nyelvtechnológiát kutatja, ahol sok oktatójával együttműködik, az Akadémia számára ezt az együttműködést jelenti. Szereti a munkájában a modern környezetet, az európai színvonalú kutatást, és hogy sok változatos feladatban kipróbálhatja magát. Úgy érzi, hogy most az Akadémia függetlenségét veszélyeztetik, és így azBővebben: “„Az én Akadémiám” 6. – Lévai Dániel”

Zatykó Csilla régészként a sokszínűséget szereti, hogy egyszerre van alkalom az asztal mellett elmélyült kutatómunka elvégzésére és terepen a középkori ember nyomainak felfedezésére. Az Akadémia elsősorban a kollégáit jelenti, egy egymást támogató közösséget, egy olyan helyet, ahol hasznos lehet. Az elmúlt napokban azt érzi, hogy a történelem most ránk nehezedik, ami szomorú és sokszor félelemkeltő,Bővebben: “„Az én Akadémiám” 5. – Zatykó Csilla”

Harcos Gergely 10 évig élt az Amerikai Egyesült Államokban, 2006-ban költözött haza feleségével és lányával, azóta az MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézetben dolgozik. Matematikusként a világ alapvető igazságainak megismerésére törekszik. Fontos, hogy vannak igazságok ebben a világban, amit leginkább a tudományok révén ismerhetünk meg. Az átalakítások miatt leginkább szomorúságot érez, hiszen felbecsülhetetlen értékek fognak elveszniBővebben: “„Az én Akadémiám” 4. – Harcos Gergely”

Gárdos Judit azt a sokoldalú szakmai bázist szereti, ahol a kutatók együtt tudnak kutatni, publikálni, pályázni. Munkájában pont ezt az inspiráló közösséget kedveli. Most leginkább csalódottságot érez, hiszen szakmai érvek és társadalmi vita nélkül szeretnék átalakítani a magyar tudomány legrégebbi kutatóhálózatát. Különösen veszélyben érzi a társadalomtudományokat és területét, a szociológiát, noha ez az a tudományterület,Bővebben: “„Az én Akadémiám” 3. – Gárdos Judit”

Bakó Imre szereti, hogy mindennap szembe kell néznie tudományos problémákkal és azok megoldásával. A Szerves Kémiai Intézet kapuján 1988-ban lépett be fiatal végzősként, és az egész tudományos pályafutása az Akadémiához kötődik, a második otthonának tekinti azt. Az átalakítás legnagyobb problémája szerinte, hogy meg akarja osztani a tudományt, de az egy és oszthatatlan, ezen megosztottság ellenBővebben: “„Az én Akadémiám” 2. – Bakó Imre”